Nyáry Krisztián: „Egyedül te vagy az élvezetem, gyönyöröm” – Egy reneszánsz szerelmi dráma nyomában
Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először.
A szereplőket vagy nevesebb családtagjaikat ugyanúgy mindenki ismerte vagy ismerni akarta, mint ma, és akkor is mindenki arról beszélt, hogy amúgy nem érdekelné, más mit csinál a hálószobájában, de ez azért több a soknál. Egy valami változott: a mai hírekben olvasható szerelmi kalandok résztvevőinek leginkább maga a pletyka jelenti a büntetést, néhány emberöltővel ezelőtt azonban kiközösítés, börtön vagy akár kivégzés járt tetteikért. Ettől válik drámává, amit ma egyszerű bulvárhírnek tekintünk.
A magyar reneszánsz legismertebb, egyben legtragikusabb szerelmi botránya elfogott levelek miatt robbant ki. A történetet számos krónika és históriás ének megemlítette, hiszen szereplői ismert emberek voltak. A tragédiához vezető levelek eredeti szövege nem maradt ránk, csak latin nyelvű verses fordításukat ismerjük, azt fordították vissza magyarra a 20. század elején.
A történet egyik főhőse az Egri csillagokból is ismert Török János,
...a szultán által fogságba vetett nagyúr, Török Bálint fia. Fiatal kora ellenére kitüntette magát a törökellenes harcokban, vitézi tetteit a család krónikása, Tinódi Lantos Sebestyén is versbe szedte. 1550-ben, Török Bálint halála után két fia megosztozott apjuk hatalmas birtokain: Ferenc a dunántúli, János a kelet-magyarországi és erdélyi birtokokat örökölte. Az ekkor 21 éves Török János Vajdahunyad várában rendezte be birtokai központját. Fontos volt számára, hogy új környezete befogadja, ezért az egyik legbefolyásosabb erdélyi főúr, Kendi Ferenc lányát vette feleségül.
Az após Izabella királyné kincstárnoka volt, rokonsága számos tagja viselt fontos posztokat, a házasság így belépőnek is számított az erdélyi politikai életbe. Az ifjú ara, Kendi Anna néhány évvel fiatalabb volt férjénél, s a krónikák szerint felettébb szép fiatalasszony volt. A házaspárnak már három gyereke volt, amikor 1557-ben kitört a botrány. A történteket legrészletesebben Christian Schesaeus medgyesi evangélikus lelkész írta le latin nyelvű krónikájában még ugyanebben az évben, de az eset annyira megrázta a korabeli közvéleményt, hogy Tinóditól Bornemisza Péterig sokan megemlítették, s később népballadák is születtek róla.
Török Jánost gyakran szólították el otthonról katonai vagy udvari ügyek, ilyenkor a vajdahunyadi vár és birtok ügyeit tiszttartója, a fiatal Szalánczi János irányította. A krónika szerint a várban maradt úrnő és a tiszttartó között szerelem szövődött. Amikor aratás idején Szalánczi a szomszéd faluban felügyelte a munkálatokat, Anna asszony rövid üzenetet küldött neki: „Szerelemnek a láza halálra emészt már. Ha hamar nem látlak: én a halottja leszek.” A felhevült tiszttartó hosszabb levélben válaszolt, amelyben testi vágyainak is hangot adott. A levelet egy parasztra bízta, és szigorúan meghagyta neki, hogy személyesen adja a vár úrnőjének kezébe. Az eredeti levél nem maradt fenn, csak annak utólag latinra fordított – ráadásul versbe szedett – verziója, amelyet évszázadokkal később Lakatos István magyarított vissza, megtartva a latin nyelvű sorok jellegzetes ritmusát:
A küldönc talán gyors volt, de okosnak semmi esetre sem nevezhetjük. Úton Vajdahunyad felé szembetalálkozott Török Jánossal és kísérőivel, akik megkérdezték, mi járatban van. A paraszt büszkén elmondta, hogy úrnőjének visz levelet, de senki másnak nem adhatja oda, csak neki. Az iratot természetesen azonnal elvették tőle: a szerelmesek lelepleződtek. A levél önmagában nem jelentett bizonyítékot a házasságtörésre, Török János pedig bizonyosságot akart. Levelet írt felesége nevében, amelyben egyértelműen egy szerelmes éjszaka ígéretével kecsegtette Szalánczit:
„Meg sem mondhatom én, leveled mily drága, mily édes volt, amelyet küldtél s mely a kezembe jutott. Bája ha néztem, sűrű sóhaj szállt föl kebelemből, sűrű könny áztatta végig a szót, a betűt. S hogy pótolja ez árva levél gyönyörét szerelemnek, csókot adok neki is, hajh, a te csókod adám. Nélküled őrültként oh de hányszor szerte bolyongtam, nem leltem nyugtot, nem örömöt se sehol. Hogyha a nap fölkelt ágyamból már kora reggel, hogyha meg este fogad engem unott nyoszolyám: csak téged várlak, csak utánad vágyik a keblem; mert egyedül te vagy az élvezetem, gyönyöröm. Jöjj el, оh kedves, jöjj el oh édes, jöjj, de ne késsél! Hív a hű szerelem, árt csak a késedelem. Amit e röpke levélben megírni nem vala módom, szól arról ez öreg asszony, e régi hívünk. Boldogan élj, de valóban te boldog is úgy leszel akkor, hogyha tiéd lehetek, hogyha ölelsz te megint.”
