A te gyereked volt már temetésen?
Egy temetés nekünk felnőtteknek sem egy kellemes program, ugyanakkor számunkra legtöbbször nem „fakultatív”. Életünk során már biztos meglátogattunk egy-kettőt, és persze lehetőségeinkhez mérten minél kevesebbet szeretnénk a jövőben, azonban ez nem kívánság kérdése. Mindannyiunkat más kapcsolat fűz a halál fogalmához, amelyet erőteljesen befolyásolt az is, hogy a múltban miként vezettek be bennünket a saját szüleink az elmúlásról való gondolkodásba. Valószínűleg nincs arra tökéletesen bevált recept, hogy egy gyereket mikor és hogyan kell először megismertetni a halál tényével, és a vele járó temetkezési rituálékkal, szertartásokkal; de szülőként azért kísérletet tehetünk arra, hogy a gyermekünk a lehető legegészségesebb módon és a „jó” időben találkozzon ezekkel a dolgokkal, és hogy a lehetőségekhez képest ne legyen negatív élménye velük kapcsolatban.
Érzésünk szerint ezeket a dolgokat érdemes mérlegelnünk, mielőtt eldöntjük, hogy elvisszük-e a csemeténket egy temetésre.
# Természetesen mindenekelőtt fontos figyelembe venni a gyerek életkorát, és hogy mennyire vezettük már rá az élet-halál témakörre korábban. Ha kisebb gyerekről van szó, nem biztos, hogy jó döntés magunkkal vinni, még akkor sem, ha azt gondoljuk, esetleg még fel sem fogja az egészet. Nem tudhatjuk, hogy a gyerek pontosan mit érzékel az őt körülvevő eseményekből, ellenben negatív érzeteket akaratlanul is kelthetünk benne, ha egy gyászoló közegbe visszük.
# Mivel ismerjük a gyermekünk személyiségét, képesek vagyunk következtetni a lehetséges reakcióira, felmerülő kérdéseire. Ha úgy mérlegeljük, hogy túl sérülékeny, még érdemes lehet várnunk a dologgal.
# A búcsúztatás folyamatába úgy is bevonhatjuk, hogy nincs jelen a temetésen. Például a többi gyerekkel együtt vigyáz rá valaki, de előtte szépen elbeszélgetünk vele arról, hogy mi hova is megyünk, miért vagyunk szomorúak, bánatosak. Fontos az őszinteség, és hogy az ő nyelvén értessük meg vele a történteket.
# Ha sokat kérdez az elhunyttal kapcsolatban, - közeli hozzátartozó esetén ez szinte elkerülhetetlen, - akkor a beszélgetés mellett esetleg megkérhetjük, hogy rajzoljon valamit a temetésre, és ígérjük meg, hogy elvisszük a rajzot. Így, ha csak közvetve is, de a részese lehet a gyászfolyamatnak, hiszen a rajzon keresztül kifejezheti az érzéseit, és ezáltal talán könnyebb lehet majd kapcsolódnia az új állapothoz.
# Azt is érdemes mérlegelni, mielőtt úgy döntünk, hogy velünk tarthat a gyermek, hogy a búcsúztatás milyen jellegű lesz. A koporsós ravatalozás, esetleg a halott látványa nagyon erős sebet ejthet a gyermekben, amit bizonyos korban még nem képes feldolgozni.
# Meg is lehet kérdezni tőle, hogy szeretne-e elmenni. Ha már döntésképes a gyermekünk, akkor nyilván arról is van már véleménye, hogy át akarja-e élni a temetést. Minden esetben jó, ha elbeszélgetünk vele erről, egyebek mellett úgy, hogy semmiféleképpen ne érezze a megjelenést feladatának, vagy kényszernek. Érdemes feltenni neki egy hasonló kérdést: „hogyan szeretnél emlékezni rá?”. Ha a válasz az, hogy a közös emlékek alapján, akkor nem biztos, hogy fel kell még borítani a gyerek lelki egyensúlyát a temetéssel.