A köznyelv szerinti augusztusi csillaghullás megfigyelése sokak számára rendkívül izgalmas program. Idén nagyon szerencsések vagyunk, hiszen olyan csillaghullást láthatunk, ami nem mindennapos égi látványosság.

Mi is a nyári csillaghullás?

A nyári csillaghullás valójában a Perseidák meteorraj, mely a 26 kilométer széles Swift-Tuttle üstökös által hátrahagyott részecskékből származik. Az üstökösök keringési ideje változó, néhányszor tíz évtől több száz vagy több ezer évig is terjedhet, miközben némelyikről feltételezhető, hogy csak egyetlenegyszer halad át a belső Naprendszeren, mielőtt kilökődik a csillagközi térbe – olvashatjuk a Wikipédián.

A Swift-Tuttle üstökös 133 éves elnyúlt ellipszis pályán kering a Nap körül. Az üstökös minden alkalommal, amikor visszatér a Nap közelébe, törmelékeket hagy maga után, ezzel egy ritka „törmelékfolyót" hoz létre az űrben. Úgy képzeljük el, mint egy "fagyott hógolyót", ami a melegnek köszönhetően elkezd olvadni, mely hatására maga mögött hagy kisebb-nagyobb kavicsokat.

Bolygónk szintén a Nap körül kering, minden évben ugyanazt az ívet járja körbe. Mikor a Föld pályája áthalad az üstökös pályája mentén, a hátrahagyott meteorok – apró por- és kőszemcsék – belezuhanhatnak a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a Föld légkörébe lépve hatalmas sebességgel elégnek, ezzel nagy energiát adnak át a légkörünknek. A tudomány úgy fogalmaz, hogy ionozálja a légkört. Ezt a folyamatot észleljük látványos fénycsíkként az éjszakai égbolton. Tehát az égen nem csillagok hullanak.

A Perseidák neve onnan ered, hogy ezek a meteorok látszólag a Perseus csillagkép irányából erednek.

Az augusztusi csillaghullás egy örök égi jelenség?

A Föld keringési pályája évente egyszer keresztezi a Swift-Tuttle üstökös pályáját, így az üstökösről letöredező kőzetek évről-évre elégnek a Föld légkörében. Legutóbb 1992-ben járt a Föld közelében a Swift-Tuttle, így közel 100 évre van még szükség ahhoz, hogy újból erre járjon és újabb objektumokat hagyjon maga mögött a bolygóközi térben, melyeket augusztusról-augusztusra hullócsillagként tekinthetünk meg.

Amennyiben az összes aszteroidát beszippantaná a légkörünk, úgy előfordulhatna, hogy az augusztusi csillaghullás megszűnik, de a Swift-Tuttle üstökös elipszis pályája hatalmas, amely tele van "elhagyott" aszteroidákkal, így mindig érkezik utánpótlás.

Idén, 2023-ban lesz az egyik leglátványosabb a nyári csillaghullás

A tavalyi évben épp a csillaghullás éjszakáján telihold ragyogott az égen. A fény nem kedvezett a nyári csillaghullás szemlélésének. Idén egy gyönyörű fogyó félhold lesz, a mindössze 16%-os sarló csak hajnalban kel, és nem fogja zavarni a meteorok megfigyelését, olvasható a Svábhegyi Csillagvizsgáló oldalán.

Tehát 2023 valóban alkalmas év az augusztusi Perseidák megfigyelésére.

Mikor tekintsünk az égre, hogy láthassuk az augusztusi csillaghullást?

Július 17. és augusztus 24. között az éjszakai égre emelve a tekintetünk el-elvétve láthatunk hullócsillagot. Azonban a Föld pályája minden évben augusztus 12-e körül a Perseida meteoroidfolyam legsűrűbb részén visz át bennünket, így ezek a „hullócsillagok" szinte óramű pontossággal jelennek meg. Az arányuk azonban évről évre nagyon eltérő lehet. A sötét égbolt alatt általában több mint 60 Perseidát láthatunk óránként, idén ez a szám 100-ra is emelkedhet.

Nagy Péter János a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagásza kérdésünkre elmondta, hogy bár a lesűrűbb csillaghullást 13-a, vasárnap hajnalban láthatjuk, érdemes 1-1,5 nappal később is az eget kémlelni, mert bár ritkábban, de sokkal fényesebben ragyogó meteoroidot pillanthatunk meg.

Hol látható legjobban az augusztusi csillaghullás?

Az augusztusi Perseidák meteorzápor megfigyeléséhez a lehető legjobb, ha olyan helyet találunk, ahol alacsony a fény- és légszennyezés, valamint ahol jó kilátás nyílik az éjszakai égboltra. Ugyanis ezek a tényezők azok, amik lehetővé teszik, hogy a hullócsillagokat a lehető legjobban láthassuk.

Itt van néhány tipp arra, honnan lehet a legjobban látni az augusztusi csillaghullást:

Sötét vidékek: Menj olyan helyekre, ahol minimális a mesterséges fény és a városi fénykibocsátás. Az alföldi régió, például a Hortobágyi Nemzeti Park vagy a szántóföldek közötti vidékek a legkevésbé világított területek. A Dunazug környéke, például a Duna-Ipoly Nemzeti Park területei, távoli falvak és települések kevésbé sűrűn lakott részei rendelkezhetnek alacsonyabb fényszennyezettséggel.

Magaslatok: A magasabban fekvő területek, dombok vagy hegyek kiválóak lehetnek, mivel a magasabban lévő helyeken kevesebb légkörön keresztül kell nézned, ami jobb látási viszonyokat eredményez. A Zempléni-hegység is egy olyan terület, ahol a légszennyezés és fényszennyezés általában kisebb mértékű lehet. Az Aggteleki-karszt Nemzeti Park és a Bükk-hegység számos területe viszonylag távoli és sötét, így lehetőséget kínálhatnak a csillagászati megfigyelésre

Ha Budapesten élsz, menj fel a Normafára, vagy látogass el a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, ahol biztosan felejthetetlen élményben lesz részed.

Mire van szükség a csillagleshez?

Még nyáron is meglepően gyorsan veszíti el testünk a hőjét, ha mozdulatlanul fekszünk, így egy hálózsák vagy egy meleg takaró jó szolgálatot tesz. Ne feledkezzünk el a szúnyogriasztóról sem!

És jól gondoljuk meg, hogy mit kívánunk hullócsillagot látva!

Tudtad, hogy a Holdról nem láthatnánk hullócsillagot?

Nagy Péter Jánostól, a Svábhegyi Csillagvizsgáló bemutató csillagászától azt is megtudtuk, hogy a Holdon állva nem láthatnánk hullócsillagot, hiszen a Holdnak nincs légköre, így az arra „járó" meteorit nem tudna elégni, ezzel fénycsíkot hagyva maga mögött, hanem egyszerűen becsapódna a Hold felszínébe.

Forrás 1., forrás 2.