Az egyetlen hazai fesztivál, ahová a 40 pluszosok özönlenek - Interjú a miértekről az Ördögkatlan szervezőjével

Borítókép: Az egyetlen hazai fesztivál, ahová a 40 pluszosok özönlenek - Interjú a miértekről az Ördögkatlan szervezőjével Forrás: Ördögkatlan
Az Ördögkatlan hosszú ideje a legszebb és legbarátságosabb fesztivál széles Magyarországon. Az egyik szervezővel, Bérczes Lászlóval beszélgettünk a Katlan titkáról, az illusztris fellépőkről, és arról, hogyan jelenik meg Cseh Tamás a fesztivál programjában.

– Az Ördögkatlan tulajdonképpen az egyetlen fesztivál, ahova negyvenes-ötvenes ismerőseim is szívesen mennek, de egy ismerős huszonéves lány is oda készül idén… mi a titka szerintetek ennek a ritkán tapasztalható életkori, kulturális heterogenitásnak a közönség részéről? Mi a titka magának az Ördögkatlannak?

– A titok szó azt jelenti, hogy titok. Tehát annak megfejtése nincsen. De hogyha ezt egy picit megpróbálom mégis kinyitni, akkor azt gondolom, a személyesség az. Nevezhetjük kulcsszónak. Az Ördögkatlanban a személyesség annyit jelent, hogy Móni is (Kiss Mónika, a másik szervező – a szerk.), én is, a többi munkatársunk is szívirányból dolgozik. Nem az a kérdés, mennyit kaszálunk vele, hisz nem is ez a foglalkozásunk, mi ezt csak kitaláltuk magunknak – és mint azóta kiderült: sokaknak. És hát csináljuk azóta is. Csináljuk, hogy miért, talán magunk se tudjuk, de lehet, csak mert akire nézünk a sokezer ember közül, az mind mosolyogva néz vissza ránk, vagy mosolyogva néz a másikra.

– Mennyi meló van egy ekkora fesztivál szervezésében?

– Én azt gondolom, a látogatóknak ez mindegy. Tehát fölösleges arról panaszkodni, vagy egyáltalán azzal foglalkozni, hogy mi egész évben ezen dolgozunk. Mert azért dolgozni kell 600-700 program megszervezésével. Nehezíti, hogy az utolsó pillanatokig nem tudjuk, tulajdonképpen mennyi pénzből gazdálkodhatunk, így hát a meló nagy része a pénz megszerzéséről is szól. Lám, mégis panaszkodom, úgyhogy erről semmi többet, hiszen a lényeg az, hogy van Katlan, most már tizenhatodik alkalommal.

Forrás: Ördögkatlan

– Lettek változások, újítások az elmúlt évekhez képest, amikről jó, ha tud a közönség?

– Egy település, Villánykövesd most nem vesz rész, tehát négy alaphelyszínünk maradt. A Vylyan terasz és Nagyharsány a kezdetektől vannak. Beremend később csatlakozott, Palkonyáról pedig megmaradt a Mokos Színház. Tulajdonképpen külön helyszínnek tekinthetjük a Szoborparkot is, bár közigazgatásilag Nagyharsányhoz tartozik. Ezek tehát a helyszíni változások, ám ami ennél talán fontosabb, és a legnagyobb kihívás számunkra, az maga a program. Mindig próbálunk olyasfajta dolgokat kitalálni, főleg együtt az alkotókkal, amik máshol nincsenek. Gondolok itt a színházi workshopra, amit egy világhírű angol-kanadai rendező, Tim Caroll és egy koreográfus, Alexis Milligan tart. Ez egy ötnapos műhely lesz, a végén egy előadással. Szeretünk olyan programokat csinálni, aminek magunk sem tudjuk a végét, tehát a folyamat az utolsó pillanatig izgalmas.

– Vannak még újdonságok?

– Igen, szintén idei ötletünk, ami Cseh Tamáshoz, egyik örökös védnökünkhoz kapcsolódik (ő nyitotta meg az első Ördögkatlant 2008-ban). Idén lenne 80 éves, ezért sok zenészt és zenekart kértünk fel, hogy építsenek be a koncertjükbe valamennyi időt, ami hozzá kötődik. Ez magától értetődő volt mondjuk Beck Zoli esetében, de nagyon örülünk annak, hogy például az először Katlanba látogató Csaknekedkislány szintén megemlékezik Cseh Tamásról.

Forrás: Ördögkatlan

– Sok nehézséggel néztetek szembe idén? Mik voltak azok?

– Ezekről nem akarok beszélni, mert ez a mi dolgunk. Nem muszáj nekünk csinálni, ha meg csináljuk, akkor ne siránkozzunk. Az előbb utaltam már rá, hogy nagyon nagy feladat ez az egész, pusztán a jegybevételből nem lehet egy összművészeti fesztivált finanszírozni, szóval kell állami támogatás, és ez mondjuk van. De kellene egy harmadik láb, amin állunk: a magánmecenatúra, ami gyakorlatilag a magyar kultúra egészéből hiányzik. Ez persze egy harmincéves téma, mert törvényeket bevezetni, rendszert váltani lehet, de attól még a fejekben a rendszerváltás nem történik meg. Tehát az első generációs újgazdagok fejében a kultúra nem biztos, hogy első helyen van, vagyis kimondhatom: biztos, hogy nincs ott.

– A magyar kulturális életben egyre gyakrabban tapasztalható ideológiai (?) harc titeket még nem ért utol?

