Több mint kellemetlen: a barátomat rajtakaptam egy prostituálttal

Borítókép: Több mint kellemetlen: a barátomat rajtakaptam egy prostituálttal Forrás: Getty Images
Petra egy éve ismerte a barátját. Vagy legalábbis azt képzelte, hogy ismeri.

Korábban is voltak rossz tapasztalataim a férfiakkal, de amit Bálint művelt velem, arra nem igazán vannak szavak. Nem tudom, történhet-e valakivel megalázóbb.

Alig több mint egy éve voltunk együtt. Ebből fél évig jártunk, a második felében pedig összecuccoltunk egy szűk albérletben. Azt hittem, hogy szeret engem. Volt benne valami vésztjóslóan alfahímes, de összességében kedves, figyelmes srácnak tűnt. Nem esett nehezére azt mondani, hogy szeretlek. Ám mint kiderült, pont ez volt a baj: könnyen beszélt bármiről, arról is, amit nem gondolt komolyan. Sőt, ha az érdeke úgy kívánta, lazán hazudozott.

Utólag tudtam meg, hogy valójában nem szerezte meg az angol szakos diplomát az egyetemen: a hatodik félévben kiesett. Utólag derült ki, hogy több munkahelyet sorolt fel, mint ahány helyen valójában dolgozott. Nem mondott igazat a fizetéséről sem. A hűséggel kapcsolatos erkölcsi alapállása pedig olyan szinten nem bizonyult őszintének, hogy… de ezt a következő történet ékesen példázza majd.

Bálint állítása szerint még sosem csalta meg egyik barátnőjét sem. Jó, az egyiknél volt komoly kísértés, de végül ellenállt. Én elhittem neki. Miért ne hittem volna? Őszintének tűnt. Okát sem láttam, hogy megcsaljon, hisz remek volt az összhang köztünk az ágyban. Természetesen óriásit tévedtem.

A munkahelyem külföldre küldött, egy kerek hetet töltöttem Angliában. Bálinttal lelkesen cseteltünk, alig vártuk, hogy viszontlássuk a másikat. A legviccesebb az volt az egészben, hogy nem jött közbe semmi váratlan, nem érkeztem haza korábban, semmi hasonló. Ha csak egy icipicit odafigyel az üzeneteimre, elkerülhette volna a balhét.

Egy esős csütörtök délután landolt a gépem Ferihegyen. Két nappal korábban megírtam, mikor érkezem. Jó, szívem, alig várom, hogy itt légy, jött a válasz. Kicsit rosszulesett, amiért nem ajánlotta fel, hogy kijön elém, de betudtam a sok munkának. Felugrottam hát a reptéri buszra, és elgördültem a Népligetig.

Amikor beléptem a lakásba, rögtön megéreztem az ismeretlen illatot. Parfüm volt, méghozzá nem is túl diszkrét. A következő pillanatban a fogasra esett a tekintetem, amin egy leopárdmintás női bunda lógott. Előtte a földön pedig egy pár fekete csizma hevert csak úgy összevissza. Hosszan néztem őket, és közben azon töprengtem, vajon jól látok-e. Nehezen sikerült értelmeznem a tárgyakat. Eszerint. Egy nő. Van itt. A lakásban. Talán a húga? Vagy az anyja? Lehetetlen. Ilyen hacukája egyiküknek se lehet.

Úgy cselekedtem, mint egy álomban. Lassan lépkedtem előre, karomat előrenyújtva haladtam a hálószoba ajtaja felé. Csukva volt. Néztem a kezemet, amint a kilincs felé nyúl és lenyomja. Aztán határozott mozdulattal sarkig tártam az ajtót.

Egymás mellett feküdtek a közös ágyunkban. Bálint derekát paplan takarta, kilátszott a meztelen feneke. Mellette a csaj. Festett vörös, szilikonmellű, szexshopban vásárolt tangabugyit és melltartót viselt. Messziről látszott, hogy a testéből él. Körülöttük nehezen azonosítható tárgyak: mintha egy ostort és egy álarcot kiszúrtam volna a tömegben, de máig nem vagyok biztos benne, jól láttam-e.

Visszahátráltam az ajtóhoz. Bálint horkolt: olyan otthonos volt a hangja, hogy kínomban majdnem felnevettem. Felébresszem őket? Csapjak balhét? Megkísértett a gondolat, de végül lebeszéltem magam róla. Nem vagyok az a másokat megszégyenítő típus, még akkor sem, ha ilyet tesz velem valaki. És különben is, a lány nem tehetett semmiről.

Fogtam a kisbőröndöt, és elmentem egy barátnőmhöz. Onnan rövidke üzenetet írtam az exemnek. „Mindent láttam, mindennek vége.” Ennyi volt. Pár nappal később felhívott. Tudta, hogy lehetetlen kimagyarázni a helyzetet, ezért halkan bocsánatot kért. Nem volt mint mondanom neki. Kíváncsi lettem volna, mégis hogyan felejthette el a napot, amikor hazaérkezem, de nem kérdeztem rá. Nagyon gyorsan rövidre akartam zárni az egész megalázó históriát.

Bálint, ahogy megbeszéltük, napok alatt összeszedte a cuccait, és eltűnt a közös albérletből. Én felmondtam a lakást, de még egy hónapig ott kellett laknom. Nem kívánom senkinek. Kiköltöztem a nappaliba, végig egy kényelmetlen kanapén aludtam. Mire végre volt hova költözni, olyan hátfájásom lett, mint egy nyolcvan évesnek. Ezt kaptam Bálinttól, a nagy szerelemtől.

De legalább csak ennyit, és semmi mást mondjuk tíz év múlva, ha csak akkor derül ki, milyen ember valójában.

Galériánkból kiderül, hogy az emberek megbánják-e a megcsalást!