Reggel 8-kor már három pálinka dolgozik benned, fél 9-kor még egyszer körbejár a házi kolbásszal és disznósajttal megrakott tál. Vega létedre belekóstolsz. Majd egy vödörrel a kezedben kikergetnek a szőlőbe, ahol a kacsmetszésre rendszeresített késsel folyton belevágsz az ujjadba – az alkohol mérsékelten jótékony hatása.

Miközben nyiszálod a szőlőfürtöket, és időnként beleöntöd azokat egy arra sétáló puttonyba,

néha nagyot húzol a kezedben levő műanyag pohárból, amelyben a változatosság kedvéért fröccs van. Amikor arra jár a fiatalember kancsóval a kezében, hogy utántöltsön, közlöd vele, hogy még nagyon sok van benne, később kell visszajönnie. Helytelenítőleg csóválja a fejét. Még csak fél 10 van, de már ugyancsak színesnek látod a világot.

Aztán egyre homályosabbnak.

A szüret szőlőszedés végének hamarosan vége, a bográcsban rotyog a pörkölt,

te pedig hamarosan abbahagyod a fényképezést, mert – néhány társaddal egyetemben – összeveszett a gyomrodban a reggeli házi felvágott a nagy mennyiségű kétféle alkohollal.

A hátralevő négy és fél órát inkább nem mesélem el, tanulságképpen csak annyit, hogy de igen, mindenki – ideértve a nagyvárosi úrilányokat is – le tudja dugni az ujját, az is, aki az ellenkezőjét hitte.