Ideális esetben a gyermek olyan korban találkozik a halállal, mikor már elég érett arra, hogy fel tudja dolgozni, és meg tudja érteni azt, hogy akármennyire is gyönyörű utazás az élet, bizony mulandó is. Azonban az élet sok esetben korántsem ideális, és előfordul, hogy a picik már nagyon korán szembesülnek a halállal. Ilyen esetben pedig a lehető legjobb, amit tehetünk, ha őszintén beszélünk vele, és nem szövünk meséket arról, hogy az elhunyt, legyen az most állat vagy ember, hova utazott el örök időkre.

Miért ne hazudjunk a gyereknek?

Ha meghal a család kedvence, alapvetően két opció merülhet fel. Az első esetben az igazsággal szembesítjük a gyermeket. Elmondjuk neki, hogy pontosan mi történt, beszélgetünk vele a halálról, és próbáljuk vele megértetni, hogy bármennyire is szörnyen fájdalmas, bizony ez valóban az élet része. Fontos tudni, hogy az első halállal való találkozás minden gyermek életében nagyon meghatározó, húsbavágó élmény, mely akár a halálhoz való viszonyát is determinálhatja. Így rendkívül fontos, hogy jól kommunikáljuk le a kialakult helyzetet.

Ezentúl a másik alternatíva pedig az, ha kitalálunk egy mesét, miszerint az elhunyt kedvenc valahol, egy messzi farmon éppen boldogan él. Ennek egy jelentős hátránya van: amennyiben a gyermek úgy tudja, hogy a kedvence él, akkor bizonyosan haza fogja várni. Annak tudata pedig, hogy ő folytonosan várja haza a játszópajtását, aki már soha nem fog eljönni, mérhetetlenül szívszorító.

Hogyan közöljük a gyermekekkel a háziállat halálát?

Amennyiben mégis az igazság elmondása mellett döntenek a szülők, akkor fontos, hogy nagyon finoman, emészthetően fogalmazzák meg a halált, annak érdekében, hogy ne sokkolják a gyermeket.

Ne sokkold

Ahhoz, hogy a gyermek megértse, hogy a házi kedvenc földi élete befejeződött, érdemes lehet olyan formában megfogalmazni a tényeket, hogy az némi pozitívumot is hagyjon maga után. Például amennyiben úgy fogalmazol, hogy kedvence már az örök vadászmezőkön futkározik, vagy éppen a felhők felett játszik a mennyországban, akkor jóval emészthetőbb lesz számára, mintha úgy tálalod, hogy az állat elmúlt és nincs többé. Így a kicsi fantáziája könnyedén helyezheti az Édenbe kis kedvencét, így pedig talán könnyebb lesz számára az elengedés.

Ne mond, hogy elaludt

Szintén nagyon fontos, hogy ne fogalmazz úgy, hogy az állat örökre elaludt, mivel a kicsi agya ezek után könnyedén összekötheti az elalvást a halállal. Ami pedig hosszú távon alvászavarral, és az éjszakától való félelemmel fog járni, amit nagyon nehéz lesz kinevelned belőle. Így törekedj arra, hogy semmi esetre se fogalmazz így.

Attól még, hogy nem beszél róla, foglalkoztatja

Attól függetlenül, hogy a gyermek nem beszél a kisállata elvesztéséről, valószínűleg még egy ideig foglalkoztatni fogja a téma. Ebben az időszakban a szülők feladata az, hogy figyelmemmel kísérjék a kicsi gyászfolyamatát, és szükség esetén támogassák, beszéljenek erről.

Legyen az állatnak temetése?

Amennyiben a szülők el tudják magyarázni a halált, illetve a temetés lényegét, akkor nem feltétlen probléma, ha a gyermek találkozik ezzel az eseménnyel, és esetleg részt is vesz benne. De semmiképpen nem érdemes ezt ráerőltetni. Ugyanakkor, ha önszántából szeretne részt venni benne, akkor még az is elképzelhető, hogy ez megkönnyíti számára a búcsút, hiszen a rituálé kereteiben lezárhatja magában ezt a folyamatot.

Rendkívül fontos, hogy a szülők megfelelő keretek között beszéljenek a gyermekükkel az elmúlásról. Érdemes ugyanúgy beszélni a halálról, akár az életről, hiszen a kettő nem létezik egymás nélkül.