Reklámügynökségek ügyfélkapcsolati osztályán kezdte pályafutását, majd üzletfejlesztési igazgatóból újra diák lett egy francia INSEAD egyetem MBA-kurzusán. Később lemezkiadóknál dolgozott itthon és Angliában. Három éven át a Sláger Rádió vezérigazgatója volt. Házas, két gyermek anyja.

Késő gyermekkorom egyik kedvenc könyve Henryk Sienkiewicz Quo Vadis című műve volt. Emlékszem, ez volt az első olyan írás, amely felébresztette bennema vágyat, hogy utazzam, és utazásaim során a történelmileg, irodalmilag fontos helyeket meglátogassam. AQuo Vadis olvasása óta nagyon sokfelé jártam, és útjaim előtt jó pár könyvet elolvastam a jövendő úti céljaimról, hogy ott ne „tudatlan turista” legyek, hanem felkészült utazó.
Nagy különbség... Teljesen megváltoztathat egy utat egy előtte elolvasott jó könyv. Amikor például Kubába utaztam, megtanultam egy spanyol sort egy előtte olvasott könyvből. Minden kubait levettem a lábáról ezzel a mondattal, s nagyon jó beszélgetésekhez nyitotta meg a kaput.
A gimi második felében Rimbaud volt a hősöm és Verlaine. Verseiket kívülről tudtam, és a hideg pesti buszokon végtelenszer felkorbácsolták érzelmeimet... Róluk többet így ennyi év távlatában sem tudok mondani. Meg kell élni őket, amegfelelő korban és lelkiállapotban.
Goethe remekműve, Az ifjú Werther szenvedései igazi olvasmány egy tinédzsernek, aki még igen nagy érzelmeket tud megélni. Nem emlékszem, hogy olvastam-e valaha ehhez hasonló intenzitással megírt érzelmi beszámolót. Mikor benne voltam, tökéletesen megértettem azt, amiről a könyv híres: hogy nagy öngyilkossági hullámot indított Európában. Emlékszem, volt olyan főiskolai társam, akinek nem mertem ajánlani, mert reménytelenül szerelmes volt és féltettem... Én szerencsére nem voltam az, amikor olvastam.
Felnőtt koromban, amióta anya vagyok, kedvencem Alexander McCall Smith skót író. A világhírt Az első női detektíviroda című sorozat hozta meg neki (egyébként több más sorozata is van). A már legalább tíz könyvből álló sorozat, mely egy 40 év körüli nő életét mutatja be Botswanában, remek betekintést nyújt egy nyugis kis afrikai ország életébe, szokásaiba.
Bár ezeknek az írásoknak ez is fontos oldala – hiszen nagyon keveset tudunk mi itt Európában az afrikai kultúráról –, nekem talán nem is ez adja a legtöbbet, hanem a férfi-női kapcsolatok igen cizellált bemutatása, a két nem közti különbségek olyan érzékletes ábrázolása, hogy az egy komoly pszichológushoz is méltó volna. Amikor tehát e könyveket olvasom, végtelenül megnyugtat az emberi természet gyengeségeinek pontos, árnyalt, részletes feltárása. Talán az ragad meg a szerzőben a leginkább, hogy ilyen hatalmas bölcsességgel képes analizálni azokat a dolgokat, amiket én, ahétköznapi ember is sokszor átgondoltam, de soha nem tudhattam, vajon helyesen értékelem-e őket. Amit nagyon imádok, az akönyvek lassúsága. Talán fura dicséret egy könyvről, hogy lassú... de ezek az írások tényleg azok. És ez anagy ajándék, amit Alexander McCall Smithtől kaptam. Megtanított lelassítani. Esténként azért várom, hogy olvashassam, mert tudom, hogy akkor megnyugszom, ráérősen és hosszasan élvezem mély és vesébe látó, gyönyörű mondatait, gondolatait. Mindenkinek ajánlom, aki nem vágyik nagy drámára, akciókra, könnyekre vagy hahotázásokra, csak tartós, megnyugtató, lelassító, enyhe mosolygásra egy túlhajszolt nap után.

Szerző: Heal Edina, portré: Google, tárgyfotó: Jágfai eszter / beton fotóstúdió.