Mostanában akárhova mentem, akárkivel beszéltem, vagy akármelyik közösségi oldalra léptem fel, mindenhol jógázókba, jógáról mesélőkbe és jógás képeket feltöltőkbe botlottam.

Mivel a verekedős sport a karácsony és az edző továbbképzése miatt elmaradt a hétről, gyorsan beiratkoztam egy akciós, 10 napos Bikram jóga tanfolyamra 2500 forintért. Annyi az egyetlen csavar a dologban, hogy 10 egymást követő napról van szó, viszont ha elmész 8-szor, utána a bérletet féláron tudod megvenni.
Napok óta fáj a hátam és a nyakam, gondoltam itt az idő, hogy adjunk még egy esélyt ennek a sportnak. Na és persze az is jó indok, hogy a terem 5 percre van a lakásomtól.
Reggel, késő délután és este vannak időpontok, én elsőre az egyik reggeli órát választottam, hogy elkerüljem a tömegesen „lazulni” vágyókat. Nagyon szimpatikus fiatal lányok az oktatók, és mindenben nagyon segítőkészek. Világos öltöző, zuhanyzóval, hajszárítóval, hajvasalóval(!), zárható szekrényekkel. Kérem szépen lehet így is... A terem nagy és világos, egyik oldalán tükrökkel. Most először nem zavart, hogy magamat kell figyelnem 90 percen keresztül, barátságos és nyugodt volt a hangulat. Még az sem okozott gondot, hogy 3 férfi is volt az órán, és nekem valahogy pont sikerült hármójukkal körbebástyáznom magam.

Az eddigi jógapróbálkozásaimhoz képest most szokatlan volt a számomra, hogy az oktató nem végezte a feladatsort, hanem közöttük járkálva egyfolytában beszélt, és úgy irányította a csoportot. Nekem azt tanácsolta, nézzem a többieket és magamat a tükörben, így figyelhetem, hogy jól végzem-e a gyakorlatsort. Szerencsére a meditatív zenék elmaradtak, elég megnyugtató volt így is a leányzó hangja. Kicsit Pogány Judit hangjához tudnám hasonlitani a Bogyó és Babócában. Keresztlányom teljesen lelazul, és imádja (ahogy hallom minden 3 év alatti), én pedig bealszom rajta. Ehhez hasonló nyugalmat éreztem az órán is.
A gyakorlatok könnyen követhetőek, viszont arra figyelni, hogy has behúz, fenék megfeszít, könyök kifordít, térd nem behajlít, orron át lélegzik, nos ezeknek az egyszerre, egy időben történő teljesítése már nagy falat. Idővel azonban könnyeben megy, és automatikusan húzod, feszíted, emeled azt amit éppen kell.
Az óra felénél a felsőm és a nadrágom már csurom vizes: ajánlom, aki ilyen órára megy, minél kevesebb és vékonyabb ruhadarabot öltsön magára. Iszom közben az ásványvizet, de csak kisebb kortyok esnek jól. A másfél óra végén jólesik az utolsó 5 perc amikor fekszünk, végre becsukhatjuk a szemünket, nincs szeánsz, füstölő illata sem terjeng, és meditatív zene sem szól. Csend van.
Eddig háromszor voltam, az első alkalom után másnap reggel szó szerint ki kellett rugdosni az ágyból, annyira fájt mindenem. Ennek ellenére hősiesen mentem aznap is jógázni, egyrészt azért mert vágytam rá, másrészt pedig nagyon ösztönző tud lenni, hogy nyáron a farmer shortban nem kell majd szégyenkeznem.

Megdöbbentő volt számomra a rettentő álmosság - olyan ólomszerű fáradtságot éreztem amit még a legdurvább hajnalig tartó bulizás másnapján sem. Valószínű a szervezetem így reagál az „egyáltalán nem mozgok” fázisból hirtelen a „minden nap 40 fokban jógázom” típusú változásra. Cserében viszont már pár kilót fogytam, formásodott a lábam és jobb lett a tartásom. Én, a szkeptikus hitetlenkedve nézem a változásokat a tükörben, és egyre jobban várom a következő alkalmat.
Bár magam is meglepődtem, mennyire kezdem megszeretni a jógát, nem állok meg itt - a különböző sportágak kipróbálása folytatódik!

Szuper jógacuccokért kattints ide!

Szöveg és fotó: Kosina Anett