Nem hatalmas dolgokra kell gondolni, csak apró, ügyetlen, gusztustalan vagy bizarr történésekre, melyeket magányunkban vagy teljesen véletlenül követünk el, miközben imádkozunk, hogy még az is fordítsa el az arcát, aki esetleg odafent, a felhők felett lakik.

Megkérdeztünk néhány ismerőst: természetesen csak álnéven vállalták az „Ügyeket” – de legalább a koruk valódi. Ezekből a fanyar humorba csomagolt bénaságokból hoztunk nektek egy csokorra valót.

Rossz célzás

Nem mindig fordul elő, de időnként – megmagyarázhatatlan módon – képtelen vagyok beletalálni a vécécsészébe. Már amennyiben guggolva pisilek, persze, és nem otthon, hanem egy idegen helyen. Ahol a fertőzésektől való félelmemben nem merek rátehénkedni az ülőkére, cserébe inkább bénázok, lepisilem a deszkát, és aztán törölgethetem vagy tíz percig. Megéri. (Mara, 40)

Nem néma gyerek

Lehet, hogy a korral jár, de egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy a boltba menet, a buszon, a metrón, a járdán sétálva magától megmozdul a szám, és nekiáll szavakat formázni. Igen, szinte akaratomon kívül kezdem félhangosan kimondani a gondolataimat, mint például „ezret kell visszatenni a konyhapénzbe”, „mekkora hülye volt már tegnap”, „na, ezt is meg kéne nézetni egy orvossal”. Egyelőre még nem találtam szembe magam furcsa tekintetekkel – elég halkan csinálom –, de félek, ennek is hamarosan itt az ideje. (Linda, 45)

Orr és száj

Gyerekkoromban túrtam az orromat, rágtam a körmömet, a ceruza végét, a lényeg az volt, hogy csináljak valamit a kezemmel és a számmal. Kamaszként kínkeservesen leszoktam róla, de néha, amikor nagyon ideges vagy stresszes vagyok, néha túl későn veszem észre, hogy az ujjam elindult a tiltott irányba, vagy egy toll lóg ki a számból tíz kolléga kíváncsi szeme láttára. Elég kínos tud lenni. (Peti, 32)

Fura fóbiák

Az a rögeszmém, hogy kellemetlen a leheletem. Nem tudom, honnan jön, de képtelen vagyok legyőzni. Emiatt folyamatosan rágózom, cukorkázok, és ha valaki túl közel jön hozzám, a bunkóságot súrolja, ahogy kimenekülök az aurájából. Volt már olyan, hogy a főnökömmel csináltam ezt, aki azt hitte, vele van bajom, és azontúl úgy nézett rám, mintha valami fura bogár lennék egy egzotikus országból. (Pisti, 29)

A Macskaszőr

Láttad a Gyilkos a házbant Steve Martinnal és Selena Gomezzel? Na, nemegyszer úgy nézek ki, mint az a bolond macskás szereplő az emeletről: szürke cicám van, és amikor vedlik, a pulcsim tocsog a macskaszőrben, néha már a mintája se látszik ki rendesen. Van szőreltávolítóm, persze mit sem ér.

Egyszóval időnként kellemetlen helyzetekbe sodródom, mert összesúgnak az emberek a tömegközlekedési eszközökön, és biztos vagyok benne, hogy azt hiszik, magányos őrült vagyok, aki egy macskával osztja meg a napjait ódon toronyszobájában (a valóságban két gyerekem van és panelben élek a Havannán). (Feri, 34)

És még egy vécés sztori

Levetkőzhetetlen szokásom (jó kis szóvicc, mi?), hogy utálok kis vécéfülkékben öltözködni, inkább kilépek a mosdó előterébe, ha nincs ott senki, és kapkodva rángatom a ruháimat. Volt már, hogy a munkahelyemen épp bejött az egyik kolléganőm, miközben a bugyimat rángattam magamra: szerencsére nem vagyok szégyenlős típus, ilyenkor elmagyarázom, hogy a hosszú karjaim miatt problémát jelentenek a szűk fülkék. A kollégám megértő volt, de előfordult, hogy egy kocsmában már nehezebben tudtam ugyanezt kimagyarázni egy csapat vihogó kamaszlánynak. (Kati, 39)

Ne aggódj, a sztárok is keverednek kínos helyzetekbe, mutatjuk: