Már megvásárolható a 2024-es tavaszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

41 éves amerikai ultramaratonista, Camille Herron tavaly augusztusban egy hosszú Instagram-bejegyzésben számolt be arról, hogy egy öthetes periódus alatt háromszor jött meg a havi vérzése. A posztban többek között arról ír, hogy a perimenopauzális időszak – vagyis a menzesz megszűnése előtti 4-8, vagy akár 10 év – változatos tünetekkel jelentkezik, és gyakran nehéz előre meghatározni, mikor mivel szembesülnek a változókor küszöbén álló nők. Herron szerint fontos, hogy ma már nyíltan meg lehet ezt a témát vitatni, s bár ő kifejezetten a 40 feletti profi női sportolók szemszögéből beszél a változókorról – és arról, az hogyan befolyásolhatja a teljesítményüket –, úgy gondolom, az ilyen és ehhez hasonló posztok mindenki számára nagyon hasznosak, hiszen a perimenopauzáról és az azzal járó testi és lelki változásokról még mindig nagyon kevés szó esik a közbeszédben. Erről beszélgettünk dr. Pethő Boglárka szülész-nőgyógyász szakorvossal, az Élet.Érzés Egyesület szakértőjével.

TITOKZATOS TÜNETEK

„Amikor 46 évesen elkezdett napi szinten fájni a fejem, először arra gondoltam, hogy biztosan valami vérnyomásproblémám van. Néhány hónappal később már aludni sem tudtam, volt, hogy hetekig gyötört az inszomnia. A háziorvos csak széttárta a kezét, és azt mondta, biztosan stresszes az életem. Amikor három évvel később először jelentkezett az éjszakai izzadás, egy barátnőm kérdezett rá, hogy nem lehet, hogy már tartok a menopauza felé? Akkor raktam össze a képet, utánanéztem, mi az a perimenopauza, és megdöbbentem, hogy erről még soha senki nem beszélt nekem” – meséli a ma már 52 éves Zita.

A most 54 éves Sári ugyancsak azt érzi, nem volt kellően felvilágosítva, amikor egyszer csak elkezdett összevissza menstruálni. „Korábban azt hittem, a menopauza hőhullámokkal és a vérzés megszűnésével jár, mindez pedig néhány hónap alatt lejátszódik.

Dr. Pethő Boglárka szerint míg a fent felsoroltak tipikus perimenopauzális jelenségek lehetnek, addig nagyon fontos, hogyha bármilyen szokatlan tünetet tapasztalunk, forduljunk orvoshoz. „Bár a változókort megelőző években akár teljesen normális is lehet, hogy valaki gyakrabban, erősebben vagy hosszabban vérzik, az ilyen tünetek mindig alapos kivizsgálást igényelnek, hiszen egyéb okok is állhatnak a háttérben, nem csak a perimenopauza” – hangsúlyozza. Természetesen így van ez az egyéb tünetekkel is: a hosszan tartó fejfájással, pszichés problémákkal stb. megfelelő szakorvohoz kell fordulni. Ha azonban minden vizsgálat jó eredménnyel zárult, és a változatos testi és lelki jelenségek egyfelé mutatnak, akkor megnyugvást adhat, ha tudjuk, hogy amit átélünk, az teljesen normális és természetes.

MI TÖRTÉNIK A VÁLTOZÓKORBAN?

A pubertáskor végével ideális esetben minden nőnek beáll a rendszeres havi ciklusa, amely általában 21 és 35 nap között van. A menstruációs ciklus fenntartásában több hormon vesz részt. A ciklus kezdetén az agyalapi mirigy elkezdi termelni a follikulus stimuláló hormont (FSH), amely a petefészket arra serkenti, hogy érleljen meg egy tüszőt. Ahogy a domináns tüsző egyre nagyobb lesz, elkezd ösztrogént termelni, majd ennek hatására a luteinizáló hormon (LH) szintje is meredeken emelkedni kezd. Ez okozza végül a tüsző megrepedését, és azt, hogy a petesejt elhagyja a petefészket. Ezt nevezzük ovulációnak. Az ovulációt követően az ösztrogénszin csökkenni kezd, a progeszteron hormon szintje pedig emelkedni. Ovulációt követően a tüszőrepedésből hátramaradt sárgatest ösztrogént, illetve progeszteront termel, hogy fenntartsa az esetlegesen bekövetkezett terhességet. Ha a terhesség nem következik be, a sárgatest elhal, és a progeszteronszint hirtelen lezuhan. Ez okozhatja a menstruáció előtti, sokak által jól ismert tüneteket, mint a mellfeszülés, fejfájás, vizesedés.

