Ez fiús, az lányos - avagy miért zavar, hogy az óvodában nemek szerint kategorizálják a színeket?
Még a pocakomban volt a fiam, amikor mindenki azt kérdezgette, hogy fiút vagy lányt hordok a szívem alatt. Belénk van kódolva valamiért, hogy minden áron ráhúzhassuk a dolgokra a fiús és lányos filtert, de miért van ez így? Miért kell mindent rózsaszínnek és kéknek látni? És különben is miért a rózsaszín a lányok szine?
Egy kis színelmélet
A 20. század elejéig a világoskék volt a lányok színe Szűz Mária miatt, míg a rózsaszín az erőt és bátorságot szinbolizálta; amit pedig a fiúknak osztottak sokszor. Aztán a 2. világháborút követően, az 1950-es években több marketing cég is kampányolni kezdett amellett, hogy a rózsaszín szín illik legjobban a nőkhöz. E fordulópontot számos tanulmány annak tudja be, hogy a háborúban több katonai öltözet is kék volt, így maszkulinná vált a szín. A nők pedig “nincs ló jó a szamár is” alapon megkapták a rózsaszínt, mint nekik való árnyalatot.
Innen már csak egy lépés volt, hogy minden gyerek- és babaholmit; ruhát és játékot felosszanak a kézzel- és szemmel fogható kategóriákba. De valóban szükségünk van erre? Valóban van olyan, hogy fiús játék, vagy lányos szín?
Szerintem egyértelműen nincsen. A gyermeki létet a fantázia és szabad játék varázsa kellene, hogy irányítsa. Miért kell a felnőttek által megfogható ( és elfogadott?) szabályrendszerbe szuszakolni? Miért ne babázhatna egy fiú? A fiam szokott babázni, eljátsza, hogy hordozza, szoptatja. Másolja azt, amit én csinálok a kistestvérével. Gondoskodást és törődést gyakorol. Nem kell ebbe homofób dolgokat belelátni. A gyerekek tiszta és őszinte szívűek, nekünk felnőtteknek pedig kutya kötelességünk ezt támogatni és erősíteni bennük.
Szóval elkeserít a tény, hogy az óvodában nincs ez így. Hogy téma az "ez fiús" és "az lányos" megkülönböztetés. Az, hogy már itt beleszövi magát az életükbe, hogy kategorizálva vagyunk, s hogy ezáltal már rossz érzés lehet a gyerekeinkben ,ha nem a kategóriájuknak megfelelő dolgokat szeretnek és csinálnak. És olyan csodálatos világ lehetne, ha nem így lenne. Gondoljunk csak bele, milyen szabad és feszültségektől mentes életünk lehetne, ha nem másoknak akarnánk megfelelni; ha azt csinálhatnánk, amit szeretünk, ami érdekel minkdet.
Nálunk, az otthonunkon belül továbbra is igyekszem megteremteni azt a biztonságos és elfogadó környezetet, amiben nincsen fiús meg lányos cselekedet, hanem vannak dolgok, amiben én vagyok erősebb, van amiben a férjem. Vannak dolgok, amiket az egyik gyerekem preferál és van, amit a másik. De bárki színezhet bármelyik színnel és bárki főzhet a kiskonyhában egy kávét.