15 dolog, amin (majdnem) mindennap kiborulok
Persze most, amíg összeírtam ezeket az apró-cseprő napi bosszúságokat, jókat mulattam rajtuk, és meg is fogadtam, hogy megőrzöm a jövőben ezt a pozitív hozzáállást. Gyanítom, elhatározásom addig tart majd, amíg el nem indulok haza a péntek délutáni csúcsforgalomban... Ez ugyanis mindig kihozza belőlem a pszichopatát! :)
A 15-ből hányat tudsz te is kipipálni? És mivel bővítenéd még a listát? Én az alábbiaktól szoktam napi szinten agyhúgykövet kapni:
1. Amikor valaki nagyon-nagyon lassan megy előttem a járdán. Ráadásul cikkcakkban vagy hatalmas táskával, hogy ne tudjam leelőzni.
2. Amikor valaki két parkolóhelyre áll be az egy kocsijával.
3. A budai fonódó villamoshálózat építése.
4. Amikor a kabátom aljába húzott, minden funkciót nélkülöző zsinór belelóg a vécébe a pláza mosójában.
5. Amikor a buszon mellettem ülő fazon üvöltve telefonál: "Hallod, hallod, b*meg, az volt, b*meg..." Igen. Hallom. Pedig nem szeretném.
6. Ugyanez pepitában: a nagyon hangos tucc-tucc zene, ami a füleséből jön.
7. Amikor sunyin a kezembe nyomnak valamit, amiről csak akkor veszem észre, hogy nem szórólap, amikor adományt kérnek érte.
8. Amikor hajnali háromkor valaki a verdáját túráztatja az ablakom előtt.
9. Amikor hosszú perceken keresztül ezt hallgatom: "Hívása fontos a számunkra. Kérem, tartsa a vonalat!"
10. Jujj, most jutott eszembe az egyik legidegesítőbb: amikor a moziban a mellettem/előttem/mögöttem ülők folyamatosan pofáznak.
11. A dugók. A bunkó autóvezetők. Egyáltalán, a tény, hogy rajtam kívül más is van az utakon.
12. Bevásárlókocsik, amiknek nem gurul/félrehúz a kereke. Elvégre vásárolni jöttem, nem kondizni.
13. A világítás a ruhaboltok próbafülkéiben. Kivétel nélkül mindegyikben.
14. A ki- és beszállás a BKV járművein csúcsidőben.
15. Amikor valaki laza mozdulattal eldobja az utcán a szemetet.