Magát a menstruációs vérzést tehát az ösztrogén és a progeszteron hormon szintjének csökkenése idézi elő. Orvosi kifejezéssel élve a termékeny éveinket, tehát amikor még esélyünk van teherbe esni, menopauza előtti (premenopauzális) időszaknak, a menopauza bekövetkezte utáni éveinket pedig menopauza utáni (posztmenopauzális) időszaknak nevezzük.

Ezáltal ugyanis nem termelődik elegendő sárgatesthormon (azaz progeszteron), így a méhnyálkahártya hamarabb lelökődhet. Pethő Boglárka elmondja, hogy az ilyenkor jelentkező tünetek nagyrészt a relatív ösztrogéndominanciára vezethetők vissza. Hiába csökken ugyanis az ösztrogén szintje is ebben az időszakban, a progeszteronhoz képest még így is lehet magas, illetve még cikluson belül is lehet olykor alacsony, olykor pedig magas a szintje. Ennek az időszaknak a jellemzői lehetnek az alvászavarok, a fejfájás, a felerősödő PMS-tünetek (például mellfeszülés), a fájdalmas, bő vérzéssel járó menstruáció, de akár hangulatingadozás, irritabilitás is előfordulhat. Ha az ösztrogénszint lezuhan, megjelenhetnek a hőhullámok, hirtelen látványos zsír rakódhat le a has környékén, és kellemetlen hüvelyi szárazság is jelentkezhet. Mivel kezdetben a hormonok – különösen az ösztrogén – még fluktuálnak, a fent felsorolt tünetek jelentkezhetnek időszakosan is. Például néhány hétig valaki kellemetlen hőhullámokat tapasztal, majd azok aztán hónapokra megszűnnek. Ugyanígy a ciklus is visszarendeződhet 28 naposra, majd újra gyakoribbá válhat.

Pethő Boglárka elmondja, hogy attól függően, kinek milyen panaszokat okoz a csökkenő progeszteronszint, ebben az időszakban elképzelhető annak pótlása is – ez azonban nem a klasszikus értelemben vett női hormonpótló kezelés, azt ugyanis jellemzően a már bekövetkezett menopauza után alkalmazzák. Magyarországon a menopauza átlagosan 51 éves korban következik be, ami azt jelenti, hogy már akár a 40-es évei elején is perimenopauzába kerülhet egy nő. Azt pedig, hogy meddig tart nála ez az időszak, és mikor szűnik meg végleg a menstruációja, senki sem tudja megmondani.

Az 54 éves Judit közel négy éve tapasztalt először markáns tünetet: „Már a késő harmincas éveimben volt egykét hőhullámom, de aztán ötvenéves koromig semmi. Akkor viszont kimaradt egy vérzésem. Az orvos semmit sem tudott megállapítani, de utána pár hónappal teljesen felborult a menstruációs ciklusom. Volt, hogy két hétre, volt, hogy negyven napra jött meg. Végül nem volt egyetlen ciklusom sem, ami ugyanolyan hosszú lett volna, mint az előző. Az orvosom küretet javasolt, hogy kizárjunk bármiféle egyéb okot a háttérben, de szerencsére minden leletem jó lett. Tavaly szeptemberben tizenhat napra jött meg, majd egész ősszel és télen nem jelentkezett vérzés. Biztos voltam benne, hogy itt a vége, erre múlt héten, 123 nap után ismét elkezdtem menstruálni. Szóval kezdődik elölről a tizenkét hónap számlálgatása” – meséli kissé frusztráltan. De vajon jól vagy rosszul jár-e azzal, ha egy ideig még menstruál?

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin tavaszi lapszámában olvasható! Már kapható!

Galériánkban olyan lehetséges okokat mutatunk, amik miatt csökkenhet a menstruáció időtartama!