Olvasd nyomtatásban, kedvezménnyel!

Al Ghaoui Hesna: „Néha meg kell tudni nyomni a stop gombot és észre kell venni a pillanat szépségét és a jelentőségét, amit ad”

Berg Judit: „Én egy kalandornő vagyok, aki szeret mindent kipróbálni, de aki számára a család mindennél fontosabb”

Jocó bá: „Az én megbízóim a gyerekek, az ő érdekeiket képviselem, olykor az egész rendszerrel, sőt, ha kell, a szülőkkel szemben is.”

Pataki Ági:”Mára rájöttem, az élet minden apró pillanatának jelentősége van”

Rónai Egon:„Remélem, a gyerekeim nem úgy emlékeznek majd vissza, hogy soha nem voltam velük, mert ezt nagy igazságtalanságnak élném meg.”

Kepes András: „Gyermekkoromban megtanultam, a túlélésem záloga, hogy elfogadtassam, megszerettessem magam”

Kapás Boglárka, a Unicef podcastjának vendége:„Ötéves korom óta tudom, hogy egyszer olimpiai bajnok válik belőlem”

Polgár Judit, az Unicef podcastjának vendége: „Nincs gyerekkorom, de most nyertem egy aranyérmet”

Kovács András Péter, humorista, az Unicef podcastjának vendége:„Nekem az élet a préda szerepét dobta”

Fördős Zé, az Unicef podcastjának vendége:„Hatvan évesen a Namíbiai sivatagban képzelem el magam, ahogy vitorlázó repülővel ezres háromszögeket repülök.”

Zwack Sándor, az Unicef podcastjának vendége: „Minden helyzetben embernek kell maradni, úgy kell élni, hogy reggel tükörbe tudj nézni.”

Dr. Szlávik János, az Unicef podcastjának vendége:„Mindegyik én vagyok: a kőműves, aki a csatornát ássa, a villanyszerelő és az orvos is.”

Halász Judit, a Unicef podcastjának negyedik vendége: „Meggyőződésem, hogy minden gyerek egyformának születik!”

„Beácska, ne félj, a világ szeretni fog!” – üzeni gyermekkori önmagának az Unicef podcast-sorozatának harmadik részében Palya Bea

Istenes Bence, az Unicef podcast-sorozatának második vendége: „Habzsolom az életet, mert rettegek, hogy egyszer csak véget ér”