Vörös-Gubicza Zsanett a pályaválasztásról: „Szülőként ne a saját elképzeléseinket erőltessük”

Borítókép: Vörös-Gubicza Zsanett a pályaválasztásról: „Szülőként ne a saját elképzeléseinket erőltessük”
Milyen hatással van a koronavírus a pályaválasztásra? Léteznek-e ma Magyarországon hiányszakmák, és miért érezzük úgy, hogy nyáron soha sincs elég szakács a Balatonon? Vörös-Gubicza Zsanettel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatójával beszélgettünk.

Ha mostanában a továbbtanulásra gondolunk, elég nehéz a távoli jövőbe tekinteni úgy, hogy néha azt sem tudjuk, másnap mi fog történni. Az MKIK edukatív munkáját mennyire nehezíti meg a vírushelyzet?

Akárcsak a vállalatoknak, nekünk is alkalmazkodnunk kell ehhez a helyzethez. Ami most nehézségnek tűnhet, az a jövőben segíthet abban, hogy a következő generációkhoz is mindig eljussunk és szólni tudjunk. Ez egy szerencsétlen helyzet, de rejt olyan kihívásokat, amik egyúttal valami újra tanítanak minket. A mostani reakciónk megegyezik azzal, amit a jövő megkövetel: online térben, a személyes jelenét nélkül kell folyamatosan megújulni.

Tavasszal a négy fal közé bezárva néha eltöprengett az ember azon, hogy biztosan jó munkát választott-e, van-e a szakmájának jövője egy ilyen fenekestül felfordult világban. Hatással lehet a szakmaválasztásra ez az időszak?

Egy bútorasztalos ugyanúgy tudja folytatni a munkáját a műhelyébe elvonulva, zárt ajtók mögött dolgozhat. Persze nyilván megvannak a kritikus területek, így a turizmus és vendéglátás, ami gyakorlatilag leállt, nincs lehetőség ezek sikeres működtetésére jelen helyzetben. A kérdés viszont az, hogy rövid távon gondolkodunk, azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e egy szakma mellett dönteni, vagy hosszú távon? Azt gondolom, hosszú távon mindenre van megoldás, így értelmetlen valakinek csak a 2020-as év miatt feladni a vendéglátással kapcsolatos továbbtanulási álmait. A szakmaválasztásra nem szabad, hogy kihatással legyen az, hogy mi történik a vírushelyzetben.

Sokszor előfordul, hogy anya vagy apa a saját – talán meg nem valósult – vágyait próbálja a gyerekre vetíteni. Szülőként hogyan lehet objektíven nézni azt, hogy miben jó a gyermekünk?

Nekem is kezd tapasztalatom lenni a témában, egy elég határozott gyermek személyében. (nevet) Amit tehetünk, hogy minél több lehetőséget vázolunk fel nekik, minél nagyobb teret kell adnunk, hogy ezeket kipróbálják. Azt a légkört szerencsés megteremteni, amiben a gyerek el tud gondolkodni azon, hogy neki mi a jó, mit szeret csinálni. Fontos, hogy még ebben a tájékoztatás jellegű dologban se a saját elképzeléseinket erőltessük. Ez olyan, mint a mi feladatunk itt az MKIK-ban, hogy a szülőket ne csak arról tájékoztassuk, ami a szakképzésben a kétkezi munkák világát jelenti, hanem egy sokkal szélesebb palettát mutassunk, amibe igenis beletartozik a gimnázium, a felsőoktatás. Inkább fogalmaznék úgy, hogy a cél a hivatások minél szélesebb spektrumon való megismertetése, mintsem egy szakma sztárolása. Fontos, hogy a szülők lássák az összefüggéseket is a továbbtanulás lehetőségeiben, azaz az, hogy valaki a szakképzést választja első lépésként, nem zárja ki, hogy onnan az egyetem felé vegye az irányt. Figyelni kell a készségeket, mert nem biztos, hogy egy konkrét szakmában tud a gyermekünk kiteljesedni, akár több terület összekapcsolásával jöhet ki az a konkrét munkakör, ami őt jó irányba viheti majd.

Rengeteg szakma közül lehet választani. Szakmavilág.hu weboldal szakmakeresőjét böngészve olyanokra is rábukkanhatunk, melyek létezéséről talán nem is tudtunk.

