Máig emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor megláttam a műsorújságban, hogy este 8-kor a tévé leadja a Psychót. 12 évesen maximálisan tisztában voltam vele, hogy egy olyan klasszikust fogok látni, amelynek snittjei örökre a retinámba égnek. És így is lett, azóta legalább huszonötször néztem újra a Szédülés, a Gyilkosság telefonhívásra és természetesen az örök kedvenc Hátsó ablak társaságában. Számomra a Mester egy zseniális rendező és egy népmeseien csúnya bácsi keveréke volt, sötét oldaláról csak jóval később értesültem.

43 évvel ezelőtt, 1980. április 29-én halt meg Alfred Hitchcock, a feszültség és a rémületkeltés nagymestere. A jellegzetes arc és elomló test sziluettje már bőven elég ahhoz, hogy első pillantásra azonosítsuk a Madarak, az Észak-északnyugat vagy a Forgószél rendezőjét. Hitchcock Angliában kezdte némafilmekkel, majd Hollywoodban kötött ki, ott folytatva páratlanul sokarcú filmrendezői karrierjét. Közben szexuálisan zaklatta a neki tetsző színésznőket, és egyáltalán nem riadt vissza a kegyetlen bosszútól sem.