Egy svéd tanulmány során azt állapították meg a kutatók, hogy a nagyszülők étkezési szokásai nagyban befolyásolták az unokák egészségi állapotát. Vagyis az, hogy mit és mennyit evett a nagypapánk, nagymamánk, ránk is hatással lehet. Most azt kérdezed, ez hogy lehet? A választ az epigenetika fogja megadni.

Mit vizsgál az epigenetika?

Az epigenetika az öröklődés és a környezeti tényezők közötti kapcsolatot vizsgáló tudományág: azt tanulmányozza, hogyan hatnak a környezeti tényezők a gének működésére. Az epigenetika szerint a táplálkozásunk és az életmódunk jelentős hatással van a génjeinkre – az, hogy az étrendünk milyen minőségű és mennyiségű ételt tartalmaz, befolyásolhatja az utódok egészségét, sőt az ételhez fűződő viszonyát is.

Több kutatás is kimutatta már, hogy a nagyszülők étkezési szokásai hosszú távú hatással lehetnek az unokák génjeinek aktivitására – ezt nevezik öröklött hatásnak. Az étkezési minták generációkon át öröklődhetnek, és megváltoztathatják a génjeink kifejeződését, valamint növelhetik vagy éppen csökkenthetik a különböző betegségek kialakulásának a kockázatát. Az egészségtelen étkezési szokások, mint például a magas cukor- és zsírtartalmú ételek fogyasztása, negatívan befolyásolhatják a génjeink működését az öröklődés során.

A nagyszülők hatása

A Stockholmi Egyetem kutatói a nagypapák fiatalkori étkezési szokásait vizsgálták, és azt találták, hogy még a második generáció egészségi állapotára is hatással volt az, hogy az őseik mit ettek. Ha a nagyszülő bőséges táplálékhoz jutott közvetlenül a pubertás előtti években, az unokáinál megnövekedett a daganatos betegségek kockázata – ezt a kapcsolatot azonban csak férfi felmenők között fedezték fel.

Korábban hasonló eredményre jutott egy másik, az Överkalix-tanulmány is, amit 20 éve, 2002-ben publikáltak. Az Överkalix-tanulmányban Lars Olov Bygren és munkatársai azt vizsgálták, hogy a 19. században az éhség és az alultápláltság hogyan befolyásolta a következő három generáció életét egy kis svéd közösségben.

A bőséges és az ínséges betakarítási évek az 1800-as években nagy különbségeket eredményeztek az élelmiszerhez való hozzáférésben. Kiderült, hogy a jó években a túlevés, és nem az éhség volt hatással a későbbi generációk egészségére: amikor az apai nagypapa sokat evett a pubertás előtti éveiben, az átlagosan 6 évvel lerövidítette az unokái életét.

A svéd tudósok most arra voltak kíváncsiak, hogy az Överkalix-tanulmányhoz hasonló eredményekre jutnak-e. Az új tanulmány nagyobb volumenű: 9000 nagypapát, gyermekeiket és 11000 unokát vontak be, így a minta 40-szer nagyobb volt, mint a korábbi vizsgálatban.

A kutatók az 1874 és 1910 közötti termésbetakarítási statisztikákat használták fel, hogy felmérjék a nagyszülők élelmiszerhez jutását a pubertás előtt, amit a fiúknál 9-12 éves, a lányoknál 8-10 éves korban határoztak meg. A kutatók szerint mind a fiúknál, mind a lányoknál ez egy lassú fejlődési időszak, amikor a szervezet különösen érzékeny a változásokra.

A kamaszkor előtti étkezési szokások számítanak igazán

A terméshozam évről évre nagyon eltérő lehet, hiszen nagyban függ az időjárási körülményektől. A kutatók azt találták, hogy a gyerekek a szokásosnál többet ettek azokban az években és helyeken, ahol bőséges volt a termés.

Ezután az unokák halálozási adatait is megvizsgálták 1961 és 2015 között, aminek során arra a következtetésre jutottak, hogy a túlevő nagyszülők fiú unokái nagyobb arányban haltak meg daganatos betegségben, mint azok, akiknek a nagyszülei nem ettek többet a kelleténél a meghatározott években. Nem volt különbség az unokák halálozási kockázatában, amikor az apai nagyapa nehezen jutott élelmiszerhez.

A kutatók nem találtak ilyen kapcsolatot a szülői generáció és az unokák között, sem a nagypapa és a lány unokák között – erre azt a magyarázatot adták, hogy elképzelhető, hogy a fiúk, férfiak sejtjei érzékenyebben reagálnak az epigenetikai változásokra.

Az Överkalix-tanulmány a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség magasabb előfordulását állapította meg a túlevő nagypapák unokáinál. Ezeket az összefüggéseket azonban az újabb tanulmány nem támasztotta alá, azt viszont igen, hogy több volt a daganatos betegség miatti halálozás az unokák között. Denny Vågerö, a Közegészségügyi Tudományok Tanszékének professzora, a tanulmány egyik szerzője az egyetem sajtóközleményében kiemelte, hogy tovább kell vizsgálni, hogy a nagyszülők pubertás előtti étkezési szokásai miért befolyásolják ilyen szinten az unokák halandóságát.

Életmódunk befolyásolja a génjeink működését

A kutatók arra jutottak, hogy a környezeti hatások is nyomot hagyhatnak a génjeinkben. Az, hogy miként élünk, mit eszünk és mit tapasztalunk, befolyásolhatja, hogy a sejtjeinkben mely gének fejeződnek ki, azaz mire lehetünk fogékonyak, és mivel szemben vagyunk ellenállók. A folyamat során maga a DNS nem változik, de egyes gének a környezeti hatások miatt aktívvá vagy inaktívvá válhatnak, a kutatások pedig azt sugallják, hogy ezek a változások öröklődnek több generáción keresztül.

Egy 2016-os kísérlet például kimutatta, hogy az elhízott hím egerek egészségügyi problémákat örökíthetnek az első és második generációs hím utódaikra.

De az egyik legérzékletesebb példa az öröklött hatásra egy 2013-as kísérlet, amiben a kutatók egerekkel acetofenonos vegyületet szagoltattak, aminek enyhe mandulás illata volt. Ezzel egy időben az egerek enyhe áramütést kaptak, amitől megijedtek. Később utódaik is összerándultak a mandulaillattól, vagyis örökölték a félelmet, akárcsak a második generációs utódok – bár soha nem voltak kitéve áramütésnek, és soha nem látták a felmenőiket sem megijedni ez miatt. Több kutatás is megállapította már, hogy ehhez hasonlóan az emberi traumák is akár több generáción keresztül is továbbadhatók – ami bizonyos esetben a túlevésre is magyarázat lehet.

Ez alapján érdemes azon elgondolkoznunk, hogy nemcsak a magunk szempontjából, hanem a következő generáció számára is meghatározó lehet az, amit ma a tányérunkra teszünk.