Ők naponta többször hallják azt a nyugtatónak tűnő mondatot híradásokból: ma meghalt 1000 ember, de ők 70 éven felüliek voltak. Kihallható az, hogy nyugi, csak az öregekre veszélyes a vírus, persze azért mindenki vigyázzon… Mire gondoljon egy nyugdíjas, amikor burkoltan azzal nyugtatják a közvéleményt, hogy egyébként a 60 alattiakra nem jelent igazán veszélyt?… Egy idős ember egyébként is magányosabb, mint azok, akik naponta munkába járnak, fel-alá rohangálnak közöttük a gyerekek, ököllel ütik a vitrin vékony üvegét, mert ott van mögötte apa régi lendkerekes autója. Szóval, egy családban mindig történik valami, mindenkiben csúcsra járatva az adrenalin, leesik-e a kétéves a lépcsőről, a nagyobb elesik-e a biciklivel…

Épp ezért a nyugdíjas szüleink már egy darab csekkel is elmennek a postára, mert legalább történt valami útközben, legalább váltanak velük néhány szót, postáskisasszonyok, a kukát éppen a ház elé kirakó szomszédok. De amikor a gyerekeik rájuk parancsolnak, hogy maradjanak otthon, nos, az számukra tényleges karantént jelent. A leginkább megrázó talán éppen az, amikor nem tudnak virágos nyalókát adni az unokáknak, amikor csak az ablakon keresztül mutatjuk meg nekik a gyerekeket, mint valami börtönben a homályos plexin át... És lesz-e vajon védőoltás, ami a szabadulást elhozza, valami, ami olyan lehet, mint a kenyérbe sütött ráspoly. A legmegrázóbb az, amikor megrendezünk a nagyinak egy-egy kisunokás életképet az udvarára.

És ő az ablakból nézheti mind az öt unokáját, ahogy viháncolnak az áprilisi gyenge napsütésben a trambulin és a fáskamra között, és éppen kinyírják a tavaly ültetett meggyfát. Mert csak integethet nekik, ahogy a Szerencsekerékben integettek haza egy zacskó Fundy cukorral a kezükben az unokák. Majd miután vége a szereplésnek, a gyerekek az ajtó kilincsére akasztott virágos nyalókákat szétosztják egymás között, mint valami gázsit, és hazamennek, nagyokat integetve a nagyinak. De ez az integetés azért mindig egy kicsit a koronavírusnak is szól, hogy viszlát, jó lenne, ha véget érne ez büntetés, jók leszünk ezután, eleget bűnhődtünk, nem megyünk be sáros cipővel a nappaliba, nem törjük le a gyümölcsfa szárát.