Rónai Egon édesapja kora egyik legismertebb színésze, konferansziéja volt. És bár az estéket általában házon kívül töltötte, fiával nagyon sokat volt együtt:

„Édesapám a munkája miatt sokat volt távol, az estéket ritkán töltötte velünk. Mire én hazaérkeztem az iskolából, ő már rendre indulófélben volt a színésztársaival. Haknizni jártak Tiszaluctól Szentgotthárdig.”

Egon a legtöbb időt az édesanyjával töltötte, aki bár próbált szigorú lenni, mégiscsak egy pátyolgatós anyuka volt:

„Ha nagyon mérges volt, csak annyit mondott: „Egonkám”. És én ebből tudtam, hogy baj van. A büntetést mindig aputól kaptam. Még úgy is, hogy ritkán volt otthon, ő parancsolt rám, hogy százszor le kell írnom, hogy nem leszek szemtelen, majd távozott. És én szót fogadtam.”

Vajon neheztelt-e Egon az édesapjára azért, mert olyan csekély időt töltött vele? Elmondja!

A rendszertelen életükben a rendszert Egon számára a sport jelentette valamint édesapja rendkívüli fegyelmezettsége és megszállottsága a munkája iránt:

„Édesapám nagyon erős mintát adott azzal, hogy számára a munka volt a legfontosabb. Persze nem a családját megelőzve. Amikor este előadása volt, aznap ő már ott volt fejben, nem lehetett elvonni a figyelmét. A fegyelmet, az összpontosítási képességet tőle tanultam.”

Egon édesapja népszerű nevettető volt, akire a nyilvánosság úgy gondolt, mint egy vicces emberre.

„Apu igazi társasági ember volt. Szeretett sztorizni, tele volt történetekkel, amiket meg is akart írni. Gyűjtötte a sztorikat, de korai halála miatt nem sikerült lejegyeznie az összeset.”

Az édesapának nagyon megrázó történetei is voltak a saját múltjából, melyek árnyként követték. Mi történt vele, amely egész életére rányomta a bélyegét? Miért éppen ő és hogyan nyitotta meg a Kaposvári Színházat?

„Bizonyos dolgokat már gyerekkoromban elmesélt, látszólag fájdalom nélkül sztorizgatott. A teljes történetet anyutól szedtem össze illetve a később olvasott novelláiból, amelyek a fájdalmáról szóltak. Nem is tudom, hogy ezeket a tragédiákat fel lehet-e egyáltalán dolgozni. Szerintem soha. Apám altatókkal aludt mindig, amióta csak az eszemet tudom. Azt gondolom, hogy ebben az átélt traumáinak nagy szerepük volt.”

Egon számára az édesapja több volt, mint egy hős, hiszen mély érzelmi kötelék fűzte őket egymáshoz.

„Nagyon szerettem őt, számomra nem hős vagy híresség volt, hanem sokkal több annál: az apum.”

Az egyke Egonnak nagyon szoros volt a kapcsolata a szüleivel:

„Az, hogy mégsem lettem koravén, annak köszönhető, hogy Agárdon- ahol a nyarakat töltöttük- volt egy banda, akikkel minden évben együtt lógtam egész nyáron. Eszem ágában sem volt édesanyám szoknyáján ücsörögni.”

Bár Egon tudta, hogy édesapja ismert ember, akihez a kor nagy művészei jártak, mivel ebbe született bele, számára teljesen természetes volt:

„Apu munkájának, életének része volt a baráti köre is. Visszatekintve ez egészen fantasztikus dolog volt, de gyerekként ezt nem láttam, hiszen az volt a magától értetődő. Én csak azt érzékeltem, hogy megint jött egy bácsi a feleségével, akit egyébként filmekben is lehetett látni.”

Azt gondolnánk, hogy mivel Egont körbevette a bohém művészvilág, onnan egyenes út vezetett volna a színészetig. Ám abban, hogy ez mégsem így alakult, többek között Mácsai Pálnak is szerepe volt. Mi volt Egon nagy álma, mi szeretett volna lenni és hogyan vált belőle az, aki ma: ismert médiaszemélyiség, médiaszakember? Kattints ide és megtudod!

Egon egykeként nőtt fel, soha nem lett kistestvére.

„Tudtam pici koromtól kezdve, hogy az nekem nem lesz. Amikor 7-8 éves voltam, anyuék elmesélték, hogy lett volna egy nővérem. Azt is elmondták, hogy nem lehet testvérem, mert az is csoda, hogy én megszülettem.”

Aztán mégis kiderült, hogy van egy testvére, csak nem tudott róla. Ki volt ő és az édesapja miért nem mesélt róla? Vajon Egon felháborodott vagy örült neki? Hogyan viszonyult a testvéréhez és hogyan alakult a kapcsolatuk? Nézd meg, mit mesél róla!

