Baktériumok küzdelme az életért
Immunrendszerünk teljesítménye 70 százalékban a bélflóránk egészségétől függ. Az antibiotikum – mely helyesen alkalmazva akár életet menthet – sajnos felborítja belsőnk kényes egyensúlyát, amit helyre kell állítani. A reklámokból már ismerősen hangzik a bifidus szó, de vajon tényleg tudjuk-e, miért kell egy-egy antibiotikumos kúra mellé probiotikumokat fogyasztani?
Az emberi szervezetben jelentős mennyiségű mikroorganizmus él, melyek nélkülözhetetlenek testünk működéséhez. Elsősorban baktériumok, másodsorban pedig gombák laknak bennünk, legnagyobb számban a beleinkben. A velünk szimbiózisban élő baktériumok milliárdjait közel 400 törzsbe sorolhatjuk, fajaiknak a száma az ezret is meghaladja. Együttes súlyuk a felnőtt szervezetben elérheti akár a másfél-két kilogrammot is.
Hogy könnyebb legyen az emésztés
A probiotikum latin-görög szó, azt jelenti: „az életért”. Az egészséges ember emésztőrendszerében élő, bélbarát baktériumok a gyomorsavnak és az emésztő enzimeknek ellenállva, élve jutnak a vastagbélbe, ott a bélfalon megtapadva telepeket hoznak létre és kifejtik áldásos hatásukat. A legfontosabb probiotikumok a Bifidobacterium és a Lactobacillus nemzetség (tejsavbaktériumok) egyes tagjai.
A probiotikumok segítik az emésztést, a vitaminok és az ásványi anyagok felszívódását, segítik a fehérjék és a zsírok jobb felhasználását. Csökkentik a koleszterinszintet, szabályozzák az immunfolyamatokat, K-vitamint, folsavat termelnek, létrehoznak olyan antimikrobás anyagokat, amelyek megakadályozzák a káros baktériumok megtelepedését és elszaporodását.
Tudományos kutatások kimutatták ezen anyagok áldásos hatását az allergia megelőzésében, az elhízás leküzdésében, a fertőzésekkel szembeni állóképesség növelésében, az immunrendszer erősítésében. Természetesen a probiotikumok sem csodaszerek, szedésük előtt érdemes kikérni az orvos véleményét – főleg súlyos betegségnél, például hasnyálmirigy-gyulladásnál.
A joghurt dicsérete
A probiotikumok főként savanyított, erjesztett (fermentált) tejtermékekben, sajtokban, joghurtokban, túrókészítményekben lelhetőek fel. A tejsavbaktériumok – mint a joghurtban található Lactobacillus bulgaricus – képesek lebontani a cukrokat, így a laktózt tejsavvá alakítják. E fontos tulajdonságukat a laktózérzékenyek értékelik igazán, akik a tejet, a joghurtot nem képesek megemészteni.
Több mint száz éve az ukrán származású Elie Metchnikoff figyelt fel rá, hogy a balkáni hegyekben élő pásztorok, akik nagy mennyiségben fogyasztanak savanyított kecsketejet, jóval tovább élnek, mint európai társaik. Felfedezéséért 1908-ban Nobel-díjat kapott. A párizsi Pasteur Intézet igazgatójaként támogatta az első – akkor még patikákban árult – joghurt elkészítését.
Ebből a kísérletből fejlődött ki az a – ma már multinacionális – tejtermékgyártó cég, amely a médián keresztül hazánkban is hangsúlyozza a joghurtok fogyasztásának fontosságát (elsősorban persze a saját márkájáét). A legtöbbünknek ismerős a Bifidus Essensis™ – 2007 júliusa óta Bifidus ActiRegularis® – szó: így hívják a fent említett vállalat jogvédett fejlesztésében a Bifidobacterium animalis DN-173010 jelzetű törzsét.
Anyatejjel az allergia ellen
Az anyatejes táplálás nagy szerepet játszik az allergia megelőzésében is. Az anyatej az immunsejteken kívül bőven tartalmaz pro- és prebiotikumokat, az ilyen csecsemők bélflóráját 95 százalékban bifidobaktériumok és laktobacilusok alkotják, nem hagyva sem teret, sem tápanyagot a kórokozó baktériumoknak. Ezzel szemben a felnőtt lakosságnál ez az arány siralmasan alacsony, nem több 10 százaléknál!
