– Miért pont Újhold? Csak a híres irodalmi folyóiratra utal, vagy más jelentése is van?

KL: Több dolog is tükröződik ebben a névben. Egyrészt a zenénk nyitott az európai értékekre, az alternatív angolszász gitárzene, a new wave, a brit pop, az indie és a magyar underground hagyományait egyaránt követi, így az elmúlt tíz év retro-hullámaiba jól beleillik. Másrészt az Újhold modern, kísérletező is abban az értelemben, hogy itt valódi rockzene kíséri a versek szövegét (bár nem a kőkemény, inkább a melankolikus hangvételben – a szerk.). Mindenesetre semmiképpen nem a szokványos akusztikus gitárral kísért énekmondásról van szó. Tehát a nyitottság, a modernség és a hagyományos értékek egyfajta elegyéről beszélünk – épp mint annak idején az Újhold folyóirat esetében.

– Van még létjogosultsága a versnek a 21. században? Hogyan lehet manapság a fiatalokat (vers-)olvasásra csábítani? Segít a zene vagy ez csak illúzió?

KL: A világ nem egy massza. Nagyon sokféle hallgató, néző, olvasó van. Mi azzal próbálkozunk, hogy a közös térbe fellőtt szövegeket a bennünk hangzó zenével szólaltassuk meg. A versszeretők az egyik, a zeneszeretők a másik irányból kapnak új élményt. Más együttesek is előveszik a költészetet, hogy könnyűzenével párosítsák.

PT: Meggyőződésem, hogy mindenki írt kamaszkorában legalább egy verset vagy versnek látszó szöveget. Én valahogy úgy maradtam, ma is írok verseket meg mindenféle más szövegeket is. Ha olykor más értelme nincs is, legalább van számomra egyfajta terápiás hatása ennek. Úgyhogy én nem is csak az olvasásra, hanem az írásra szoktam biztatni a fiatalokat – beleértve a saját gyerekeimet és tanítványaimat is.

A versfeldolgozó zene olyan rétegműfaj, ami valahogy képes a szavakban rejlő muzsikát explicitté tenni. Igaz, hogy a legjobb dal is értelmezi a versben lévő tartalmakat, ha úgy tetszik, leszűkíti, de oltári nagy szükség van rá, mert a szavak sokakhoz csakis így jutnak el. Sosem fogunk stadionokat megtölteni, de ha kicsiben is, ez egy win-win dolog.

MA: A zene mindenképpen segít. Ha a hallgatót megfogja egy dal, lehet, hogy veszi a fáradtságot és el is olvassa azt. A dalszövegekkel így teszünk, nem igaz? Észre sem vesszük, de amikor lyrics-videót nézünk, a dalszöveg a zenétől elszakadva elkezd versként funkcionálni. Mi az Újholdban igyekszünk olyan zenét „szolgáltatni” a kész jó versekhez, amivel beindítjuk ezt a szövegkereső funkciót.

– Vannak olyan versek, amit nagyon bírtok, de valamiért nem tudjátok vagy nem akarjátok megzenésíteni?

HGY: A versválasztásba nem mindig szólok bele, akkor is inkább csak azt, hogy mit ne. De most nagyon örülök, hogy az új EP-n/középlemezen kortárs szerzők versei lesznek, ez mindig is vágyam volt. Rengeteg mai költő van, akik nem kapnak elég figyelmet, ugyanakkor a modern versekkel azért is van nehéz dolgunk, mert nem kifejezetten szabályosak, ritmusosak, nehéz zenével hozzányúlni. Nem véletlen, hogy olyan a zenéhez kötődő, köthető szerzők is szerepelni fognak a lemezünkön, mint Pajor Tamás, Müller Péter Sziámi vagy Bereményi Géza. Lehet, hogy én több szigorúan vett költőt/verset választottam volna, mindenesetre Lackfi János és Erdős Virág így is odafért.

– Milyen a közönségetek? Egységesebb vagy mindenféle?

KL: Vegyes. Hála istennek megtalálható a fiatalabb korosztály is. A mélyebb irodalom megkedvelése szempontjából legjobb korban lévőket értem ezalatt, a középiskolásokat, fiatal felnőtteket. De sok a visszatérő, idősebb, akár nálunk is idősebb (nevet) néző, hallgató. Ez így alapvetően azt jelenti számunkra, hogy nem rossz, amit csinálunk. Ugye kontrasztban, ha gyerekverseket dolgoznánk fel, ott két korosztály, a gyerekek és a szüleik lennének jelen. Amikor azt látom, hogy a koncert közben sokan velünk éneklik a szöveget, mindig elgondolkodom, hogy az Újholdat ismerik vagy a verset, de igazából ez mindegy is.

MA: Eddig még soha nem kérdeztem meg a közönségünkből senkit sem, hogy miért jön el egy-egy koncertünkre. De azt gondolom, hogy szeretik az irodalmat, a zenét, és az Újhold ennek a kettőnek a metszéspontja.

– Angol nyelvtanár, magyartanár, zenetanár, mérnök, szoftvertesztelő, hivatásos zenész, drámapedagógus. Nagyon sokféle hivatás találkozik az Újholdban.

