Különösen érthetetlen, hogy a leggyakoribb női rosszindulatú daganattípus, az emlőrák megelőzését sokan bűnös módon elhanyagolják. Holott azon rákfajták közé tartozik, amely idejében diagnosztizálva meggyógyítható, és kezelését követően a betegek 95 százaléka ismét normális életet élhet.

Túl sok fölösleges áldozat
Az idejében felállított diagnózisnak pedig az a feltétele, hogy rendszeresen kell emlőszűrésre járni. Ehhez minden feltétel adott, és nehéz megmondani, hogy a világon évente egymillió embert, Magyarországon átlagosan 7500 asszonyt megbetegítő betegség megelőzésének az érdekében miért nem tesznek meg mindent az érintettek. A nálunk tökéletesen megszervezett szűrésre a leginkább veszélyeztetett 45–60 éveseknek a fele sem jut el. Ez a fő oka annak, hogy a jól bevált, és igen radikális terápia ellenére évente 2500-an halnak bele a kórba. Nem lehet hát elégszer elismételni az emlővel kapcsolatos alapvető ismereteket. És szembenézni a tévhitekkel is.

Változatos, változékony emlő
Hogy kinek mekkora és milyen formájú melle lesz, az már genetikai szinten a születéskor eldől, csak éppen nem tudunk róla. Sok függ a rassztól is. A kaukázusi nők melle inkább kerekebb, félkör alakú, az afro-amerikaiaké gyakran kúpos. Az ázsiaiaké kisebb, az afrikaiaké nagyobb, legalábbis statisztikai értelemben. A méret elsősorban a döntő többséget kitevő zsírszövet nagyságától függ. Bár a kebelméretet kétségtelenül befolyásolja a testsúly, fogyáskor mégsem lesz okvetlenül kisebb – inkább azoknál kell ezzel számolni, akiknek a mellében veleszületetten több a zsírszövet.
Bár a 11-12 éves korban meginduló mellnövekedés csak két-három évig tart, az emlő végleges formája igazából az első terhességgel alakul ki. Szoptatást követően a bimbó feletti rész laposabb, az alatta lévő terület pedig gömbölydeddé válik.
Ahogy Dr. Illanitz Elemér, a Dr. Rose Medical Center szülész-nőgyógyásza elmondta, a terhesség során, mintegy a szoptatás előkészítéseként, jelentősen megszaporodik és átalakul a mirigyszövet: víz, valamint zsír raktározódik el benne. Így a két mell egyenként 500 grammal is gyarapodhatnak. Mivel a mellmirigyek önmagukban nem tartalmaznak izomszöveteket, a kebel súlygyarapodása megterheli a kötőszövetet és a mell függesztő szalagjainak rendszerét. A kollagén rostok megnyúlnak, helyenként el is szakadnak, aminek egyenes következménye a terhességi csíkok, a „striák” megjelenése. A mell megereszkedésének megakadályozásában fontos szerepet játszanak a terhességi melltartók, amelyek mintegy átveszik a kötőszövettől a terhet. Azt is tudjuk, hogy a kor óhatatlanul otthagyja nyomát a női szépséget megtestesítő kebleken. A bőr petyhüdtebbé válik, az emlő mirigyszövete megfogyatkozik, helyét kötőszövet és zsír foglalja el. Kisebb viszont nem lesz, általában inkább megnő a mell mérete.