A hagyományos tápszerekkel táplált baba bélrendszerében a felnőttekéhez hasonló vegyes baktériumflóra él, melyben sajnos a kórokozó baktériumok vannak túlsúlyban, s ezek a babák többet betegeskedhetnek, mint szoptatott társaik. Ma már a kicsik béltraktusának védelmére a tápszereket is hasznos bifidusz baktériumokkal dúsítják, az élő baktériumkultúrák ugyanis hozzájárulnak a csecsemő immunrendszerének éréséhez, a szív- és érrendszeri betegségek, az allergia, a csontritkulás és a tumorok megelőzéséhez, ezért az ilyen tápszert fogyasztó csecsemők ugyanúgy élvezhetik a tejsavbaktériumok áldásos hatását, mint a szoptatott babák.
Mérlegelendő szempont, hogy a kisbabák első életévükben kapjanak-e antibiotikumot, hiszen ezek a szerek felborítják bélflórájuk egyensúlyát, kipusztítják a „jó” baktériumokat. Sokszor a szülők nyomására az orvos akkor is antibiotikumot ad, ha nincs meggyőződve szükségességéről. A tanulság nem az, hogy ne szedjen a gyerek antibiotikumot, ha kell. De ne higgyük, hogy a gyermekorvos nem akarja meggyógyítani, mert nem adott „semmit”!
Az antibiotikumok
Az orvos egy-egy komolyabb betegségre gyakran antibiotikumos kezelést ír elő, ami felborítja a bélflóra egyensúlyát, s ennek helyreállítását a gyógyszeres kúrával együtt meg kell kezdeni. Az antibiotikum és a probiotikum bevétele között legalább három a teljen el, hogy a tejsavbaktériumok ne maradjanak hatástalanok. Az antibiotikumok olyan, baktériumok vagy gombák termelte vegyületek, amelyek képesek megölni a jó vagy rossz baktériumokat, illetve megakadályozni szaporodásukat. Az antibiotikumok előbbi csoportját baktericidnek, utóbbit bakteriosztatikusnak nevezzük. Az antibiotikum – jelentése: életellenes – kifejezést eredetileg olyan kémiai anyagokra használták, amelyek az élő sejteket elpusztították, manapság azonban csak a baktériumokra, a gombákra és a parazitákra ható anyagokat hívjuk így.
Az antibiotikumok túlzásba vitt vagy helytelen használata, az orvosi előírás megszegése antibiotikum-rezisztens (az antibiotikumoknak ellenálló) baktériumok kialakulásához vezet, s ezen baktériumok olyan enzimet termelnek, amely elhasítja a gyógyszerek molekuláit, így a azok hatástalanok maradnak.
Az antibiotikum-rezisztenciától a betegségek tünetei megváltoznak, felismerésük nehezebb, lefolyásuk súlyosabb. Ezért nagyon fontos, hogy csak indokolt esetben, orvosi rendelvényre és ne a házi patikából folyamodjunk antibiotikumhoz, és mindig szedjük végig a meghatározott dózisú szert, hiszen a tünetek enyhülésével még nem biztos, hogy minden „rossz” baktérium megsemmisült. Az antibiotikumok csak a baktériumokat ölik meg, a vírusok – így az influenzavírusok – szemben hatástalanok, ezért bevételük fölösleges és káros.
A jótékony penész
Az első felismert antibiotikum a penicillin volt, melynek felfedezéséért a skót Alexander Fleming 1945-ben Nobel-díjat kapott – habár a kínai orvoslás több mint 6000 éve alkalmazott már penészes szóját bizonyos bőrfertőzésekre. Fleming 1928-ban, három hét szabadságról visszatérve londoni laboratóriumában észrevette, hogy a Staphylococcus-tenyészetbe került kékes-zöldes penész körül nem növekednek a baktériumok. További kísérletei során kiderítette, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, mely gátolja a növekedésben és elpusztítja a baktériumokat. A penészgombát tiszta kultúrában is kitenyésztette: ezt a Penicillium családba tartozó fajt ismerjük ma ma Penicillium notatumként.