A mi munkánk nem állhat meg ott, hogy bemutatjuk a létező szakmákat. A következő generációk fogják azokat az új szakmákat felfedezni és összerakni, amire úgy gondolom, abszolút nyitott a szakképzés világa. Az elmúlt egy-két évben is világossá vált, hogy a standard szakmákon túl létrejönnek hibridek is, hiszen az informatika már szinte mindennek az alapja, a gépészet és elektronika sok helyen megjelenik. Érdemes a honlapunkon követni, hogyan változik és színesedik a paletta.

Mennyire tudtok segíteni most azoknak a tehetséges versenyzőknek, akik Magyarországot képviselve idén mutatkoztak volna be a szakmák európai versenyén?

Segíteni tudjuk őket, motiválni sajnos kevésbé. Idén elmaradt a grazi verseny, minden csúszik egy évet, így jövőre az Európa-bajnokság, 2022-ben pedig a világbajnokság várja majd a tanulókat. Akik ezekre készültek, azokat elég nehéz most motiválni, bár az is tény, hogy így sokkal több idő marad a felkészülésre. Továbbá az eddig megszerzett tudást már senki nem veheti el tőlük.

Találkozhatnak a régi, világszinten is kiemelkedő helyezést elért tanulókkal?

Már a felkészülési időszakba bevonják a korábbi versenyzőket, ők a saját tapasztalataikat megosztva segítik a munkát. Elindítottunk egy pedagógustájékoztatót is, hogy ők is minél több tanulót motiválhassanak a hazai válogatókon való részvételre, emellett abban is segítséget kapnak, hogy a hazai oktatás színvonala közelíthessen a nemzetközi szinthez. Bár nem vagyunk fényévekre lemaradva, hisz nekünk is vannak már világbajnokaink.

A pedagógustájékoztató mellett új irány a Szakmavilág mobilapplikációja is.

Ez a Szakmavilag.hu egy kényelmes verziója. Ha valaki az utcán mutatná meg a barátainak, vagy a szülőtársinak, hogy épp mit talált, az könnyen megteheti.

Sokszor halljuk azt a szót, hogy hiányszakma. Valóban vannak hiányszakmánk?

Mondhatnánk azt, hogy ma már minden hiányszakma, mindenből kevés van. Ennek az egyik forrása a munkaerőpiac. Nézzük meg, hogy egy évben milyen sok szakács vagy épp fodrász kerül ki a rendszerből, mégis azt mondjuk, hogy nyáron a Balatonon nincs szakács, vagy, hogy legalább egy hónapot kell várni a fodrászra. Nem biztos, hogy kevés a szakképzésből kijövők létszáma, a kérdés az, hogy megfizeti-e a munkaerő piac, nem vált-e a szakember szakmát, vagy nem megy-e el külföldre dolgozni. Akármennyi szakácsot vagy pincért bocsáthat ki a rendszer, a kérdés, hogy mennyire maradnak a szakmában motiváltak. Az persze tény, hogy vannak képzések, szakmák, amelyekre kevés a jelentkező, ilyen az ács vagy a bádogos. Viszont tudjuk, hogy az építőipar is változik, multifunkcionális szakembereket várnak, olyanokat, akik egyben elvégzik a bádogos, a tetőfedő és az ács feladatokat is. Itt is megjelentek a hibrid szükségletek.

Többször előkerült a beszélgetés alatt a szakmaváltás lehetősége.

Ez a generáció magával hozza azt, hogy nem fél attól, ha valaminek tanul, akkor utána biztosan onnan megy nyugdíjba. Bátran mernek váltani. A feladat, hogy az oktatási rendszer lekövesse azt, hogy egy-egy ilyen váltás alkalmával ne vesszen el a korábbi tudás. Ha valaki szakmacsoporton belül vált, akkor ez a tudás beváltható legyen – ezt a rugalmasságot be kell vezetni az oktatási rendszerbe, melyre a felnőttképzés adhat majd lehetőségeket.

Mit gondol, milyen hatással lesz Önre szakmailag, ha szülőként jut el odáig, hogy a gyermeke mellett lesz akkor, amikor ő meghozza az első ilyen nagy döntést?

Könnyebb beszélni róla, mint ezt végrehajtani, az biztos. Könnyű azt mondani, hogy figyeld a gyereked, és aztán együtt hozzátok meg a döntést. A legnehezebb, hogy engedjük, hogy a gyerek azt tegye, amit akar. Persze bizonyos keretek között. Jó tanácsot könnyű adni, de benne lenni nehéz helyzet.