„Dehogy zavar, nézd meg a többieket, az nem normális, hogy mennyire soványak. Szeretek enni, azért mondjak le néhány sütiről, hogy kisebb legyen a mellem? Én legalább már fel tudok normálisan öltözni, és nem a gyerekruhaboltban kell vásárolnom.” A tizennégy éves Brigi ránézésre inkább tűnik érettségizőnek, mint nyolcadikosnak; igaz, nem éppen iskolai egyenruha van rajta: mélyen kivágott felső, testhez tapadó nadrág, sportcipő. Mindig testesebb volt az átlagnál – kisebb korában nem is az fájt neki, ha csúfolták, hanem az, hogy esetlennek érezte magát. Mivel azonban nőiesedni is hamar kezdett, egyik pillanatról a másikra változott a megítélése: azóta nem aggódik a súlya miatt, mióta azt tapasztalja, hogy ha barátnőivel plázázik, mindig ő az első, akit megpróbálnak leszólítani. Kérdés azonban, hogy ez a helyzet mennyi ideig tartható fenn. A barátnők ugyanis, ha lassabban is, de utolérik, ráadásul többségük közelebb áll majd az általánosan elfogadott szépségideálhoz, mint Brigi.

Nekem a vékonyabbak tetszenek
Zsuzsi alkata teljesen átlagos, a korának megfelelő. Úgyis minden azon múlik, mondja, hogy mit örököltünk a szüleinktől. „Apukám és anyukám is elég sovány, persze nálunk is vannak kövérebbek a családban, de én szerintem nem leszek az. Most is sokat eszem, mégse hízom. Persze majd biztos kövérebb leszek kicsit, ha gyerekem lesz, de akkor már mindegy, nem? Örülök, hogy vékony vagyok, mert szerintem eléggé igénytelen, ha valakinek kilóg a háj a nadrágjából. Nem igazán értem, mért nem szégyelli magát az, akinek ilyen a teste?” Zsuzsi barátja, Milán tulajdonképpen sportolónak számít, szinte mindennap jár falat mászni egy klubba, felnőtt férfiakat megszégyenítő felsőtesttel büszkélkedhet tizennégy évesen. Kialakult véleménye van arról, hogy milyennek kell lennie egy jó nőnek: legyen sovány, de azért csinos, mert az is fontos, hogy legyen rajta mit fogni – összegzi a lényeget. „A Brigi jól néz ki, meg nagyon jól öltözködik. De azért nekem inkább a vékonyabbak tetszenek, nem szeretem, ha a barátnőm nehezebb nálam, az szerintem ciki. Persze nem ezért vagyok a Zsuzsival, elsősorban azért szeretem, mert jó fej, de korábban is nagyon tetszett. De tényleg az a lényeg, hogy jó legyen vele együtt lenni. Ő mondjuk nem sportol semmit, de nem is hiányoznak róla az izmok. Persze később lehet, hogy ez másként lesz.” A tapasztalat szerint ez a hozzáállás az évekkel csak erősödik, hiába a sok túlsúlyos. A legtöbben nem átlagosnak, hanem inkább furcsának tartják például azt a férfit, aki a kifejezetten kövér nőket szereti.

A fiúknak könnyebb?
Marci szerint minden attól függ, hogyan öltöznek föl a lányok. „Az a lényeg, hogy csinosak legyenek. Vannak olyanok, akik már... hát, jobban néznek ki, érted, mire gondolok. Előfordul, hogy rájuk szólnak a suliban a ruhájuk miatt, mert nagyon kivágott a trikójuk. De én inkább őket nézem, mint mondjuk a tanárnőt, mondtam is, hogy engem aztán nem zavar a tanulásban! Hogy mi a helyzet a fiúkkal? Hát, nekünk könnyebb dolgunk van, az biztos! Szerintem egy fiúnál sokkal fontosabb, hogy vicces legyen és bevállalós, nem pedig az, hogy mennyire kockás a hasa. Jó, nem mondom, hogy nem cserélnék néha a Milánnal, de igyekszem jól öltözködni. Amúgy is főleg hiphopot hallgatok, úgyhogy évek óta bő cuccokat hordok.”
A hosszú rasztatincsekkel és piercingekkel díszített Olívia nagyon tudatosan alakítja a testét, és határozott elképzelései vannak arról, hogy mi mindenen szeretne még változtatni. „Tetováltatnék, csak sajnos ahhoz szülői beleegyezés kell, anyukám meg azt mondta, hogy majd ha tizennyolc leszek, azt csinálok, amit akarok, addig elég a piercing, azt legalább vissza lehet csinálni. Egyáltalán nem az a célom, hogy kitűnjek, de szerintem fontos, hogy mindenkinek legyen saját stílusa. A fiúk közül is azok tetszenek, akikről első ránézésre is levehető, hogy érdekesek. Nem izgat, hogy milyen alkata van, de mondjuk nem valószínű, hogy összejönnék egy szemüveges dagival.”

Hogy látják a lányok a fiúkat?
Brigi szerint a vele egyidősekre nem érdemes pazarolni az időt. „Nagyon kicsik, minden szempontból. Kisfiúk. Az idősebbek már kinéznek valahogy, nekem bejön, ha egy srácnak mondjuk borostája van. Egyébként nem annyira tetszenek az izomkolosszusok, azt is el tudom képzelni, hogy alacsonyabb fiúval járok, engem nem zavarna, az a lényeg, hogy jó fej legyen. Meg persze az is, hogy büszke legyen rám. Olyan nem kell, akit zavar, hogy nem vagyok vékony.” Zsuzsi egy éve van együtt Milánnal, nagyon tetszik neki, hogy afiú adottságai ilyen férfiasak, és tiszteli, hogy sokat dolgozik ezért. „Szeretek vele strandra menni, bár egy kicsit frusztrál is, mert félek, hogy én nem nézek ki elég jól hozzá képest. Azt se szeretem igazából, hogy nyáron csomószor atlétában jár, kicsit olyan, mintha mutogatni akarná magát.”
A vélemények tehát változóak, összességében mégsem különböznek olyan nagyon a felnőttekétől: jellemző, hogy többnyire fontosabb az igényesen kiválasztott ruha vagy frizura, mint az esetleg nem teljesen tökéletes modellalkat. Mégis, mikor szóba jött, hogy mit tesznek azért, hogy a fizikai kondíciójuk hosszú távon is olyan fiatalos maradjon, értetlenül néztek rám.
Tőlünk nyugatabbra már egy ideje a hivatalos tanterv része az életvitel tantárgy, amelynek célja kifejezetten az ideális életvezetés kialakítása. Olyan hétköznapi dolgokról esik szó, mint az egészségmegőrzés és a tisztálkodás. Ez elsőre talán fölöslegesnek tűnhet, mégis hasznos, ha a táplálkozásról és a test karbantartásáról is ilyen egyszerű és áttekinthető keretek között esik szó. Mert leginkább azt kellene megtanítani és megtanulni, hogy nem az éppen aktuális szépségideálnak kell megfelelni, hanem a saját testünknek, ellenkező esetben – hosszú távon biztosan – alulmaradunk a küzdelemben.

Szerző: Jakab Juli, Fotó: photolibrary.com

Ez a cikk Nézz magadra! címmel az Éva magazin 2010. évi júliusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.