Nem csak a gyes idejét töltötted otthon a gyerekeiddel, főállású anya is voltál. Miért döntöttél mégis úgy, hogy ismét dolgozó nő leszel?
Jó volt otthon, élveztem azt a 12 évet, de a gyerekeim nőnek, 15, 12 és 8 évesek. Bár mindannyiunknak kevesebb kényelem jut, amióta dolgozom, nem szerettem volna, hogy a jövőm kilincs-törölgetésről szóljon. Három éve hatórás munkaidővel kezdtem, ez lassan kitolódik a teljes munkaidőbe, és egyáltalán nem bántam meg a váltást.

Nehéz volt ennyi év kihagyás után munkát találni?
Nem volt könnyű. Sok cégnél nem szokás válaszolni a pályázatokra elküldött önéletrajzra, ez megviseli az embert. Több helyre jelentkeztem, mégis ismeretség útján találtam munkát.

Pedig kiváló referenciád volt, a gyerekeid születése előtt egy jól menő távközlési multinál voltál HR-vezető, a gyesen töltött évek alatt pedig a pszichológusi mellé közgazdasági diplomát is szereztél. Tapasztalataid alapján mit tanácsolsz a munkát kereső kisgyerekes anyukáknak?
Nagymamámtól örököltem az életfilozófiámat: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Eszerint az egyik legfontosabb dolog az aktivitás! A gyes alatt muszáj tanulni, nem feltétlenül szakmai dolgot, de valamit, hogy az agyunk ne tunyuljon el. Ha az ember új tudásra tesz szert, nő az önbizalma, amire szükség van az állásinterjúkon. Ha pedig már elkezdtünk munkát keresni, érdemes érdeklődni az ismerőseinknél, hogy van-e a cégüknél nyitott pozíció. A munkáltatók örülnek, ha egy ott dolgozó kolléga ajánlásával küldi el valaki az önéletrajzát. Az ismerősünknél azonban lehetőleg mérjük fel, hogy alkalmasak vagyunk-e a kérdéses állásra, nehogy őt hozzuk kellemetlen helyzetbe.

Ma már te interjúztatsz. Mit tanácsolsz másoknak, hogyan készüljenek egy ilyen megméretésre?
Először is a pozitív életszemléletet kell elsajátítani. Hiszek benne, hogy gondolataink hatnak a körülöttünk zajló eseményekre. Sokat ront a helyzetén, aki úgy áll valamihez, hogy úgysem fog sikerülni. Ugyancsak fontos megfelelő külsővel érkezni az interjúra. Finom smink, egy csinos szoknya vagy nadrág blúzzal, és máris jó lesz az első benyomás. Az is bizalomébresztő, ha a pályázónak van fogalma a pályáztató cég tevékenységéről, és helyénvaló kérdéseket tud feltenni.

Mint HR-vezető a munkatársak szemében te is példa vagy. Mire figyelsz a munkahelyeden?
Egyedül képviselem a vezetőségben a női nemet. Szeretem hangsúlyozni ezt a megjelenésemmel – mindig szoknyában, magas sarkúban, kisminkelve járok dolgozni. Egy férfiak uralta vezetőségben nem árt, ha van, aki fel meri tenni a „szőke nős” kérdéseket, vagy konfliktus esetén mindenkit meghallgat.

Magas sarkakon: „Szinte mindig magas sarkú cipőt viselek.
Ez a szandál rettentő kényelmetlen, de nagyon szeretem.”

Az anyukákkal szemben az egyik fenntartás, hogy „a gyerekkel mindig lesz probléma”. Mi a véleményed erről?
Egyáltalán nincs igaza annak, aki így gondolkozik. Egy gyerekes nő rengeteg olyasmit megtanul, amit a munka világában is hasznosítani tud. Alkalmazkodóképesség, türelem, a halogatás leküzdése... Az anyák leleményesek – és talán még nagyobb felelősséget is éreznek a munkájuk iránt, hiszen nem csak magukról kell gondoskodniuk.

Szórakozás és hobbi: „Ritkán jut időm elmerülni egy-egy érdekes könyvben
– de a kedvenceim ott vannak az éjjeliszekrényemen.”

Neked ki segít, ha mégis baj van?
Édesanyám. Olyannyira, hogy amikor Zuglóból elköltöztünk Lőrincre, ő is a közelünkbe jött lakni. A férjem is egy multinacionális cégnél dolgozik, ahol a 8 óra munkaidő köztudottan nem 8 óra, így az anyukámra támaszkodom, amikor szükséges. Szerencsére agyerekek egyáltalán nem betegesek. Elvégeztem egy orvosoknak szóló homeopátiás tanfolyam első szintjét, és csak homeopátiás szerekkel gyógyítom a családomat.
A gyerekeid már nagyobbak, biztosan járnak különórákra, sportolni. Ezt hogyan oldjátok meg?
Percre be van osztva a délután – uszodába el, uszodából haza. Szerencsére hazafelé már a férjem is be tud segíteni. Vacsorára ugyan általában hideget eszünk, mert a főzés már nem fér bele a napomba, de amíg a gyerekek edzésen vannak, én is mozoghatok egy kicsit. Szeptember óta zumbázni járok.

Ezt az energikusságot is a nagymamádtól örökölted?
Egy jó mondatot ezzel kapcsolatban mindenképpen: „Csak az ördög heverve ne találjon!” Igyekszem ezt is szem előtt tartani, bár néha azért megengedem magamnak, hogy mégiscsak „heverésszek”. De ilyenkor legalább olvasok.

A „csak gyerekes” évek alatt magazinunk szerzője voltál.
Az első számtól megfogott az Éva magazin. Először vendég-szerkesztő voltam, aztán megjelent néhány szösszenet az életünkről. Borzasztóan jó érzés volt! Mostanában nincs időm ilyesmiket írni, de az itthoni éveimben ez óriási lendületet adott.

Szöveg: F. Nagy Ágnes, Fotó: Galgóczy Németh Kristóf, smink: Simon Lucia