Sokszor hisszük úgy, hogy rossz dolgok csak mással történhetnek meg. Aztán egy pillanat alatt rá kell döbbenünk, hogy másoknak mi vagyunk a mások. Többször olvastam és hallottam már a lázgörcsről, de igazán nem hittem, hogy a mi 10 hónapos fiunkat is érheti. Azon a napon, amikor váratlanul át kellett élnünk, Boti fiamnak már egy napja magas, 39 fok fölötti láza volt, ami makacsul tartotta magát. A lázcsillapítás egyetlen általunk ismert formáját sem mulasztottuk el: négyóránként kúpot adtunk, köztük sziruppal, hűtőfürdővel és prizniccel próbálkoztunk. Csalfa fél-egy fokos sikerekkel. Este, 39,6 fokos láznál végül ismét priznicelés mellett döntöttünk, mert a korábban beadott lázcsillapítók ismét nem hoztak eredményt. A görcs minden előjel nélkül kezdődött a priznicelés közben. Boti elkezdett görcsösen rángani, a szemei fennakadtak. A görcs hosszú pillanatok multán sem oldódott. A tanácstalanságunk foka leírhatatlan volt. Mit is olvastam a lázgörcsről? Hűteni kell. De mi van, ha éppen hűtöttük, amikor kezdődött? Talán rosszul emlékszem? Mentő! Hívjunk azonnal mentőt! Másik telefonon háziorvost. Akit előbb elérünk, majd mondja, hogy mit tegyünk. Boti még mindig görcsöl, de már szinte merev és öklendezik. A mentőközpontos és a háziorvos már mondja is: hűtőfürdő, de az ablakot is nyissuk rá. Testhőmérsékletének megfelelő hőfokú vízzel kezdjük és folyamatosan hűtsük. Végre tehetünk már mi is valamit. Azonnal a vízbe tesszük Botikát. Hideg a víz, nem sír, bár ilyenkor ordítani szokott, most pedig el akar aludni a hidegben!!! Ismét szorít a pánik. Azonnal kérdezzük az orvost: most mit tegyünk??? Vegyük ki, és figyeljük szabályosan lélegzik-e. Hála az égieknek, igen. Már nincs baj, csupán halálosan fáradt kis teste vágyik a pihenésre. Túl vagyunk rajta, aludhat. Közben a mentő is megérkezik szirénázva és a három mentős rohan fel a lépcsőnkön. A mentőorvos kedves nyugalommal segít és magyaráz. Rémisztő volt a látvány, de ami a legfontosabb, nem lesz messzemenő következménye. Első görcs, ezért irány a kórház.

A legfontosabb amit megtanultam, hogy azonnal cselekedni kell. Nálunk három jelen lévő felnőttből kettő a rémülettől gondolkodni sem tudott. Ahhoz, hogy gyermekünknek ilyen súlyos helyzetben segíteni tudjunk, nem szabad elvesztenünk a fejünket, és képesnek kell lennünk figyelni a segítő szavakra. Az ember nem is gondolná, hogy ez az alapszabály, ami annyira magától értetődőnek tűnik és amin annyi minden múlik, milyen nehezen követhető, ha a mi gyermekünket éri a baj. Ha segítséget kérünk, azonnal megkaphatjuk a legfontosabb tájékoztatást a teendőinkről, így tanácstalan kapkodás helyett a helyeset cselekedhetjük.

Ez az írás a www.evamagazin.hu számára készült. Minden jog fenntartva.