Egy fél éve Budapesten élő indiai család 9 éves kisfiuk szorongása miatt keresett fel a rendelőben. Megjelent az egész család: apa, anya, két gyerek. Jó benyomást keltettek, azonnal egységnek, nem pedig külön egyéneknek láttam őket. Később is ugyanilyennek mutatkoztak, aminek szerepe lett a probléma megoldásában is.
Első alkalommal a szülők elmondták – külön, a gyerekek addig a másik szobában várakoztak –, hogy a kisfiú nappal és éjszaka is fél egyedül lenni, ezért velük alszik egy ágyban. Nappal sem marad meg egyedül a szobájában, fél az árnyékoktól, úgy érzi, valaki jön utána, rászól, hogy hagyja abba, amit éppen csinál. Fél a szellemektől, éjszaka bepisil (ez korábban már nem volt jellemző). Ezek a tünetek csak otthon jönnek elő: az iskolában csupán annyit észlelnek a pedagógusok, hogy a gyerek figyelme könnyebben elkalandozik, de teljesítménye nem romlik, továbbra is jó tanuló.

Elég jó család
A 45 éves apa egy cég munkatársa. A 38 éves anya háztartásbeli, a két gyereket neveli, emellett angol nyelvtanfolyamra jár.
A kisfiú 4 éves húga még az anyával van otthon. Látogatásuk előtt egy hónappal meghalt az anyai nagymama, az anya egyedül utazott haza a temetésre. A kisfiú szorongása nem sokkal a család Magyarországra költözése után kezdődött, de egy hónapja rendkívül fölerősödött. Mint minden gyermekterápiában, itt is rákérdezek a terhességre, a korai fejlődésre. A nyelvi nehézségek ellenére megtudom az anyától, hogy a gyermeket várták, a születés normál úton zajlott le. A szoptatás a gyerek egyéves koráig tartott, a szobatisztaságra szoktatás két- és négyéves kora között lezajlott. A kisfiú óvodába nem járt, később az iskolában azonban annyira jól teljesített, hogy még osztályt is ugrott. Úgy tűnik, az anya „elég jó anyja” a kisfiúnak, a korai kötődés megfelelő.
A család a kisfiú jó teljesítményét a kiemelkedés eszközének tekinti. A szülők után megismerkedem a kisfiúval, aki annyira nyitott, hogy hamar el tudjuk kezdeni a probléma feltárását.

Elvarázsolt család
Arra kérem, rajzolja le családja tagjait. A sablonszerű, kidolgozatlan rajzon a szülők és kor szerint a két gyerek egy sorban helyezkedik el, a kivitelezés nem éri el az életkori átlagot, ami regresszióra, emocionális éretlenségre utal. A valódi méretek szerint különböző alakok fekete színűek – egyedül
a kislány figurája készült sárga ceruzával –, testük egymásba csúszik: ez alátámasztja észrevételemet, hogy a család nagyon szoros egységet alkot, aminek természetesen kulturális háttere is lehet. Az alakok egy zebrán állnak, vagyis biztonságban a kisfiú számára veszélyes úttesten.
Most arra kérem, képzelje el, hogy egy varázsló elvarázsolja az egész családot, és rajzolja is le.
A rajzon két alak jelenik meg az előbbi zebrán: a kisfiú és kistestvére. A sárgára színezett kislány jóval nagyobb a bátyjánál, a feje hangsúlyos, teste mint egy szellemé. A kisfiú magát összezsugorítja, ami arra vall, hogy szeretne kisebb lenni, olyan kicsi, mint a húga, akinek korából (és talán neméből) adódóan kevesebb téren kell megfelelnie. A szellemszerű ábrázolás a friss halálesetre emlékeztet, melyről a szülők kérdéseim ellenére is meglehetősen szűkszavúan beszélnek.

Diagnózis
A család korábban soha nem járt Európában, tavaly nyáron költöztek Magyarországra. A kisfiú új iskolát kezdett, és mindjárt osztályt ugrott. Ekkor fellépő szorongásos tünetei talán az egész család bizonytalanságát jelzik. A pszichodiagnosztikai eszközök (rajz, játék) is alátámasztják a kisfiú nagyfokú szorongását, emocionális bizonytalanságát és regresszív vágyát. A tünetek erősödéséhez nyilván hozzájárult a nagymama halála is. A gyászban az anya bizonyára közelebb került gyermekeihez, mintegy vigaszt keresve. Mindezek a hatások együtt vezethettek a jelen helyzethez, amelyben a kisfiú az életkorához képest túl szoros fizikai kapcsolatra törekszik anyjával, az anya pedig fogadja ezt, hiszen neki is jól jön az intimitás a gyászában, melyet nehezen verbalizál, s melyben férje talán nem tudja támogatni.

Megoldási javaslatok
A szülők megértik, hogy a kisfiú helyzete nehéz, túl sok elvárás szakad rá, ezért szeretne kicsi lenni, márpedig egy kicsi gyerek fél és bepisil. Javaslom, hogy az apa próbáljon meg minél jobban bevonódni a kisfiú életébe, csináljanak közös nagyfiús programokat, így a gyerek megfelelő távolságra kerülhet az anyjától. Felvetésemet, hogy a szülők beszéljenek egymás között és a gyermekekkel is a nagymama haláláról, továbbá próbálják meg elérni, hogy a gyerek a saját ágyában aludjon, a szülők egyetértően fogadták.
A kisfiú életkorának megfelelő viselkedést támogató munka gyors eredményt hozott: pár hét alatt megszűntek a szorongásos reakciók. A szülők arról számoltak be, hogy a kisfiú már egyedül alszik az ágyában, fel sem ébred éjszaka.

Szerző: Süle Judit a Semmelweis Egyetemen orvosi pszichológiát oktat, mellette
magánrendelésén dolgozik,fotó: Batár Zsolt, smink: Zentai Flóra
Ez a cikk a 2011. évi áprilisi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.