Az egyik ilyen furcsaság a kézfejbe ültetett mikrochip, ami már nem számít akkora újdonságnak a világ több országában. Újraírható és kisebb mennyiségű adat tárolására alkalmas. Akár a telefonról is letölthetőek a tárolt információk, kinyitható a munkahelyed ajtaja és akár a motorodat is el tudod vele indítani.

Ez az eljárás nem ismeretlen a skandináv országokban és Amerikában sem, az USA-ban például 50 dollárba kerül a chip elhelyezése. A beültetést egy nagy injekciós tűvel végzik, pont, ahogy az állatorvosok szokák, a chip mérete pedig nagyjából akkora, mint egy rizsszem.

Sokan mégis tartanak ezektől, mivel úgy vélik, megfigyelhetik őket - pedig ez a mai világban már minden más eszközön is lehetséges, a telefont pedig általában mindenki magával hordja.

A chip használói szerint viszont nagyon hasznos, hogy nem kell kártyákat, kulcsokat hordaniuk magukkal és nem is tudják ezeket elhagyni - kivéve, ha valaki pont a chipre vadászik és a sebészetben is jártas.

Az első kiborg, akinek beültették, a brit kutató, Kevin Warwick volt, aki még az alkarjába kapta az adattárolót.

Jöjjön még egy történet, ami kicsit durvább, mint az előző. Rob Spence, filmkészítő az egyik szemére egyáltalán nem látott, ezért kitalálta, hogy egy kamerát tetet be a rossz szeme helyére. Az eszközt pedig mi másra használhatta volna, mint kiborgokról szóló filmek elkészítésére. Az Eyeborg projektben Phil Bowen vett részt tervezőként, neki köszönhető a világ első wireless kamerát tartalmazó műszeme. A csapathoz az elektromos mérnők Martin Ling is csatlakozott, aki miniatűr szenzoros eszközök tervezésével foglalkozott.

Robnak azóta már többféle szeme is volt, a technika fejlődésével folyamatosan próbálják minél realisztikusabbra megcsinálni a kamerát. A filmes szerint azért is jó ötlet a szembe rejtett kamera, mert sokan befeszülnek az interjú közben a sok eszköz miatt, így viszont nincs szükség semmi másra ahhoz, hogy felvételek készülhessenek.

A cikk folytatásáért kattints ide!