Fontos tudnivalók
Az antibiotikumok szedése mellékhatásként hasmenést, puffadást okozhat. Hogy a kúra során mennyi hasznos mikroorganizmus semmisül meg, az függ az antibiotikum hatásmódjától, a kúra időtartamától és gyakoriságától. Sajnos antibiotikum tudtunk nélkül, akaratunk ellenére is a szervezetünkbe juthat, például ivóvízzel vagy hústermékek fogyasztásával.
Az egészséges bélflóra helyreállítása során újra kell telepíteni a bélbarát mikroorganizmusokat, aminek leghatékonyabb módja a probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek vagy táplálékkiegészítők bevitele. Egy antibiotikumos kúra mellett nem elég (bár nagyon fontos) élő baktériumkultúrákat tartalmazó élelmiszereket – joghurtot, kefirt, aludttejet – fogyasztani, mivel ezekben csak 1-2 féle baktériumtörzs van, és csíraszámuk sem elég magas.
Olyan probiotikumos készítményt vásároljunk, amely a bifidobaktérium és a laktobacilus törzsek legalább 2-2 különböző fajtáját tartalmazza. Lényeges szempont a csíraszám (a termékben lévő baktériumok száma): minél több, annál jobb. Ha pénztárcánk megengedi, olyan szereket vegyünk, amelyek kapszulánként vagy adagonként 1-2 milliárd élő sejtet tartalmaznak, szemben a „csak” száz milliós (108 db) dózisúakkal.
A bélben megtelepedett probiotikumok sajnos csak néhány napig-hétig életképesek, így érdemes belőlük nap mint nap, rendszeresen és tartósan fogyasztani.
Sajnálatos módon a bélrendszer törékeny egyensúlyát nem csak a hosszabb antibiotikumos kezelés, hanem a stressz, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a kemoterápia, az egyoldalú táplálkozás is felborítja. Ekkor elszaporodnak a betegséget okozó (patogén) baktériumok, aminek egyértelmű jelei az ellenálló képesség csökkenése, a fáradtság, emésztési, felszívódási zavarok (puffadás, hasmenés), bőrproblémák, a különböző allergiák megjelenése (tejcukor-érzékenység). Ilyekor fokozódik az elhízás valamint a vastagbélrák, a májkárosodás, az irritábilis bélszindróma és a candidiasis kialakulásának kockázata.
A probiotikumokat szerencsére nem lehet túladagolni. Hatásuk klinikailag bizonyított, szedésük orvosilag ajánlott. Valószínűleg ezek azok az egyedüli anyagok, melyeknek egyáltalán nincs mellékhatásuk, sőt: minél többet eszünk belőlük, annál egészségesebbek leszünk.
Hogy könnyebb legyen az emésztés
A probiotikum latin-görög szó, azt jelenti: „az életért”. Az egészséges ember emésztőrendszerében élő, bélbarát baktériumok a gyomorsavnak és az emésztő enzimeknek ellenállva, élve jutnak a vastagbélbe, ott a bélfalon megtapadva telepeket hoznak létre és kifejtik áldásos hatásukat. A legfontosabb probiotikumok a Bifidobacterium és a Lactobacillus nemzetség (tejsavbaktériumok) egyes tagjai.
A probiotikumok segítik az emésztést, a vitaminok és az ásványi anyagok felszívódását, segítik a fehérjék és a zsírok jobb felhasználását. Csökkentik a koleszterinszintet, szabályozzák az immunfolyamatokat, K-vitamint, folsavat termelnek, létrehoznak olyan antimikrobás anyagokat, amelyek megakadályozzák a káros baktériumok megtelepedését és elszaporodását.
Tudományos kutatások kimutatták ezen anyagok áldásos hatását az allergia megelőzésében, az elhízás leküzdésében, a fertőzésekkel szembeni állóképesség növelésében, az immunrendszer erősítésében. Természetesen a probiotikumok sem csodaszerek, szedésük előtt érdemes kikérni az orvos véleményét – főleg súlyos betegségnél, például hasnyálmirigy-gyulladásnál.
A joghurt dicsérete
A probiotikumok főként savanyított, erjesztett (fermentált) tejtermékekben, sajtokban, joghurtokban, túrókészítményekben lelhetőek fel. A tejsavbaktériumok – mint a joghurtban található Lactobacillus bulgaricus – képesek lebontani a cukrokat, így a laktózt tejsavvá alakítják. E fontos tulajdonságukat a laktózérzékenyek értékelik igazán, akik a tejet, a joghurtot nem képesek megemészteni.
