Helyszín: Gödör Klub / Terasz Galéria
Megnyitó: 2009. október 20. kedd 19 óra
A kiállítást megnyitja: Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság volt elnöke
Közreműködik: A budapesti Tóth Aladár Zeneiskola hangszeres tanulói
A kiállítás nyitva: 2009. november 8.-ig mindennap 15–22 óráig

A terhesség viselése, a szülés folyamata, az újszülött táplálása az emberi (női) sors leginkább természetinek tekintett része. De vajon a nők elemi biológiai életfeladata, az anyaság, és az anyai ösztön hogyan nyilvánul meg olyan extrém élethelyzetben, mint a börtön falai közé zárt terhesség és utódgondozás?
Magyarországon a különböző büntetés-végrehajtási intézetekben kb. 1000–1500 női fogvatartott van. Évente mintegy 20–22 szülés történik a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában, Tökölön. Szülés után a baba és édesanyja még 3-4 hétig a kórházban marad, ezután szállítják őket át a kecskeméti anya-csecsemő közös körletbe. A csecsemő hathónapos koráig, vagy indokolt esetben egy éves koráig maradhat anyjával, ezt követően családjához vagy gyermekotthonba kerül.
Spilák Zsuzsanna 2006 novembere óta készített fényképeket a Büntetés-végrehajtás Központi Kórházában Lakatos Erzsébetről, majd a Kecskeméti Büntetés-végrehajtási Intézet anya-gyerek részlegén Erzsi szabadulásáig, 2007 szeptemberéig. Lakatos Erzsébet roma származású, családjával Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egy kis faluban él, nagy szegénységben. A börtönkórházban született gyermekén kívül négy gyerek édesanyja. A kórházba két hónapos terhesen került 2006 júniusában, hivatalos személy elleni erőszak, rongálás, lopás vétségével. (Az utóbbi két vétségben Erzsi ártatlannak vallotta magát, nem történt nyomozás.)
2007. január 26-án Tökölön, a rabkórházban megszületett Here Julianna Mária, Erzsi ötödik gyermeke. „Ezek a gyerekek örökre meg vannak bélyegezve” – mondta a biztonsági őr, aki egy alkalommal bekísérte Zsuzsát az intézetbe. A születési anyakönyvi kivonatukban kitörölhetetlenül benne lesz: Születési hely: Tököl. Nemzedékről nemzedékre vonszolják magukkal a börtön örökségét. Meg tud-e szakadni valaha a szociális és a családi háttér okozta börtönspirál?
Spilák Zsuzsanna a képekkel választ keresett arra, milyen hatással van a nőkre a börtönben az anyaság, milyen hatással van a börtön az anyaságra. A legősibb emberi ösztön mennyire képes életben maradni a szikkadt földben, a rácsokká degradált világban.
Az utóbbi idők társadalmi, politikai megnyilvánulásaiban egyre nagyobb teret kap a cigányellenesség, a cigányokkal szembeni erőszak. Lakatos Erzsébet életének egy meghatározó szakaszát nyomon követve, a származásból, szociális háttérből adódó előítéleteket is szeretné eloszlatni a fotóművész. A kiállításon vetített interjú, melyben Erzsébet a börtön előtti és börtön utáni életéről mesél, rávilágít arra, hogy Erzsi élete, családi körülményei mintapéldája annak, hogy a cigányság mennyire a körülmények kiszolgáltatottja, mennyire determinált a sorsa, melyben kitörésre, felemelkedésre semmi esély.
Szándékoltan szubjektív a bemutatás, melyben megismerünk egy nőt, egy asszonyt, egy anyát, akinek gyermekéhez fűződő kapcsolata jelentette a lelki életben maradást a külvilágtól elzárt világban.

A kiállítást támogatta: Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága / Fotóművészeti Szakmai Kollégium
Info: Gödör Klub (www.godorklub.hu)
www.spilakzsuzsa.hu, http://spilakzsuzsa.blog.hu/?token=31b15871e6813d4bfb1fd2544c611796

Ez a cikk teljes egészében egy sajtóanyag felhasználásával készült.