Miért nem eszik a gyerek? A gyógypedagógus szerint ez a 4 fő indok
Ebben a cikkben a szenzoros integrációs zavarból eredő étkezési és evési nehézségeket járom körbe, amely mostanság sajnos egyre dominánsabbá vált. Gyógypedagógusként néhány éve kezdtem a szenzoros alapú válogatósság felé fordulni és külön terápiás módszerrel dolgozni egyéni és csoportos formában (Csipegető terápiás foglalkozásokon), hogy egészen kiskortól akár kamaszkorig tudjak segíteni. Mert hogy bőven van kiknek.
Ezalatt a pár év alatt egy komplex terápiás szemléletet sikerült a gyakorlatba ültetni, ahol a családjaim online és személyes formában is kaphatnak segítséget ilyen típusú kihívások esetén.
Közben pedig Ambrus Évával, a Manómenü alapítójával összekapcsoltuk szakterületeinket és egy komplex online kiscsoportos szülői konzultációt is megalkottunk (Segítség, nem eszik a gyermekem!), ahol az érdeklődő családok 5 órás online jelenlét keretein belül elméleti és gyakorlati ismeretekre tehetnek szert. Ezeket később a mindennapokba be tudják építeni és magát a szemléletet alkalmazva már a hozzátáplálástól tudnak jelentős változásokat elérni gyermekeiknél.
De akkor a lényegre térek:
miért válogat/nem eszik a gyereked?
Szenzoros érzékelési kérdés
Az egyik fontos tényező lehet a gyerekek felgyorsult vagy éppen picit lassabb fejlődése. Gondoljunk csak abba bele, hogy a 21. században a szenzoros ingerek mennyisége nagyon megnőtt, minden felgyorsult, az emberi idegrendszer nem erre lett kitalálva. Az ingerek feldolgozásának folyamata nem változott meg és nem kapnak elég időt, hogy begyakoroljanak egy készséget, képességet, hanem rohanó világban mindent azonnal kell tudni, mert lemaradunk és ha lemaradunk, elbuktuk a versenyt. Sokszor látni már intő jelekben, hogy feszes/laza vállöv, Dévény kezelések az arcon vagy akár a mozgásfejlődésben, ezek már mind-mind szenzoros jelek, melyek hatással lehetnek a szoptatásra, a hozzátáplálásra, a rágásra.
Taktilis érzékelési problémák
Mindig komplexen kell néznünk a gyermekek fejlődését. Személy szerint mindig kiemelem, hogy a taktilis (bőrérzékelés) már az első bőrkontaktustól, illetve az aranyórától ketyeg és hatással van a stressztűrésünkre, ahogyan érzékeljük a világunkat. Ha itt valamilyen elcsúszás van, alul - vagy felülérzékelés, netán kevert típusú érzékelés, akkor teljesen máshogy fogok a világhoz, a tárgyakhoz, az emberekhez hozzáállni. És ugye milyen szépen összeérnek a szálak: ha a bőrömön keresztül eltérően érzékelem a környezetemet, akkor a hozzátáplálásnál már kódoltan mutatkozhat, hogy elkerülök bizonyos állagú, felületű ételeket, mert nagyon zavarhatnak vagy éppen nem érzékelem azokat megfelelően és idegrendszeri szinten az élmény nem valósul meg. És már meg is van a baj, mert nem tud továbbhaladni a megfelelő érzékelés és elindul a válogatósság egyik pillanatról a másikra, a szülők pedig azt látják, hogy szűkül az ételek repertoárja.
Rágási nehézségek
A másik nagy szempont az optimális rágás technika, mely sajnos mostanában a mozgás szegényebb életmód, illetve a kora babakori izomtónus problémák miatt rányomhatja a Kicsiknek a fejlődésére a bélyeget ezen a területen is. Egy feszesebb/lazább izomtónus akár testszerte is hatással lehet az izmokra, akár a rágóizmokra is, melyet nem mindig vesznek észre a szakemberek és általában abban szokott megmutatkozni, hogy a gyerekek nagyon a puhább és/vagy keményebb ételek felé fordulnak az étkezések során.