Egonnak két házasságból öt gyermeke született, akik között igen nagy a korkülönbség. Vajon ugyanazt az apát kapták azok a gyermekei, akik már felnőttek, mint azok, akik most még kicsik?

„Másfajta apa voltam a harmincas éveimben, mint most ötven felett. Ugyanakkor a két nagyfiammal nagyon komoly szimbiózisban éltem a születésük óta. A nagyobbik fiam, Bálint majdhogynem végig velem lakott és lakik most is. A másik fiamat jobban megviselte a válás, nem nagyon tudta eldönteni, kihez kellene húznia. Ami közös, hogy a kicsiknek és a nagyoknak is megpróbálok teljes értékű apjuk lenni.”

Milyen kisgyerek volt Egon és miért járt sokszor kórházban? Nézd meg a videóban!

A médiaszakember csak később tudta meg, hogy édesapja ágán zsidó származású. A szülei nem voltak vallásosak, de apja azért bizonyos szokásokat megtartott:

„Annyit érzékeltem csak, hogy apuból időnként előtört valami furcsa szomorúság, évente egyszer gyújtott egy furcsa gyertyát Hanuka ünnepén és azt mondta olyankor, hogy megemlékezik az őseiről. Első emlékeim arról, hogy emögött valami sokkal súlyosabb van, gimnazista koromból származnak. Onnantól kezdve mesélt pár dolgot, de csak felszínesen és igazán a novelláit olvasva világosodtak meg előttem a mélyben húzódó valódi történések és okok.”

Mi történt Egon édesapjának a múltjában? Hogyan vélekedik Egon a vallásokról, és a spiritualitásról? Miért fordult segítségért több lelkészhez is? A válaszokért kattints ide!

Egonról megjelent egy könyv is, amelyben nemcsak ő mesél magáról, hanem mások is róla. Az általános iskolás tanárai, barátai szerint egy magányos, magának való, visszahúzódó fiú volt, a gimnáziumi elbeszélések szerint ő volt a társaság középpontja, az egyetemi években pedig a közösség mozgatórugója, az összes osztálytalálkozó szervezője.

Hogyan emlékszik vissza Egon a gimnáziumi éveire? Kik voltak a kedvenc tanárai és hogyan került a gimnáziumba Fischer Annie? Később hogyan lett a Népsport (a Nemzeti Sport elődjének) munkatársa és hogyan lépegetett előre a ranglétrán? Kattints ide a válaszokért!

„Érdekes, hogy most én tanítok diákokat és mindig elmondom, hogy bizony végig kell menni az úton: gyakornokként kell elkezdeni és eleinte nem te leszel, aki a vezércikket megírhatja, sokkal inkább, aki a vizet viszi a kollégáknak.”

Egon egyke volt, most van öt gyermeke. És nagyon jó apuka.

„Szerencsém van, mert megvan rá a lehetőségem, hogy jó apuka lehessek. Nem kell reggel eszeveszetten rohanni a munkahelyemre, van időm elvinni a kicsiket iskolába, óvodába. Amíg a sporttévénél dolgoztam, minden hétvégém foglalt volt, most viszont majdnem biztos, hogy minden hétvégém szabad. Remélem, a gyerekeim nem úgy emlékeznek majd vissza, hogy soha nem voltam velük, mert ezt nagy igazságtalanságnak élném meg.”

Mi az, amiről Egonnak a családja kedvéért le kellett mondania? Mit hiányol nagyon az életéből? És vajon mi a gyermekkori álma, amit a mai napig nem valósított meg? Nézd meg!

Egonnak is vannak elvárásai a saját gyermekeivel szemben:

„Sportoljanak, olvassanak és tanuljanak jól. Azt szeretném, ha boldogok lennének, de ahhoz annyi út vezethet! Azt kell, hogy megtalálják. Ebben szeretném segíteni őket.”

Milyen szülő Egon? Helikopterező vagy engedékeny? És mit tanult meg édesapjától, amikor az egyszer igazságtalanul megverte? Miért fontos számára, hogy a gyermekei jó testvérei legyenek egymásnak? Kattints ide a válaszokért!

„Mindig két gyereket szerettem volna, de rákaptam az ízére és rettentően élvezem. Ha fiatalabb lennék, még bevállalnék egyet. Ugyanakkor kicsit aggódok miattuk. Mert azt látom, hogy a világunk olyan kihívásokkal szembesíti majd a gyerekeimet és az unokáimat, amelyekre senki nincs felkészülve. Fogalmunk sincs mi vár ránk 50-100 év múlva. De abban reménykedek, hogy boldog és teljes életet tudnak majd élni. Ami rajtam múlik, azt megadom nekik, ezért mindent megteszek.”

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, IDE KATTINTVA megnézheted vagy meghallgathatod Spotify-on is!

Számtalan híresség találta meg a boldogságot a sokgyermekes létben. Nézd meg, kik ők!