Meddőség másodszorra
Ha a természet nem ad spontán lehetőséget, akkor meg kell harcolni a babáért.Urbancsek János professzorral és C. Molnár Emma pszichológussal beszélgettünk azoknak a pároknak a testi-lelki küzdelmeiről, akik másodlagos meddőségben szenvednek.
Mi az a másodlagos meddőség?
Professzor: Másodlagos vagy szekunder meddőségről akkor beszélünk, ha valakinek már volt – akár szüléssel, akár vetéléssel végződött, akár méhen kívüli – terhessége, és ezt a próbálkozások utáni egy-két éven belül nem követi újabb terhesség. Az elsődleges meddőséggel szemben a szekunder meddőségnél több a remény, hogy a nő ismét teherbe esik.
Mi okozhat másodlagos meddőséget?
Professzor: Három csoport létezik: az első az úgynevezett kürt eredetű meddőség. Ilyenkor a petevezetékek átjárhatatlanok például egy kismedencei gyulladás következményeként. A baj hátterében állhat a vetélés művi befejezése vagy terhességmegszakítás, de szövődményes szülés is. A másik lehetséges ok az ovuláció (peteérés) zavara. Terhesség rendkívül ritka és rendszertelen vérzés (vagyis rendszertelen tüszőérés) mellett is előfordulhat. A harmadik csoportba az andrológiai (férfigyógyászati) okok tartoznak, hiszen a másodlagos meddőségnél gyakran az új partner termékenyítőképessége a probléma forrása.
És a lelki okok?
Pszichológus: Kérdés, hogy az első terhességből vajon sikeres anyaság, harmonikus család lett-e, vagy kudarc, csalódás. Siker esetén az alapvető motiváció: szeretnék a gyerekemnek testvért. Előfordul, hogy az anya szívét annyira betölti első gyermeke szeretete, hogy tudat alatt nem képes a következő életnek igent mondani. Tisztában van vele, hogy jó lenne még egy baba, de a lelke más üzenetet küld a testének. Más a helyzet, ha sikertelen volt az előző terhesség. Ilyenkor a nő gyászol, és fel kell dolgoznia veszteségét. Józan eszével tudja, hogy bárkivel előfordulhat vetélés, feltörő félelmei miatt mégsem képes még egyszer átélni a számára tragédiával végződött babavárást. Nekik szólnak az úgynevezett sikertelen terhesség utáni gondozások, ahol a cél: utat nyitni az újabb babának.
Hogyan élik meg a párok a meddőségi kezelést?
Pszichológus: A tudomány mindig előbb jár, mint a társadalmi felfogás. A meddőségi centrumokba évről évre többen jelentkeznek, de sokan titokban. A hallgatás nem a szégyenérzet jele, hanem az intimitásé. Mert minek a mindennapi beszélgetésben csacsogni legbensőbb magánügyekről? A párnak jogában áll intimen kezelni ezt a kérdést is.
Talán tartanak a környezetüktől?
Pszichológus: Mulatságos, hogy amíg valakinek nincs állandó társa, addig a családban a „vigyázz, csak gyerek ne legyen” szlogen járja. Amint azonban az ifjú pár kilép az anyakönyvvezetőtől, rögtön felhangzik a „sokasodjatok és szaporodjatok” felkiáltás, és mindenki izgatottan várja, mikor kopogtat a gólya. Ha késik, jönnek az indiszkrét kérdések, a kéretlen tanácsok. Ilyenkor joggal mondja a pár: ez a mi magánügyünk.
Milyen vizsgálatok várnak a páciensekre?
Professzor: Minden meddőségi esetben hasonló vizsgálatokkal törekszünk az okok felderítésére. Először a kockázatmentes vagy kevésbé kockázatos vizsgálatokat végezzük el: vérvétel következik a nő hormonháztartásának vizsgálatára, s ezzel párhuzamosan spermavizsgálat (a petefészek működésének, illetve a férfi termékenyítőképességének felderítésére). Ezután jön a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálata, melyhez a legpontosabb eredményt a röntgen adja, de terjedőben van az ultrahangkontrasztos petevezeték-vizsgálat is. A petevezetéken röntgenkontrasztanyagot (röntgenárnyékot adó anyagot) juttatunk át, s ha a röntgenképernyőn ellenőrizve megjelenik a szabad hasüregben, akkor a petevezeték átjárható. A még bonyolultabb laparoszkópiánál (hastükrözés) a hüvelyen keresztül a nyakcsatornán át festékanyagot juttatunk a méhüregbe, és ennek útját ellenőrizzük. Ez már altatásban történik. Ha egy vizsgálat nem hoz eredményt, következik a bonyolultabb, és így tovább. A fenti vizsgálatokat akkor is el kell végezni a nőn, ha kiderül, hogy a férfinál kevés vagy nem elég mozgékony a spermium. A petevezeték-átjárhatósági vizsgálatoknak, ha ritkán is, de lehet szövődménye: történhet például fertőzés, ami kismedencei gyulladáshoz vezethet. (Ennek esélye 5 százalék alatt van, mégis fennálló kockázat.)
Milyen arányban oszlik meg a párok között a meddőség „felelőssége”?