Több mint száz éve az ukrán származású Elie Metchnikoff figyelt fel rá, hogy a balkáni hegyekben élő pásztorok, akik nagy mennyiségben fogyasztanak savanyított kecsketejet, jóval tovább élnek, mint európai társaik. Felfedezéséért 1908-ban Nobel-díjat kapott. A párizsi Pasteur Intézet igazgatójaként támogatta az első – akkor még patikákban árult – joghurt elkészítését.
Ebből a kísérletből fejlődött ki az a – ma már multinacionális – tejtermékgyártó cég, amely a médián keresztül hazánkban is hangsúlyozza a joghurtok fogyasztásának fontosságát (elsősorban persze a saját márkájáét). A legtöbbünknek ismerős a Bifidus Essensis™ – 2007 júliusa óta Bifidus ActiRegularis® – szó: így hívják a fent említett vállalat jogvédett fejlesztésében a Bifidobacterium animalis DN-173010 jelzetű törzsét.
Anyatejjel az allergia ellen
Az anyatejes táplálás nagy szerepet játszik az allergia megelőzésében is. Az anyatej az immunsejteken kívül bőven tartalmaz pro- és prebiotikumokat, az ilyen csecsemők bélflóráját 95 százalékban bifidobaktériumok és laktobacilusok alkotják, nem hagyva sem teret, sem tápanyagot a kórokozó baktériumoknak. Ezzel szemben a felnőtt lakosságnál ez az arány siralmasan alacsony, nem több 10 százaléknál!
A hagyományos tápszerekkel táplált baba bélrendszerében a felnőttekéhez hasonló vegyes baktériumflóra él, melyben sajnos a kórokozó baktériumok vannak túlsúlyban, s ezek a babák többet betegeskedhetnek, mint szoptatott társaik. Ma már a kicsik béltraktusának védelmére a tápszereket is hasznos bifidusz baktériumokkal dúsítják, az élő baktériumkultúrák ugyanis hozzájárulnak a csecsemő immunrendszerének éréséhez, a szív- és érrendszeri betegségek, az allergia, a csontritkulás és a tumorok megelőzéséhez, ezért az ilyen tápszert fogyasztó csecsemők ugyanúgy élvezhetik a tejsavbaktériumok áldásos hatását, mint a szoptatott babák.
Mérlegelendő szempont, hogy a kisbabák első életévükben kapjanak-e antibiotikumot, hiszen ezek a szerek felborítják bélflórájuk egyensúlyát, kipusztítják a „jó” baktériumokat. Sokszor a szülők nyomására az orvos akkor is antibiotikumot ad, ha nincs meggyőződve szükségességéről. A tanulság nem az, hogy ne szedjen a gyerek antibiotikumot, ha kell. De ne higgyük, hogy a gyermekorvos nem akarja meggyógyítani, mert nem adott „semmit”!
Az antibiotikumok
Az orvos egy-egy komolyabb betegségre gyakran antibiotikumos kezelést ír elő, ami felborítja a bélflóra egyensúlyát, s ennek helyreállítását a gyógyszeres kúrával együtt meg kell kezdeni. Az antibiotikum és a probiotikum bevétele között legalább három a teljen el, hogy a tejsavbaktériumok ne maradjanak hatástalanok. Az antibiotikumok olyan, baktériumok vagy gombák termelte vegyületek, amelyek képesek megölni a jó vagy rossz baktériumokat, illetve megakadályozni szaporodásukat. Az antibiotikumok előbbi csoportját baktericidnek, utóbbit bakteriosztatikusnak nevezzük. Az antibiotikum – jelentése: életellenes – kifejezést eredetileg olyan kémiai anyagokra használták, amelyek az élő sejteket elpusztították, manapság azonban csak a baktériumokra, a gombákra és a parazitákra ható anyagokat hívjuk így.
Az antibiotikumok túlzásba vitt vagy helytelen használata, az orvosi előírás megszegése antibiotikum-rezisztens (az antibiotikumoknak ellenálló) baktériumok kialakulásához vezet, s ezen baktériumok olyan enzimet termelnek, amely elhasítja a gyógyszerek molekuláit, így a azok hatástalanok maradnak.
