Csecsemőúszás

2009. Február 16.

Egyre divatosabb manapság a babaúszás. Vannak ellenzői, akik azt mondják, a vízterápia elsősorban az idegrendszeri károsodással született gyerekek számára jelent segítséget. Mások azt állítják: az egészséges babáknak is épp oly hasznos a pancsolás.

Akik ajánlják: Kalovits István és Ruzsonyi Ágnes pedagógusok
Éppen a rendszerváltás hajnalán, 1990-ben indult a Kalovits-program. Kitalálója, Kalovits István a kezdetektől ellenezte a csupán a testet acélozó orosz módszert: úgy vélte, a víz többet adhat babának és családnak egyaránt. Az „úszómester” Balatonszemesen, víz mellett cseperedett. Vagy leginkább a vízben. Már 14 évesen vízimentőnek állt, s kisgyerekkorától vitorlázott. Pedagógus felesége, Ruzsonyi Ágnes tizenhat éve találkozott a megszállott Kalovits-csal és azonnal csatlakozott a programhoz.

Úgy tudom, öt gyereketek van. Mind úsznak?
Természetesen, még a legkisebbek, az ikrek is, akik kétévesek. Sokszor nehéz összehangolni az öt gyerek programját, de megoldjuk, mert tudjuk: fejlődésük kulcsa a mi kezünkben van. Mind az öten alig pár hónaposan kerültek először az uszodába, az ikrek egy kicsit később, mert ők koraszülöttek voltak. Az otthoni nagykádas játékokat azonban már náluk is nagyon komolyan vettük.
Mit tanultatok a gyerekektől?
Felfedeztük, milyen együttműködők és mennyire kommunikatívak. Rájöttünk: mi szülők sokszor nem ismerjük igazán a saját gyermekünket, tévúton járunk. Ezért az általunk kidolgozott módszerrel nem csupán úsztatunk, hanem szülőket „nevelünk”. Ebben segítségünkre vannak gyógytornászok, gyermekneurológusok, pszichológusok, konduktorok és fejlesztőpedagógusok.
Miért egyedülálló a Kalovits-módszer?
Nekünk nem mindegy, mikor, hogyan kommunikálunk a szülőkkel. A megismerés nálunk már a terhesség alatt elkezdődik: öt éves, tudatosan kialakított programot kínálunk. Ha pedig később azt szeretné a család, akkor az úszásoktatástól a versenyzésig visszük a gyereket. Az úszásfejlesztés nálunk nem csupán edzés: úszunk, játszunk, hogy a legkisebbek megismerjék a környezetüket, a világot.
Mit adhatnak ezzel gyereknek s felnőttnek?
A kicsiknek szabad mozgásteret, a szülőkkel együtt töltött örömteli pillanatokat, a játék lehetőségét, a ritmus erejét, az anya-gyerek-apa kapcsolat megerősítését. A szülőknek egymás közti harmóniát, az anyáknak a gyes-betegség elkerülését és segítséget a gyermekneveléshez. Mindezt pedig azért, hogy hamarabb megértsék a gyermeküket, hogy kiépíthessék vele a legmegfelelőbb kommunikációs csatornát.
Szellemileg sérült gyerekekkel is foglalkoztok?
Kizárólag, ha az orvos engedi. Nálunk együtt lehetnek az egészséges társaikkal, ami a fejlődés mellett lehetőséget biztosít a társadalmi beilleszkedésre is.
Mennyi ideig tart és milyen drága egy ilyen tréning?
Különböző szintek vannak egytől négyig. A tanfolyamok havi díja 10–15 ezer forint, ez 4 foglalkozást takar, amin a szülők is részt vehetnek. Számos fővárosi helyszínen megtalálhatóak vagyunk, épp úgy, mint vidéken. Emellett táborokat szervezünk itthon és külföldön is. Szigorú szempontok alapján választjuk ki a helyszíneket, célunk, hogy a szülők érezzék a biztonságot, s ellazulhassanak.
S mikor kezdjék a legapróbbak?
Az uszodában 3 hónapos kortól fogadjuk a babákat, mert az annál kisebbek még nem készültek fel az új ingerekre.
Mik az eddigi tapasztalataik?
Eléggé felkapott mostanában a babaúszás, ám azt látjuk, hogy sokan néhány alkalom után felhagynak a macerás programmal. A divathullámot az egymás után felbukkanó „oktatók”, és a gombamódra szaporodó helyszínek gerjesztik. A szülők felelőssége, hogy megnézzék a helyet, informálódjanak a foglalkozás vezetőjéről, hogy kérdezzék őt. Nézzék meg, van-e engedélye a tevékenységre, biztosított-e a babák és a nagyobbak elkülönítése, és hogy van-e öltöző.
Úgy tudom, számos ellenzője van a babaúszásnak.
Lassanként nagyobb a vihar a babaúszás körül, mint a természetgyógyászat körül. Sajnos az elmúlt 12 évben hiába harcoltunk, nem sikerült elérnünk, hogy fogadják el ezt foglalkozásnak, és valahogy szabályozzák. A közvélemény számára még ma is csak az úszóedzőből lehet jó oktató. Sokan nem látják be, hogy humánus, pedagógusi hozzáállás kell a kisbabák, a felnőttek, a családok vezetéséhez. Ennek pedig vajmi kevés köze van az oktatáshoz, hisz egy kisbabát hogyan lehetne edzeni? Mégis, a szülők többsége hagyja, hogy az oktató a szájába vett vízzel fröcskölje a gyerek arcát, vagy hogy a víz alá tuszkolja a kapálózó babát. De említhetném a másik kedvenc módszert is, amikor a 3 hónapos baba karját addig tekergetik, amíg a csecsemő megszokja, hogy hadonásznia kell ahhoz a vízben, hogy ne fulladjon meg. Ha ezt babaúszás címén ma mind meg lehet tenni, akkor ne is csodálkozzunk, hogy a szakemberek ellenzik. Sajnos egyre több a dilettáns, a magát felmagasztaló oktató. Csak bízhatunk a szülőkben, hogy nem elégednek meg az uszodai víz alá nyomogatással.

