Olvasd nyomtatásban!

Évadzáró részéhez ért az Így lettem, az UNICEF Magyarország beszélgetéssorozata a gyerekkor jelentőségéről

Al Ghaoui Hesna: „Néha meg kell tudni nyomni a stop gombot és észre kell venni a pillanat szépségét és a jelentőségét, amit ad”

Jocó bá: „Az én megbízóim a gyerekek, az ő érdekeiket képviselem, olykor az egész rendszerrel, sőt, ha kell, a szülőkkel szemben is.”

Rónai Egon:„Remélem, a gyerekeim nem úgy emlékeznek majd vissza, hogy soha nem voltam velük, mert ezt nagy igazságtalanságnak élném meg.”

Kepes András: „Gyermekkoromban megtanultam, a túlélésem záloga, hogy elfogadtassam, megszerettessem magam”

Kapás Boglárka, a Unicef podcastjának vendége:„Ötéves korom óta tudom, hogy egyszer olimpiai bajnok válik belőlem”

Polgár Judit, az Unicef podcastjának vendége: „Nincs gyerekkorom, de most nyertem egy aranyérmet”

Kovács András Péter, humorista, az Unicef podcastjának vendége:„Nekem az élet a préda szerepét dobta”

Zwack Sándor, az Unicef podcastjának vendége: „Minden helyzetben embernek kell maradni, úgy kell élni, hogy reggel tükörbe tudj nézni.”

Dr. Szlávik János, az Unicef podcastjának vendége:„Mindegyik én vagyok: a kőműves, aki a csatornát ássa, a villanyszerelő és az orvos is.”

„Beácska, ne félj, a világ szeretni fog!” – üzeni gyermekkori önmagának az Unicef podcast-sorozatának harmadik részében Palya Bea

Istenes Bence, az Unicef podcast-sorozatának második vendége: „Habzsolom az életet, mert rettegek, hogy egyszer csak véget ér”

"Feketében, özvegyi fátyollal a fejemen láttam felnőttkori önmagam" - Az Unicef új podcast-sorozatának első részében Orvos-Tóth Noémi vall őszintén a gyerekkoráról

„Így lettem” – Repülj velünk vissza oda, ahol minden elkezdődött: a gyerekkorodba!

Csak én nem akarom megkeresztelni a gyerekemet a családban - avagy így lettem hirtelen fekete báránnyá