Szűrni: mikor, kit és hogyan?
Mint említettük, az emlőrák idejében felismerve jól gyógyítható. A WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) legalábbis világméretekben kétévente javasolja az emlőszűrést, de Magyarországon a szakemberek szerint évente kellene szűrni. A rákszűrés leghatásosabb módszere a mammográfia (az emlő röntgenvizsgálata). A tévhittel ellentétben léteznek más fontos diagnosztikus eszközök is, többek között az ultrahangos eljárások, valamint a manuális, kézzel történő áttapintás, melyet nemcsak a szakember, de a laikus is megtanulhat. Hogy mikor melyiket és milyen biztonsággal lehet alkalmazni, arról Dr. Cserepes Éva, a Rose Medical Center mammográfusa nyilatkozott.
Harminc év körül az emlőben még több a mirigyes állomány, melyben a röntgensugarakat alkalmazó mammográfiával nehezen különíthetők el a kisebb daganatok. Ezért ebben a korban az ultrahang és a fizikális vizsgálat kerül előtérbe. Bár az emlő áttapintásának minden életkorban nagy a jelentősége, hisz egyszerű és praktikus eljárás, jól kiszűrhetőek vele a durvább elváltozások – mégis, sajnos többször el kell ismételnünk: nagyon sokan nem járnak mammográfiára...
Harmincöt év felett, szüléseket, szoptatásokat követően, valamint az életkor előrehaladtával egyre több a zsír-, és egyre kevesebb a mirigyszövet. Ilyenkor mammográfiával jól látszanak az egy centiméternél is kisebb daganatok, amelyeknél a hónalji nyirokcsomókban szinte sosincs még áttét, és a betegek több mint 90 százaléka meggyógyítható.
Nyugaton egyre gyakrabban végeznek genetikai szűrést azoknál, akiknek a családjában emlőrák halmozódását figyelték meg. Ha kimutatják a BRCA nevű gén jelenlétét, nagyobb valószínűséggel kell a későbbiekben rosszindulatú daganat kialakulásával számolni.
Cserepes doktornő szerint az úgynevezett intervallum ráknak, azaz az éves szűrések közötti időszakban kialakuló emlődaganatnak minimálisak a veszélyes következményei, ezért ez önmagában nem elég indok ahhoz, hogy félévente kelljen mammográfiás szűrésre járni. Mint ahogy a fogamzásgátló szedése miatt sem kell sűrűbben kontrollálni. Az más kérdés, hogy a „valódi” hormonpótlás valamelyest kétségtelenül megnöveli a rák kockázatát. Ilyenkor individuálisan érdemes a nőgyógyásszal megbeszélni a kontrollt.

A plasztikai sebész – gyógyít
Bár az emlőrák legyőzhető, ennek kétségtelenül ára van. A daganatot el kell távolítani, melynek gyakran áldozatul esik az emlő vagy a nagyobbik része.
Ám a terápia nem szépészeti kérdés. A részletes kezelési tervezetet egy konzíliumba összehívott szakértői testület – onkológusból, sebészből, radiológusból és a szövettani véleményt adó patológusból álló emlőbizottság – állítja fel. Bár a melleltávolítás indikációja egyénenként változó, léteznek konszenzusos számok. Dr. Gacs János, a Dr. Rose Medical Center plasztikai sebésze elmondta, hogy két centiméter átmérőjű vagy annál nagyobb daganat esetén többnyire a teljes emlőszövet eltávolítása mellett döntenek. Néha ennél kisebbnél is, például ha „rossz” helyen, nem centrálisan, hanem az emlő külső részében helyezkedik el.
A méret persze csak az egyik mérlegelendő szempont. A kezelést a daganat fajtája, kiterjedése és környezetébe hatolásának mértéke határozza meg. Ennek megállapításához a nyirokutakba egy technéciummal jelzett kollódiumot (nagy fehérjemolekulát tartalmazó izotópos anyagot ) fecskendeznek be, mely lassan elvándorol és felhalmozódik a környéki nyirokcsomóban – már ha ott is van daganatsejt. A diagnózist pontosítja a műtét előtt közvetlenül beadott kis molekulasúlyú, metilénkék nevű festékanyag, amely gyorsabban, már egy-két óra alatt megjelenik a tumorsejtekben, és kékesen elszínezi őket. Műtét során pedig kiveszik a sentinel, azaz „őrszem” nyirokcsomót. Ha ebben a daganathoz legközelebbi nyirokképletben nincs még daganatsejt, akkor nem kell kiterjeszteni a műtétet, nem szükséges az összes hónalji nyirokcsomót eltávolítani.
A csonkoló műtét – és az azt követő sugár- és/vagy gyógyszeres kezelés – önmagában is nagy stressz, sokszor hónapokig, néha évekig is eltart. A plasztikai sebészt elsősorban a mellrekonstrukciós műtétekről kérdezik – és nemegyszer presszionálják a betegek, emberileg érthető okokból. Ám a sebészek óvatosak. Gacs doktor elmondta, hogy nem nagyon szeretik egyből „megplasztikázni” az emlőt, mert a szilikon elfedheti a korai recidívát (kiújulást). Bár a szakma ebben nem egységes, szerinte érdemes még évekig várni a plasztikai beavatkozással. Ne feledjük: mellrák esetén teljes gyógyulásról csak öt év tünetmentesség után beszélnek az orvosok!

Optimizmus és terhesség
Az újabb terhesség vállalásának problémája is nagy kérdés, különös tekintettel arra, hogy sok emlőráktól gyógyult joggal fél attól, hogy kifut az időből. Bár létezik olyan álláspont, hogy már fél-egy év után vállalható gyerek, Dr. Illanitz Elemér szerint a kezelés befejezésétől számítva minimum két évig érdemes várni. Ám hogy ma már az újabb terhesség reális alternatíva, és csupán az időpontjáról folynak viták, jól jelzi, hogy az emlőrák többé nem fátum: gyógyítható – és főleg megelőzhető kór.