A barátnőim ódákat tudnak zengeni arról, mennyire szeretik, ha a férfiak hosszan kényeztetik őket behatolás előtt. Ezt sosem értettem. Miért nem a lényegre kíváncsiak? Hamar rá kellett jönnöm, hogy a vágyaimmal és az elvárásaimmal alaposan kilógok a sorból.

Tizennyolc évesen vesztettem el a szüzességemet. A barátom hosszan bajlódott a csiklómmal, én pedig egyszerűen unatkoztam közben. Amikor azonban belém hatolt, szinte azonnal megéreztem, mire van szükségem. Vadság, kíméletlenség, gyorsaság. Az orgazmus is viszonylag könnyen jött, szóval azok közé a (valószínűleg ritkamadár) nők közé tartozom, akik húsz éves korukra pontosan megismerték a testüket és tisztába jöttek azzal, mi a jó nekik. A durva szex, legalább heti hétszer.

A bökkenő csak az, hogy ez az elvárásom zavarba hozza a férfiakat.

A férfiak ugyanis – igen, ez a tapasztalatom! – szeretik, ha egy nő lágy és odaadó az ágyban. Élvezik, hogy ők csigázzák fel a vágyaikat, hogy ők irányítanak, és amennyiben sikerül, ők érik el náluk a csúcspontot. Na, nálam egészen máshogy van. Nekem baromi gyorsan „feláll”. Azt szeretem, ha a pasi fekszik alattam, és én dughatom meg lovaglópózban. Általában én élvezek el először, gyors vagyok és kemény, mint egy hím. Ez van, erre teremtettek, nem tudok mit tenni vele. Eleinte tetszik is a másiknak, amit csinálok, de a hosszabb távú kapcsolataimban egyre több problémát jelentett. Miért nem akarom máshogy? Miért nem adom át magam neki? Miért vagyok mindig agresszív? Miért akarok folyton irányítani? Miért akarom mindennap? És így tovább. Sokszor megadtam nekik, amit vártak, eljátszottam az odaadó nőt, de olyankor majdnem elaludtam, mondjuk nyalás közben, és ezt persze ők is megérezték, hiába próbáltam színlelni.

Huszonnyolc évesen mentem férjhez. Szenvedélyes szerelmünk egyik záloga az ágybeli nagy egyetértés volt. Kristóf imádta a szexet, és sokáig semmi kifogása nem volt az ellen, ahogy én akartam. Végre megtaláltam a nagy Őt, gondoltam elégedetten. Heti hét-nyolcszor dugtunk vadul, mint az állatok, óriási kielégülések voltak, nemegyszer mind a ketten megsérültünk, de – némi mazochizmussal – még ezt is élveztük. És ez így ment két éven át, mindenféle látható érzelmi vagy fizikai probléma nélkül.

Két év múlva azonban becsapott a ménkű.

Kristóf olyan váratlanul állt le a heti hét vad szexszel, hogy pislogni sem volt időm. Mindenfélére hivatkozott, munkára, fejfájásra, betegségre, de átlátszó volt, mint az üveg. Néhány hét múlva meg is gyónta, hogy van valakije. Egy kedves, érzelmes lány. Nem dugnak heti hétszer, nem agresszívek, viszont ölelik, érzik, simogatják egymást. Sajnálja, de rájött, hogy neki hosszú távon erre van szüksége. Én egész egyszerűen túl sok vagyok, túl gyakran akarom és túl intenzíven, ezt ő egyszerűen nem bírja szuflával. Most már képtelen azt nyújtani nekem, amire vágyom.

Azt hittem, neked is erre van szükséged, magyaráztam kétségbeesve, de meg tudok változni! Próbáljuk meg újra! Természetesen a könyörgés semmit sem használt. Kristóf elment, és nemsokára a válókeresetet is beadta.

Én pedig azóta egyedül vagyok, és – legalábbis egyelőre – magamnak intézem el, amire szükségem van. Úgy-ahogy sikerül. És rendületlenül reménykedem benne, hogy van valahol egy olyan férfi a világon, aki - akár évtizedeken át is - pontosan arra vágyik, amire én.

A galériában pedig olyan pózokról olvashatsz, amik megkönnyítik a hüvelyi orgazmust!