Professzor: 30 százalékban a nő, 30 százalékban a férfi az ok, a maradék 40 százalékban mindkettő.
Pszichológus: Ezzel persze sok laikus nincs tisztában, és hajlamosak a nőt tekinteni minden baj okozójának.
Mekkora az eltökéltség a férfiakban?
Pszichológus: A „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre válaszolva a legtöbb kislány anyuka szeretne lenni, míg a legtöbb kisfiú katona. Ennek – a kicsiket már kora gyerekkoruktól érő – szociális hatások mellett nyilvánvalóan erős biológiai okai is vannak. A lányoknak ugyanis az anyaság alapvető igényük: ezért a nők nagyobb kudarcnak élik meg, ha nem jön a trónörökös.
Lehet tudni, hogy mennyi idő múlva következhet be egy újabb sikeres terhesség?
Professzor: Nehéz megmondani. Függ a választott asszisztált reprodukciós kezeléstől (speciális orvosi beavatkozás, mellyel mesterségesen idézik elő a fogamzást és a beágyazódást), az okoktól, a meddőségi probléma fennállásának időtartamától. Mindig az adott esetet kell figyelembe venni a reális esélyek megállapításánál. A kezeléseket addig folytatjuk, amíg a kívánt terhesség létre nem jön. Döntő fontosságú, hogy olyan kezelést válasszunk, amely az adott párnak a leggyorsabb esélyt adja a terhesség létrejöttére – a legkisebb szövődményi kockázattal. Csak így kerülhetjük el, hogy ágyúval lőjünk verébre.
Mi vár a párra, ha a férfiban van a probléma forrása?
Professzor: Az egyszerű ondófelhelyezéstől kezdve egészen bonyolult eljárások is léteznek. Ondófelhelyezésnél az előkészített spermából a méhbe fecskendezünk, és a természet ezután végzi feladatát. Súlyosabb esetben szóba jön a lombikbébi-kezelés, azaz a szervezeten kívüli megtermékenyítés. Ha csak néhány életképes sperma áll rendelkezésünkre, mikroinjekciós megtermékenyítést végzünk, vagyis egy petesejtbe egy hímivarsejtet fecskendezünk. Van, akinek gyakorlatilag egyetlen életképes hímivarsejtje sincs, ilyenkor a hereszövetből nyerünk hímivarsejtet a szervezeten kívüli megtermékenyítéshez.
Milyen kezelésben részesülhet a nő?
Professzor: Ha egyetlen petevezeték sem átjárható, akkor mindjárt a szervezeten kívüli megtermékenyítésre kell gondolni. A nők problémáinak 40 százalékban a petevezeték átjárhatatlansága az oka, 40 százalékban az ovuláció zavara áll fenn, 20 százalékban pedig vagy nem lehet megállapítani az okot, vagy több tényező együttesen felelős. Átjárható petevezeték esetén gyakran egyszerűbb módszerek is szóba jöhetnek, mint például az ovulációindukció és/vagy az ondófelhelyezés.
Meddig folytatják a küzdelmet a párok?
Professzor: Vannak betegek, akik a végsőkig kitartanak, és hisznek benne, hogy a kezelés egyszer sikeres lesz. Ehhez nyilvánvalóan minden segítséget meg is adunk. De a siker esélye bármilyen kezelésnél is csupán 20–30 százalék. Ezért a kivizsgálás és később a kezelés alatt a türelem és a kitartás alapvető kívánalom.
Vannak olyan szerencsések, akiknél hamar jön az eredmény, de vannak, akiknél csak később érkezik el a siker, akár csak az ötödik, tizedik próbálkozásra. És ezen a ponton tagadhatatlanul felszínre kerül a lelki hozzáállás. Egyes vélekedések szerint a meddőségi okok 30 százalékában a psziché a felelős, vagyis a lélek hátráltatja a gyermekáldást.
Pszichológus: Van egy közismert mondás, amely szerint a nő két dologért képes mindenre: hogy legyen gyereke – vagy hogy ne legyen. A gyerek utáni vágy szakaszos a nő életében. Egyszer csak elönt mindent a vágyódás: szeretnék gyereket! Ilyenkor áll készen a befogadásra. De senki sem tudja megparancsolni a testének: termékenyülj meg! Sőt. Az akarat feszítés, a fogantatásban viszont a lazaság, a befogadás a döntő. Sajnos a meddőségi kezelés az ősi nemi vágyat és a beteljesülést könnyen átalakíthatja „gyermekgyártási procedúrává”, ami a vágyott terhesség ellen dolgozik. A párnak meg kell értenie, hogy a folyamat – az asszisztált reprodukciós kezelés – nem rajta kívül történik, ők is aktív részesei mindennek. Az eredmény csakis attól válik sikerré, hogy lehetőség szerint mindent megteszünk érte, és átéljük, ami velünk történik – nemcsak a kudarcot, hanem a sikerélményt is meg merjük élni.
Prof. Dr. Urbancsek János egyetemi tanár, az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Osztályának vezetője
dr. C. Molnár Emma pszichoterapeuta, az I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi docense
Szerző: Vajnai Melinda, FOTÓ: horacio salinas/trunkimages.com
Ez a cikk a 2008. évi áprilisi számban jelent meg először. Minden jog fenntartva.