Amikor az anamnéziseket és a hozzájuk kapcsolódó videókat nézzük át, akkor ezeket már látni lehet, hogy bizony az állkapocs nem mozog megfelelően, nincs szimmetrikus mozgás a két arcfélen vagy akár csak apróbb mozgásokat tud végezni a zárt száj a rágómozdulat során.
Általában már az anamnézisek során fellelhető 1-2 olyan információ, hogy “szoptatási nehézségek voltak” az első pillanattól kezdve, “voltunk arckezelésen Dévényes szakembernél”, “rengeteget cumizott”, “ hiányzott vagy csak részlegesen valósult meg az orális fixáció” stb. Melyek azért fontosak, mert ha bármelyiket is tapasztalta a család, akkor egy szakember fejében induljon el a felkiáltójel, hogy vajon most hol és merre tart a fejlődés és lehet, hogy hatással lesz majd az étkezésre a későbbiekben.
Képernyőidő az asztal körül vs. minőségi közös étkezés kérdése
Sajnos, annyira felgyorsult a világ, hogy sok családnál nem valósul meg az együtt eszünk az asztal körül szeánsz, ahol valóban egymásra, az ízekre, az illatokra és a textúrákra tudnak fókuszálni. Pedig az étkezéseknél büntetlenül lehet kapcsolódni egymáshoz beszélgetésekkel és magával az étkezés élményével, amelynek élménye közel tud minket hozni egymáshoz és el is tud távolítani, ha valamilyen zavart élünk meg az asztali milliő körül.
A kütyük térhódítása sajnos adja a lehetőséget, hogy ha gyermekünk dacol az új ízek, illatok és az ételek ellen, akkor egy kis mesével, videóval - azaz figyelemeltereléssel - máris képesek vagyunk az asztal körül tartani és táplálni őt. Csak egy bökkenő van ebben: hogy lefojtjuk a szenzoros érzékelését (vagyis az 5 érzékszerv nem tudja befogadni az ételről az információkat hosszútávon). Így a kezdeti sikerek után egy függőség alakul ki a gyermek és a tárgy között, itt pedig nem az öröm és a szenzoros érzékelés fejlődése fog dominálni, hanem egyre inkább szól arról, hogy figyelem és érzékelés nélkül sok mindent el fogok fogadni, mert a vizuális és auditív effektek elviszik az étkezés élményének megélését.
Ítélkezés nélkül mondom, mert valóban sok családom esett már bele ebbe a csapdába, hogy érdemesebb az aktív Kicsiket pár babajátékkal az asztalnál tartani és valóban engedni maszatolni az ételekben, hogy ismerkedjenek az érzékszerveiken keresztül az ételekkel, az alapanyagokkal, mert csak így lehet sikereket elérni hosszabb távon a Kicsik és Nagyok étkezésében.
Az ELTE - BGGYK gyógypedagógia karán szereztem diplomáimat gyógypedagógia terápián, valamint értelmileg akadályozottak pedagógiája és szomatopedagógiai szakirányokon. És képeztem magam számos továbbképzésen, tanfolyamon.
Nagyon sok tapasztalatot és leginkább látásmódot szereztem a korai fejlesztés területén - külföldön is, ami után úgy döntöttem, megnyitom itthon saját terápiás központomat: a Mandala Sóbarlang és Terápiás Stúdiót megnyitva nekivágtam az érintetlen útnak hazánkban: szenzoros komplex szemlélettel segítsem azokat a gyerekeket és családjaikat személyesen és online világszerte mostmár, akiknek valamilyen érzékelési nehézségük miatt nehezebben megy az étkezés.
Közben egyéni és csoportos lehetőségek is kinőttek az igényekből, találkoztam a Manómenü anyukájával, Ambrus Évivel, akivel azóta azon dolgozunk online kiscsoportos szülői konzultációkon, hogy elméleti és gyakorlati segítséget adjunk az érdeklődő családok számára már a hozzátáplálás időszakától.
Hiszem, hogy mindenkinek joga van a büntetlen és az örömteli kapcsolódáshoz az ízekkel, illatokkal és az ételekkel az asztal körül. Ha tudok segíteni, keress meg a weboldalamon, a Facebookon, Instagramon vagy e-mailen keresztül.