– Ez itt az elmúlt 15 évben nem volt jellemző, a Katlan öt napon át tényleg a béke szigete tud lenni. Senkit nem érdekel, ki melyik pártra szavazott, nálunk ez a jelentéktelen, mellékes dolgok közé tartozik, mert sokkal fontosabb a másik ember, akivel találkozol, akit fölveszel, ha stoppol, és mindazok, akik Bachot énekelnek vagy egy színházi előadásban játszanak, vagy valami furcsa hangszert nyúznak egy ház udvarán. Ők a fontosak, és mi, akik nézzük, hallgatjuk, megéljük mindezt. A politika nálunk az utolsó helyen van.

Forrás: Pál Zsombor

– Kiket ajánlanál leginkább a fesztivál zenei programjából?

– Nagyon sok nevet felsorolhatnék, de ami igazán fontos, hogy sosem fogyunk ki az új arcokból. Több még mindig fiatal zenekart említhetnék, akik ma már ismertek, és nálunk mutatkoztak be. Van a bemutatkozó helyszínünk, az Árokpart Bár, ami azért vonzóbb, mint a neve sugallja (nevet). Ott kezdő zenekarok léphetnek fel, az öt nap során most is legalább 60 fiatal együttes bemutatkozik. És bizony idén a Nagyszínpadon is vannak olyanok, akik évekkel ezelőtt tőlünk indultak.

– A színházi előadások különösen varázslatosak a gyönyörű helyszíneken: mit vagy miket emelnél ki az idei felhozatalból?

– Az idei Katlanra erősen vonatkozik, hogy a fiatal előadókra és a független színházakra koncentrálunk. Nem véletlen, hogy díszvendég a Jurányi Ház, amely a függetlenek központja, onnan jópár előadást hívtunk. És az sem nem véletlen, hogy színművészetis hallgatók, illetve diákszínjátszók is nagyon sokan lesznek, például Hegedüs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztálya két előadást is bemutat nálunk, a Liliomot és a Merlint. De a pécsi és a budapesti diákszínjátszók is jönnek, az egyik csapat Pál András vezetésével a Chicagót hozza, a másik Herczeg Adrienn vezetésével több előadást is bemutat. Említhetem még Regös Simont, szintén a Színművészeti fizikai osztályából, akiből szerintem akár a jövő nagy rendezője lehet. Az ő rendezésében a Puszták népe című előadást láthatjuk majd. Nekünk a fiatal előadók azért is fontosak, mert ők még nem csatároznak, legalábbis egymással, és még nem szakadtak szét táborokra, mint mi, idősebbek.

– Az irodalmi programokból, beszélgetésekből is ajánlanál valamit?

Ha csak a neveket sorolnám… de már megtalálható a honlapunkon.

A rangos kiadók mind jelen lesznek, az Európa Kiadótól Háy János és Bódis Kriszta, a Jelenkortól Visky András, a Magvetőtől Nádasdy Ádám, Krusovszky Dénes, Tóth Krisztina, Dragomán György… Az irodalom nálunk most is a legfontosabbak közé tartozik.

– Én nehezen tudnék választani a Vylyan Terasz vagy mondjuk Nagyharsány között… Személyesen neked mi a kedvenc helyszíned a fesztiválon?

(sóhajt) Nehezet kérdezel. A Teraszt azért szeretjük, mert elegáns, finom, az elitet képviseli, jó értelemben. Ugyanakkor Nagyharsány – például Both Miklós udvara, ahol most is lesznek ukrán zenészek, egy kicsit mezítlábas. De szeretnénk is mezítlábas fesztivál maradni, nem is csak azért, mert Móni mindvégig mezítláb jár, hanem mert szeretnénk az üres zsebű embereknek alacsonyabb árakon is nyújtani valamit, és ilyen értelemben ezek a pajták, udvarok, a beremendi kovácsműhely, mind kicsi, talán kissé szegényes, de szép és tartalmas helyszínek. Kedvencem nincsen. Viszont amire nagyon kíváncsi vagyok az idén, az a Strand. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester barátunknak szóltunk, hogy nem lesz pénz nagy hangtechnikára és nagy koncertre. Rögtön mondta, hogy nem baj, legyen egy furcsa szerenád-est, például Mozart, és ha nincs technikánk, akkor menjünk a strandra, mert a víz jól viszi a hangot. Így aztán augusztus 4-én a strandon lesz egy szerenád-est mindenféle technika nélkül. Lesznek fáklyák, énekesek, zenészek, sőt a TranzDanz táncosai is, és persze remélem, hogy sok-sok néző. Ez most azért lesz a kedvenc helyszínem, mert izgulok, hogy vajon hogy sikerül az este.

– Mit mondanál a fiataloknak, az idősebbeknek, bárkinek, miért látogassanak mindenképpen az Ördögkatlan fesztiválra?

– Nyilván a minőségi programok miatt, bár igazából mára rájöttünk, hogy ezek elsősorban eszközök. Hozzásegítenek ahhoz, hogy – Cseh Tamást idézve – „a jobbik részünk” legalább öt napig előjöjjön. Tehát aki hiszi magáról, hogy van benne valami jó, és mindenkiben van, az ebben az öt napban megtapasztalhatja, milyen is az, amikor az emberek a jobbik részükkel fordulnak a másik felé. Hát körülbelül ezért érdemes eljönni Katlanozni.

Galériánkban kevésbé vonzó, vagy egyenesen durva sztorikról olvashatsz, amik fesztiválokon estek meg!