Ez a cikk először a famiily.hu-n jelent meg.

Vekerdy: „A jó iskola a gyerekről szól”

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus néhány gondolatával lehet egyetérteni, vagy lehet akár vitatkozni is vele, azt azonban, amit az iskolaválasztás elsődleges szempontjaként megfogalmaz, nem nagyon lehet figyelmen kívül hagyni.

„A magyar gyerekek érdeklődők. Érdekli őket a világ, az ember, önmaguk. Egyszerűen kíváncsiak. De ma olyan iskolák, tankönyvek, tanmenetek vannak, melyek nem táplálják a gyerekek egyéni, meglevő érdeklődését, inkább kioltják. Azt a benyomást keltik, hogy a világ unalmas, érthetetlen, nem érdemes rá odafigyelni. Olyan iskolát kell választani, ahol megmarad a gyerekek érdeklődése, kíváncsisága a világ dolgai iránt.”

Vekerdy szerint tehát a jó iskola a gyermekközpontú iskola. Az, amelyik nem a tananyagból indul ki, és nem azt akarja szép rendben beletömni a gyerek fejébe, hanem a gyerekből, akit igyekszik megismerni, individuálisan, és életkora, életkori szükségletei szerint is.

Az ilyen iskolában a gyerekek – nem különórában, hanem a tanterv részeként – rajzolnak, festenek, énekelnek, zenélnek, táncolnak, színészkednek.

Kiből lesz sikeres felnőtt?

A kilencvenes évek elején végeztek egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy megálljuk-e a helyünket felnőttként. A kutatásból kiderült, hogy az iskolában megszerzett ismeretek, az értelmi intelligencia, vagyis az IQ korántsem az egész életre szóló boldogulás záloga.

Még a kitűnő tanulóknak is csak a 18%-a emlékszik később a verbálisan elsajátított ismeretekre. Sokkal fontosabb tényező az érzelmi intelligencia.

Az érzelmi intelligencia nem jelent mást, mint azt, hogy valaki mennyire ismeri, és mennyire fogadja el saját magát, hibáit, és tévedéseit, hogy nem lesz depressziós a kudarcoktól, hanem elfogadja, képes és kész gördülékenyen együttműködni a vele folyamatosan kapcsolatba kerülő emberekkel, hiszen a 21. század kihívásai épp ezt, a csapatmunkát követelik tőle. Az érzelmi intelligencia ráadásul korlátlanul fejleszthető.

Érdemes tehát végiggondolni, hogy mit tartunk fontosnak, mit várunk az iskolától; a döntés előtt rangsoroljuk a szóba jöhető szempontokat.

Gyűjts információkat!

Jó döntést csak akkor lehet hozni, ha megfelelő információk birtokában vagyunk. Figyeljünk a hírekre, beszélgessünk a szülőkkel és diákokkal, nézegessük a szóba jöhető iskolák honlapját. Ha lehet, menjünk el nyílt napokra. Fontos, ami itt elhangzik, de talán még fontosabbak az itt begyűjtött benyomások és hangulatok.

Válassz tanítót!

Mindenhol fontosak az első benyomások, az első élmények. Gyermekünk számára meghatározó élmény lesz az első tanítója, talán ez dönti el, hogy későbbi élete folyamán hogyan viszonyul majd a tanuláshoz, az iskolákhoz. Ha a szóba jöhető iskolák között jelentős különbséget nem találunk, akkor válaszunk magunknak elsős tanítónőt. Ez a szempont akkor is előkerül, ha biztosak vagyunk az iskolában, de több párhuzamos osztály is van.

Ha meg akarod tudni, milyen egy tanító, faggass ki olyan szülőket, akiknek jártak hozzá gyerekei. Minél többet, mert lehet, hogy egy különben kiváló pedagógus éppen csak az olyan gyerekekkel nem tud mit kezdeni, mint a tiéd. Használj ki minden alkalmat (nyílt napot és szülői tájékoztatót, ismerkedő, közös családi kirándulást), hogy személyesen találkozhass a tanítóval és megtudd, hogyan gondolkozik általában a gyerekekről, az oktatásról.

Figyelj az egyedi jellegzetességekre!

Míg alsó tagozatban a tanító nénik szerepe a döntő, a felsőben a tanárok mellett – akik között óhatatlanul lesz jó és rossz is – sok más szempont is fontos lehet. Ezek az iskola jellegzetességeiből adódnak. Természetesen ilyenek lehetnek a különböző tantárgyi (nyelvi, számítástechnikai, művészeti, stb.) specializációk, de vonzó lehet a jó infrastruktúra vagy egy nagy udvar árnyas fákkal is.

