Borítókép: Egy mondat, amit örökre felejts el, ha gyereked van! Forrás: Pixabay

Egy mondat, amit örökre felejts el, ha gyereked van!

„Csak szoktatás kérdése” - hangzott el a játszótéren az ominózus mondat éspedig a babák altatásáról szóló beszélgetés közben. Az ismerősöm és jómagam azt mondtuk, ringatva altatjuk a babáinkat. A harmadik anyuka pedig azt, hogy ő maga 1,5 óráig ringatja a gyereket mire visszaalszik, ezért úgy döntött, rászoktatja az egyedül alvásra, mert ebből már marhára elege van. Meg ez úgyis csak szoktatás kérdése.

Először is: megértem az anyukát, mert a kialvatlanság fizikai fájdalmat is képes okozni, a frusztrációról, depresszióról, feszültségről már nem is beszélve. Tehát valóban fontos a kipihent édesanya, így abszolút érthető, hogy próbál más eszközt keresni a józan eszének megőrzése érdekében. Másrészt viszont nem szeretem, ha a felnőttek elfeledkeznek pár igencsak fontos dologról.

A babáknak is egyéni szükségleteik vannak

Amivel nem értek egyet, az az a bizonyos „szoktatás kérdése” mondat. Mert amikor megszületik a baba, még nincs szoktatva. És már ekkor is van, aki sokat sír, és van, aki szinte egyáltalán nem. Aki sír, azt az anyukája felveszi, babusgatja, szeretgeti, megeteti, megszoptatja, ringatja, énekel neki. Szoktatja őt valamire? Nem. Csak ott van, és próbálja megnyugtatni a babáját, aki maximum azt „szokja meg”, hogy anyu segít, ha baj van. Ha nem sír a kicsi, az anyukája kevesebbet veszi fel, kevesebbet cipeli, könnyebben alszik el – neki talán kisebb az igénye a testközelségre. Létező jelenség ez is, bár én személyesen még nem találkoztam ilyen habitusú kisbabával.

A baba igénye, a személyisége, a szükségletei nem szoktatás kérdése. A szoktatás – számomra – mindig negatív dolgot jelent. Nem véletlenül a mondás: „ A jót könnyű megszokni.” Illetve az ellenkezője: „Megszoksz vagy megszöksz.” Megszokni tehát javarészt a rossz dolgokat kell, az addig kellemes dolgokról való lemondás árán. Beszoktatás a bölcsődébe, leszokás a csokiról (vagy akár az alkoholról, drogról), vagy a gyerekkorunk nagy slágere: átszoktatás bal kézről a jobbra. Hogy mennyi gyereket tettek ezzel tönkre, senkit nem érdekel. Akkoriban még nem volt elég érzékeny a társadalom, így nem igazán tudták tanítani a gyerekeket bal kézzel írni, bal kézzel ollót, kést, kanalat használni. Egyszerűbb volt tehát a jobb kéz használatára tanítani az óvodás-, iskoláskorú gyerekeket. „Egyre több a balkezes gyerek” – szoktam hallani, de szerintem csak egyre kevesebb az, akit átszoktatnak a „szép” kezére. (Jesszus…)

A lelkiismeret-furdalás keltés

Ami miatt még utálom ezt a mondatot, az a lelkiismeret-furdalás keltése az édesanyában. Ha a Te gyereked nem alussza át az éjszakát, vagy nem eszi meg a zöldséget, a gyümölcsöt, ha már 4 éves, de még mindig nem szobatiszta – nyilván a TE hibád, hiszen az egész csak szoktatás kérdése!

A cikk folytatásáért kattints ide!

Az anyaság csodás dolog, de azért valljuk be, tele van nehéz pillanatokkal is. Ezeket örökítette meg egy anyuka vicces rajzok formájában.