Az antibiotikum-rezisztenciától a betegségek tünetei megváltoznak, felismerésük nehezebb, lefolyásuk súlyosabb. Ezért nagyon fontos, hogy csak indokolt esetben, orvosi rendelvényre és ne a házi patikából folyamodjunk antibiotikumhoz, és mindig szedjük végig a meghatározott dózisú szert, hiszen a tünetek enyhülésével még nem biztos, hogy minden „rossz” baktérium megsemmisült. Az antibiotikumok csak a baktériumokat ölik meg, a vírusok – így az influenzavírusok – szemben hatástalanok, ezért bevételük fölösleges és káros.
A jótékony penész
Az első felismert antibiotikum a penicillin volt, melynek felfedezéséért a skót Alexander Fleming 1945-ben Nobel-díjat kapott – habár a kínai orvoslás több mint 6000 éve alkalmazott már penészes szóját bizonyos bőrfertőzésekre. Fleming 1928-ban, három hét szabadságról visszatérve londoni laboratóriumában észrevette, hogy a Staphylococcus-tenyészetbe került kékes-zöldes penész körül nem növekednek a baktériumok. További kísérletei során kiderítette, hogy a penész olyan anyagot bocsát ki, mely gátolja a növekedésben és elpusztítja a baktériumokat. A penészgombát tiszta kultúrában is kitenyésztette: ezt a Penicillium családba tartozó fajt ismerjük ma ma Penicillium notatumként.
Fontos tudnivalók
Az antibiotikumok szedése mellékhatásként hasmenést, puffadást okozhat. Hogy a kúra során mennyi hasznos mikroorganizmus semmisül meg, az függ az antibiotikum hatásmódjától, a kúra időtartamától és gyakoriságától. Sajnos antibiotikum tudtunk nélkül, akaratunk ellenére is a szervezetünkbe juthat, például ivóvízzel vagy hústermékek fogyasztásával.
Az egészséges bélflóra helyreállítása során újra kell telepíteni a bélbarát mikroorganizmusokat, aminek leghatékonyabb módja a probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek vagy táplálékkiegészítők bevitele. Egy antibiotikumos kúra mellett nem elég (bár nagyon fontos) élő baktériumkultúrákat tartalmazó élelmiszereket – joghurtot, kefirt, aludttejet – fogyasztani, mivel ezekben csak 1-2 féle baktériumtörzs van, és csíraszámuk sem elég magas.
Olyan probiotikumos készítményt vásároljunk, amely a bifidobaktérium és a laktobacilus törzsek legalább 2-2 különböző fajtáját tartalmazza. Lényeges szempont a csíraszám (a termékben lévő baktériumok száma): minél több, annál jobb. Ha pénztárcánk megengedi, olyan szereket vegyünk, amelyek kapszulánként vagy adagonként 1-2 milliárd élő sejtet tartalmaznak, szemben a „csak” száz milliós (108 db) dózisúakkal.
A bélben megtelepedett probiotikumok sajnos csak néhány napig-hétig életképesek, így érdemes belőlük nap mint nap, rendszeresen és tartósan fogyasztani.
Sajnálatos módon a bélrendszer törékeny egyensúlyát nem csak a hosszabb antibiotikumos kezelés, hanem a stressz, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a kemoterápia, az egyoldalú táplálkozás is felborítja. Ekkor elszaporodnak a betegséget okozó (patogén) baktériumok, aminek egyértelmű jelei az ellenálló képesség csökkenése, a fáradtság, emésztési, felszívódási zavarok (puffadás, hasmenés), bőrproblémák, a különböző allergiák megjelenése (tejcukor-érzékenység). Ilyekor fokozódik az elhízás valamint a vastagbélrák, a májkárosodás, az irritábilis bélszindróma és a candidiasis kialakulásának kockázata.
A probiotikumokat szerencsére nem lehet túladagolni. Hatásuk klinikailag bizonyított, szedésük orvosilag ajánlott. Valószínűleg ezek azok az egyedüli anyagok, melyeknek egyáltalán nincs mellékhatásuk, sőt: minél többet eszünk belőlük, annál egészségesebbek leszünk.
|
|
|