Számít a földrajzi elhelyezkedés is!

A szülő sok esetben hajlamos elfeledkezni arról, hogy megfontolandó szempont lehet az iskola és a lakóhely közötti távolság is. Kérdés, hogy érdemes-e a gyereket eggyel több angolóráért vagy az iskola jobban csengő nevéért minden hajnalban átküldeni vagy átautóztatni a város túlsó végébe. Vajon nem járunk-e jobban, ha a legközelebbi, átlagosnak tűnő iskolát választjuk, ahova néhány perc alatt át tud sétálni majd a gyerek, és ugyanennyi idő kell a hazaérkezéshez is, ha vége a tanításnak vagy ha valami komplikáció van.

Az agglomerációs települések lakóinál fordul elő leginkább, hogy a szülő – jobb híján – a városi munkahelye melletti iskolába íratja a gyereket. Nem ideális megoldás ez, de mindenképpen az együtt töltött idő javára szolgál a közös utazás. Azonban ha nem kényszerülsz erre, semmilyen iskola kedvéért nem éri meg kitenned a gyereket a napi két óra bumlizásnak.

Ahogy pedig nő a gyerek, és már egyedül is el tudna jutni az iskolába, szükségtelenül lesz továbbra is a szülőre utalva. Ha pedig mégis ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül járjon iskolába, a tömegközlekedés rendkívül sok hasznos időt rabol el tőle. Arról nem is beszélve, hogy ha a gyerek az otthona közelében jár iskolába, délután összejöhet a közelben lakó osztálytársaival vagy hazajárhat ebédelni.

Mosdók, büfé, ebédlő, udvar

Ideális esetben ilyen szempontoknak is megfelel a  választott iskola, a döntés azonban mégse ezeken alapuljon. Vannak remek iskolák, ahol csak hideg víz folyik a mosdóban, szűk a folyosó vagy nincs büfé, a gyerekek mégis boldogok és nagyszerűen teljesítenek. Fontos szempont viszont, hogy legyen udvar, tornaterem, minden szünetben kiengedjék a gyerekeket játszani. 

Szünet, játék, mese, rajz

Kérdezd meg a tanítótól előre, hogy mit tart a szünetekről. Kiengedi-e a gyerekeket vagy úgy véli, „a csengő nem a gyereknek szól”. Úgy gondolja, hogy a kisiskolásnak szüksége van mozgásra, játékra, pihenésre, és beépíti-e ezeket az órákba.
Néhol elsőben kis lista kerül az osztályterem falára arról, melyik szünetben mi a dolga a kicsiknek: pakolás, mosdóhasználat, kézmosás, evés. Enni és inni csak első szünetben lehet, az udvarra pedig nem szabad kivinni az uzsonnát. Nem biztos, hogy minden szülő örülne annak, ha az iskolába kerülve ilyen katonás rend fogadná az óvodás korból épphogy kinőtt kisgyermekét.

Milyen az értékelés?

Fontos megtudakolni, hogy milyen az alsó tagozatosok, főleg az elsős és másodikosok értékelése, mennyire játékos, mennyire személyre szabott, mennyire átlátható a gyerek által is. Ennek sokat kell nyomnia a latban az iskola kiválasztásakor. Az óvodából éppen, hogy kikerült, és a nagy változástól amúgy is megilletődött kisgyermeket könnyen megriaszthatja a túlságosan komolykodó, szigorú értékelés. Ez nem mindenkinél jön be: a gyerek délre rég elfelejti, mit követett el reggel, és egy idő után egyáltalán nem érdekli a zöld meg a fekete alma mindennapi hullása. Ráadásul megeshet, hogy az első hetekben beszedett néhány fekete pont elbizonytalanítja, szorongóvá teszi, hosszabb távra is rontva ezzel az iskolai teljesítményét.

Bármilyen iskolát választasz is, a gyermekednek midig azt kell éreznie, hogy a családja teljes érzelmi biztonságot ad neki, nem az iskolai teljesítmény szerint ítéli meg, és megvédi, amikor szükséges. Ha ez tartósan, pici korától kezdve így van, akkor az iskola is – legyen az bármilyen típusú – könnyebb lesz a számára.

Nézegess képeket a galériában híres gyerekek első iskolai napjáról. Vigyázat, magas cukiságfaktor!