MA: Sok minden mellett ez az igazán szép az Újholdban: egészen máshonnan jövünk, de a versek és az együttzenélés igénye valahogy közös bennünk.

PT: Azt is hozzátehetjük, hogy életkorban is vannak különbségek, és manapság, amikor a kulturális generációk hipsz-hopsz váltogatják egymást, 10-15 év már nagy korkülönbség lehet. Szerencsére ez nálunk nemigen látszik. A versek, a zene, az egész „misszió”, amit az Újhold képvisel, összekötnek minket.

HGY: Én mérnök vagyok, és olyan dolgokban, mint precizitás, reális szemlélet valóban a mérnöki oldalam mutatkozik meg, a gondolkodásom, az életfelfogásom azonban inkább egy bölcsészéhez hasonlít.

Nagymamám irodalomtanár volt, már gyerekkoromban sok verset olvastam, sokat meg is tanultam, ez viszonylag könnyen ment. De az igazi „kapudrog” Ady volt. Azóta kevesebbszer veszem már a kezembe, viszont alighanem Ady miatt kezdtem másokat is olvasni, pláne moderneket, kortársakat. Valahogy tőle indult el az, hogy szívesen foglalkozom versekkel, és nem csak befogadóként.

– Nyilván mindenkinek mást jelenthet az irodalom a mindennapokban. Kinek milyen helyet foglal el az életében az Újholdon kívül?

KL: Az előző felsorolásból én az egyik magyartanár vagyok, így elmondható, hogy nem csak a hobbim, a munkám, a hivatásom is az irodalom. Valamennyire leegyszerűsítő válasz, hogy a lényem része az irodalom. Zenészként és tanárként is megnyilvánul bennem ugyanaz a küldetés: az Újholddal minél több mindenkihez szeretnénk eljuttatni az olvasás örömét, én személyesen pedig minél több fiatalt szeretnék olvasóvá nevelni. És itt azokról is beszélek, akik nem nagyon vesznek a kezükbe könyvet. Tanárként a zenekar egyfajta módszertani fogás. Az más kérdés, hogy a zenélés nekem privát örömforrás, egyfajta szenvedély. Az pedig megint más kérdés, hogy otthon a magam örömére is sokat olvasok tinédzserkorom óta.

MA: Család, munka, zene – ezek mellett mostanság szórakoztató irodalmat és ismeretterjesztő könyveket olvasok. Az ún. „magasirodalom” engem mindig teljesen lekötött, egész embert kívánt, úgyhogy majd idősebben – és talán bölcsebben – visszatérek hozzá. Addig a skandináv krimik, történelmi regények, pszichológiai könyvek, zenetörténeti könyvek, önéletrajzi könyvek jelentik az olvasást. Amit viszont észrevettem, hogy néha jobban esik magyar szerzők által írt, és nem lefordított műveket olvasni. Ki tudja, ez talán az Újholdnak is köszönhető.

– Az Újhold-gyerekek, a gyerekeitek hogy vannak a versekkel, hogyan állnak az irodalomhoz?

KL: Itt most mondhatnék szépeket…. (nevetnek) Nekem egy fiam van, aki hozzám hasonlóan gitározik, legutóbb velem jött a stúdióba és az egyik dalunkra egy szólót-dallamjátékot ő játszott fel saját ötlete alapján. Mindenhol olvasható, hogy ha a gyerek könyvvel a kezében látja a szülőket, nagyobb eséllyel lesz maga is olvasó. Nálunk ez egyelőre nem így történt, de a lényeg, hogy a fiam nyitott az alkotásra, a művészetekre, és ha későn érő típus, mint én is voltam, az olvasás is jelen lesz az életében.

MA: A kisebbik fiunk 5, a nagyobbik 8 éves. Nehéz megmondani, hogy hogyan fognak viszonyulni az irodalomhoz, most vannak abban a korban, amikor a képek után a szövegeket is önállóan kezdik tanulmányozni a gyerekek. Bízom benne, hogy lesz helye az életükben. Már nem egy Újhold koncerten voltak, szóval az alapozás elkezdődött.

PT: Nekem már felnőtt gyerekeim vannak, szeretnek és tudnak is olvasni, a szó befogadói értelmében. Igaz, Újhold koncerten még csak egyikük volt.

– A végére maradt a szokásos zárókérdés, milyen újdonsággal szolgáltok idén?

KL: Gyuri már említette a készülő középlemezt. Címe még nincs, de az biztos, hogy csak kortárs szerzők szerepelnek rajta. A felvételek Puskin (Puskás Tibor dobos – a szerk.) stúdiójában készültek, készülnek és remélhetőleg november végén elérhető lesz a YouTube-csatornánkon. Csakúgy, mint a videoklip, ami már forog az egyik dalhoz. Tavasszal pedig szívesen látunk mindenkit egy verses-zenés estre a koncertjeinken.

Galériánkban 15 modern slágert mutatunk, aminek lehet, hogy nem is tudtad, de komolyzene az alapja!