Aki ellenzi: Lakatos Katalin mozgáspedagógus, hidroterapeuta
A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítvány vezetője 1984 óta foglalkozik terápiás úszással. Még a Testnevelési Egyetemre járt, amikor a Pető Intézet beteg gyerekeit kezdte úszásra tanítani. Miután megszerezte úszó szakedzői diplomáját, az oxfordi Angol Királyi Hidroterápiás Társaságnál tanulta a hidroterápiás módszert. Számos oktatófilmet készített, terápiás módszerét államilag is elismerték: hivatalos egészségügyi foglalkozásnak minősítették. Szerinte a szülők nem igazán tudják, miért és mire jó a babaúszás. Azt állítja, tévedés, hogy a csecsemő ellenállóképességét növeli, vagy hogy gyorsítja a mozgásfejlődést. Úgy véli, úszásra a fejlődésben visszamaradt csecsemőknek van szüksége.

Egyre nagyobb divat a babaúszás. Hasznos is?
Egészséges gyermekeknek legfeljebb 3 éves kortól ajánlom az úszást: nem véletlen, hogy testnevelési mozgásanyagot is csupán az óvodásokra dolgoztak ki, kisebbekre nem. Az elemi úszás olyan mozgásminta, amelyet még a gyermekneurológusok sem szokták idő előtt stimulálni. Az elemi mozgásmintát ugyanis nem szabad erőltetetéssel kiváltani. a lemaradást kell fejleszteni – a korai babaúszás sem élettanilag, sem egészségileg nem indokolt. Az úszás alaptechnikáit 6-7 éves korban szokás elkezdeni. Persze ennél korábban is lehetséges, de biztos, hogy a kisebbek hosszabb idő alatt sajátíthatják el azokat a képességeket, amelyeket később egyszerűbb lenne. A bébiúszóknál a legtöbb készség és képesség még éretlen, a kicsik inkább csak evickélnek a vízben, amit a sokat fizető büszke szülő rendre túlértékel.
Pedig régi bölcsesség buzdítja a szülőt: úszással tágul a gyermek tüdeje, javul a szervezet ellenállóképessége.
Mindegyik tévhit, lássuk egyenként. A gyermekek hőháztartás-szabályozása 3 éves korukra érik be. A 32 fokos tanmedencében azonnal belilul a körmük és a szájuk, hiába kapálóznak, csapkodnak, ez a mozgás nem képes átmelegíteni őket. Ha pedig fáznak, könnyen begyulladhatnak a légutak, a szervezet ugyanis nem tud a kórokozók ellen védekezni. E mellett a közuszoda teljes higéniája sem garantálható, mindenhol maradnak baktériumok. A tüdő erősítéséről pedig annyit: a levegő visszatartásának, szakszóval a búvárreflexnek, fejlődésneurológiailag a többi primitív védekező mechanizmussal együtt 3-6 hónapos korban kell leépülni, hogy azzal is elősegítse a beállító és egyensúlyi reakciók érését.
Talán a mozgásfejlődést sem gyorsítja az úszás?
A mozgásfejlődés genetikusan kódolt folyamat, sajátos periódusokkal. Gyorsítása éppolyan hátrányos lehet, mint a fejletlensége, hiszen az egymásra épülő, úgynevezett motoros aktivitásokat – fejemelés, kitámasztás, fordulás, gurulás, kúszás, mászás, felülés, felállás – a babák bizonyos ideig és meghatározott mennyiségben automatikusan gyakorolják.
Zavart is okozhat az úszás, mint beavatkozás?
Hadd kérdezzek vissza: miért kellene felgyorsítani a gyereket? A „felpörgetés” hiperaktivitást, figyelem- és viselkedési zavart okozhat. Vajon belegondoltak a szülők, hogy mennyi energia szükséges egy örökmozgó, csekély alvásigényű gyermek foglalkoztatásához? A babaúszás főleg azoknak az elsőbabás mamáknak fontos, akiknek – korábbi aktív életükből kizökkenve – napi többszöri szoptatásban, büfiztetésben, pelenkacserében kell helyt állni. A monoton rendszerből remek kiugró a gyerek fejlesztése. Babaúszás ürügyén egy anya kimozdulhat otthonról, találkozhat a sorstársakkal.

