Ha egy kietlen városban lennénk, egy koromsötét romos és hideg bérházban, nehezen fognám visszamagam, hogy ne sikoltozzak. Dehát pontosan tudom, hogy detektíves játékot játszunk egykényelmes budai lakásban.

Egyik este negyedmagammal egy budai lakásban jártunk, ahol kipróbáltunk egy megrendezett, nyomkövetős játékot, ami mostanság egyre divatosabb nálunk is. Másfél óránk volt a rejtély kinyomozására.
Öt perccel azután, hogy megkaptuk a titokzatos levelet a feladvánnyal, ami újabb feladványokhoz vezetett, rögtön lekaptam az egyetlen képet a falon, és már bontottam is volna szét, ha az egyik társam nem találja meg előbb a kulcsot. Ez történik, ha az ember túl sok krimit néz.

Nem lőjük le a poént
Nehéz úgy kritikát írni, hogy az ember ne árulja el a fontos lépéseket, rejtett zugokat és jeleket, amik segítséget nyújtanak a játékban. Azt hiszem úgy jó egy csapat összetétele, ha mindenféle karakter megtalálható benne. Én a szkeptikusok táborát erősítem, aki inkább a megérzéseire hagyatkozik és mindent gyorsan szétbont, felvesz, szétszakít, kiborít. Viszont ott volt velem a racionalista és a logikus személyiség is, ezáltal azt hiszem, erősítettük egymást. Valahogy mégsem tudtam végig a játékra koncentrálni, azt figyeltem, hogy ha már ott a viszkis pohár az üveggel, miért nincs benne folyadék. Hogy a lábtörlő lehetne egy fokkal inkább a lakáshoz illő, vagy egy csipketerítő igazán antik hangulatot kelthetne egy gyönyörű régi kanapé mellett. Néhány apró dolgokkal is lehetne fokozni az élményt: szivarfüst illata, nyikorgó cipő hangja, göndör hajú antik babák és egyéb kiegészítők. Persze az sem normális, hogy ötpercenként felugráltam és kerestem a hullát, mert itt lennie kell egy halottnak, egy kilógó kéznek vagy valamilyen hátborzongató testrésznek.

A végén dicséretben részesültünk és egy tea mellett összeraktuk az egyik játékvezetővel a kirakós utolsó darabjait is. Bátran ajánlhatom munkahelyi csapatépítő tréning gyanánt vagy kisebb baráti társaságnak, akik már unják a sörözés mellett megváltani a világot.

Itt jártunk: detecitvity.hu

Szöveg és fotó: Kosina Anett