Én így emlékszem gyerekkorom első szakaszára: a hétköznapok fénypontja az esti mese, a hét utolsó napján a korona, a hab, a négercsók pedig a vasárnap délelőtti mesemaraton, amikor a húgommal együtt bevackoljuk magunkat a csepp nappali rondabarna kanapéjára. Hideg vagy nyári fényű családi reggelek, pirítós, kakaó, álmosságszag, és melléjük a kísérő társak kölyökrókák, baglyok, vízipókok, vizslák, meg egy olyan felmosórongyszerű izé, amit az alkotója valamiért Pompomnak keresztelt. Mind a 20. század magyar popkultúrájának emblematikus karakterei.

Összegyűjtöttünk néhány olyan magyar rajzfilmet és animációs sorozatot, ami hazai gyártásban készült, és több generáció fejében is kitörölhetetlenül rögzült – az enyémben mindenesetre biztosan. Reméljük, éppolyan örömet okoz neked az emlékezés, mint nekem, amikor ezt a válogatást elkészítettem. Láss csodát: hét magyar rajzfilmsorozat következik, csak hogy a számmisztikának (hétfejű sárkány, hétmérföldes csizma, hét törpe) is adjunk valamit.

A Mézga család különös kalandjai

A Nepp József fejéből kipattant, Romhányi József közreműködésével készült, kispolgári miliőben játszódó sorozat a Mézga család mindennapjain keresztül tartott görbe tükröt a korabeli magyar társadalomnak. A szatirikus mellékzönge azonban cseppet sem ment a szórakoztatás rovására: a tipikus kispolgár Géza, az örökké elégedetlen Paula, a két kamaszgyerek, Köbüki a jövőből, és az örökké zsörtölődő értelmiségi Máris szomszéd mind jó ismerőseink voltak a szomszédból, a közértből, a munkahelyről, akik mulattató kalandjaikkal három szérián keresztül (Aladár sci-fis kalandjaival a második, és a Hufnágel Pistihez való kiruccanás kalamajkáival a harmadik évadban) garantálták az összcsaládi szórakozást.

Vuk

Fekete István elárvult kisrókájának kalandjait Dargay Attila álmodta animációs filmmé. Az egytől egyig remekbe szabott karakter a térdig látható Simabőrűtől a balfék kutyákon keresztül a Csákányi László hangján megszólaló bölcs Karakig mind emberi magatartásformák és viselkedéstípusok megtestesítői. A film egyedül azzal hozta zavarba a generációmat, hogy Csele, a rab rókalány a regényben Vuk testvére, itt pedig a végén valahogy a házastársa lesz… De valahogy túlléptünk rajta.