Akik elfogadják: Schultheisz Judit orvos és Kereskényi Bernadett gyógytornász, hidroterapeuta
Schultheisz Judit gyermekorvos tizennyolc éve alapította a Gézengúz Alapítványt, amely összetett terápiás eljárásokkal gyógyítja az idegrendszeri károsodással és egyéb fejlődési zavarral született gyermekeket. A terápiás módszert Schultheisz elsőként vezette be hazánkban. Kereskényi Bernadett az alapítvány gyógytornásza és hidroterapeutája.

Úgy gondolhatnánk, az úszással – bárki oktatja is – nem árthatunk a gyereknek.
Sokszor tapasztaljuk a képzetlen oktatóknál, hogy a helytelen merítési technikákkal a babáknál negatív érzelmi reakciót váltanak ki. A csecsemő idegrendszere „nyitott kapu”, hihetetlen lehetőségeket rejteget. Ugyanakkor, ha az oktató képzetlen, rossz idegrendszeri mechanizmusokat indíthat be a gyermekeknél. Ezért hangsúlyozzuk, hogy hidroterápiát kizárólag képzett szakember tarthat, s azt is csak rendszeres neurológiai kontrollal, valamint szigorú szakmai felügyelettel. Beteg gyerekeknél még nagyobb a felelősség: kellő tapasztalat és gyakorlat hiányában nem ismerhetők fel a gyermekek pszichomotoros fejlődésmenetében a normáltól eltérő kóros tünetek, s csakis tudás birtokában észlelhetők a terápiák során lezajló idegrendszeri folyamatok. Ha ezeket valaki nem ismeri fel, akkor nem tud adekvát terápiás, korrekciós lehetőségeket, fogásokat alkalmazni.
Beteg gyerekekről beszél, de egyre több egészséges babát járatnak babúszásra. Divat csupán, vagy ugyanolyan hasznos, mint a terápia?
A súlyosan sérült gyermekeknek számos sikerélményt rejt a víz: hamarabb érik el a mozgásfejlődés mérföldköveit – ülés, térdelés, állás megtartása – a tehermentesített környezetben. A mozgásfejlesztés mellett pedig ugyanilyen lényeges a pszichés hatás is. A hidroterápia olyan intimitást biztosít a családnak, ahol a betegségtudat, a szorongások – ebben az ősi közegben, a vízben – természetesen feloldódnak. Az egészséges csecsemőknek kikapcsolódás az úszás, a vízbiztonságot teremtheti meg.
Vagyis szakemberként nem ellenzik a divatot?
Nem, hiszen az egész családot sportosabb életmódra ösztönzi. Ám ugyanez elérhető bármilyen más mozgáslehetőséggel is. És persze megértem, ha valaki ódzkodik uszodába vinni a gyereket. Többen fertőzéstől tartanak, ami egyébként elkerülhető többek között a víz minőségének, hőmérsékletének ellenőrzésével. Mások középfülgyulladástól rettegnek, de tévhit, hogy azt a merülés okozza. Az uszodai foglalkozások elkezdését ugyanakkor kizárólag a kötelező alapoltások után, 5 hónapos kortól ajánljuk, amikor már elég érett a babák hőháztartása és immunrendszere. Az első pár hónapban inkább az otthoni, kádban úsztatást javasoljuk.
Említették, hogy küzdenek a tévhitek ellen. Mire céloztak?
Az uszodai programok során sokan a búvárreflexet és a Mc Graw-féle elemi úszást kiváltó testhelyzetet erőltetik a babákra, amit mi az alapítványnál súlyos szakmai hibának tartunk, mert azok mesterséges fenntartása ellentmond a spontán érés és a habilitációs fejlesztés elvének. Mindez magyarán: a búvárreflex és a csecsemő veleszületett elemi mozgásmintáit ne erőltessük.