Az írást egy öregasszonyra bízta, akit egy hintón küldött a tiszttartóhoz. A küldönc megerősítette a címzettnek, hogy úrnője egyedül lesz a várban az éjjel, ezért azonnal menjen vele. A szerelmes ifjúnak több sem kellett, beszállt a hintóba. A várban természetesen nem ölelésre nyílt karok, hanem fegyveresek várták, akik őt is, szeretőjét is tömlöcbe vetették. Mindketten láncra verve várták, hogy törvényt üljenek felettük.
A vár ura a környék nemeseit hívta bírául. A helyzet egyértelmű volt, tanú és írásos bizonyíték is rendelkezésre állt, a vádlottak nem is tagadták a házasságtörést. A halálos ítéletet ebben az esetben csak akkor lehetett volna elkerülni, ha a felszarvazott férj nyilvánosan megbocsát feleségének. Kendi Anna az utolsó szó jogán férjéhez könyörgött kegyelemért: „Édes uram, könyörülj meg rajtam, szánj te meg engem! (…) Vak hév bűnbe sodort nem is egyszer, kéjnek a csábja elragadott, az erény nem zabolázta szívem. Ki ne hibáznék? Nincsen oly ember senki a földön, s mindenben boldog senki, de senki se volt” – mondta a latin nyelvű krónika szerint. Esküt tett arra is, hogy három gyermeke a férjétől van, és az ő jövőjükre hivatkozva kérte a megbocsátást. Török János szívét azonban nem hatották meg felesége szavai. A bírák előtt elmondta, hogy Szalánczi sem fiatalabb, sem szebb, sem gazdagabb, sem pedig nagyobb rangú nem volt nála, vitézi tetteket sem hajtott végre, – pedig mindezt enyhítő körülménynek tekintette volna. Így viszont nem kétséges, hogy egyedül a testi kéj miatt csalta meg az asszony, arra pedig nincs bocsánat.
tt a vár népe és a bírák előtt újra megesküdött, hogy gyermekei apja a férje volt, majd Krisztusnak ajánlotta a lelkét. A hóhér egyetlen csapással vágta le a fejét. Azonnal eltemették, férje a fejfájára íratta, hogy halálát a „tilos szerelem mérge” okozta. Szalánczi Jánossal nem bántak ilyen kíméletesen. Testét a házasságtörő férfiaknak járó büntetésnek megfelelően négybe vágatták, darabjait közszemlére helyzeték. „Mint mikor élt még, szerte csaponga a lelke, a vágya, most a halál testét szétdarabolta akképp. Hogyha elég nem volt soha éltiben őneki egy nő, méltó, hogy ne legyen egy a halála neki” – vonta le a tanulságot sorsából a krónikás.
A családi dráma ezzel nem ért véget. A kivégzett feleség apja minden bizonnyal bosszút forralt veje ellen. Veszedelmes ellenség volt, hiszen nem sokkal korábban – az egri hős, Dobó István mellett – Izabella királyné őt nevezte ki Erdély vajdájává. Megelőző csapást terveztek hát a kiiktatása érdekében. Lánya halála után nem sokkal valakik megvádolták, hogy ő és bátyja összeesküvést szerveznek a királyné ellen. Az ügy tisztázására a gyulafehérvári udvarba rendelték őket, ahol azonban be sem jutottak az uralkodó színe elé. A várban a hírhedt politikai kalandor, Balassa Menyhért és Török János fogadták a fivéreket. Felségárulásért letartóztatták őket, és minden tárgyalás nélkül azonnal ki is végeztették mindkettejüket. Török János hamarosan újra nősült. A mai szappanoperák nézőit nem lepné meg a választása: Balassa Menyhért lányát, Borbálát vette feleségül.
Az igazi balladai befejezésre még emberöltőt kellett várni: a Kendiek után ekkor halt ki a Török család erdélyi ága is. Arról nem szólnak a krónikák, hogy a kor emberei ezt isteni igazságszolgáltatásnak tekintették-e, vagy már régen elfeledték Kendi Anna és Szalánczi János szerelmét, és új botrányokon szörnyülködtek. Mert hiszen a krónikák is mindig a friss bulvárhíreket közvetítették.