Dörgő taps fogadta őket, amint felléptek a pódiumra, majd a templomra újra tiszteletteljes csend borult. Bill Clinton, az Egyesült Államok volt elnöke, oldalán feleségével, Hillaryvel, szétnézett Coretta Scott King emberi jogi aktivista, Martin Luther King özvegye temetésén az embertömeg fölött, és mély lélegzetet vett. „Megtisztelő, hogy itt lehetek országom jelenlegi elnökével és volt elnökeivel” – kezdte beszédét. „És a következő elnökkel!” – kiabált be egy női hang, helyeslő morajt váltva ki a tömegből. Bármilyen szomorú volt is az alkalom, Hillary nem tudott elfojtani egy halvány mosolyt.

Nem egészen egy hónappal korábban (2006 elején) Laura Bush, a jelenlegi elnökfeleség sem leplezte lelkesedését el egy esetleges női elnökjelöltség gondolatán, bár akkor nem volt körülötte tömeg, amely ovációban törhetett volna ki. „Boldog lennék, ha indulna. Páratlanul rátermett – mondta Laura, amikor megkérdezték, hogy jónak tartaná-e, ha férjét Condoleezza Rice követné az elnöki poszton. De aztán csalódottra váltott a hangja. – De sajnos semmiképpen nem indul.” A Fehér Ház acélmagnóliája – nehezen érthető okból – nem vesz részt a 2008-as elnökválasztáson. Condi (ahogy mindenki hívja) azt nyilatkozta, hogy külügyminiszteri pozíciójából egyenesen a Stanford egyetemre tér vissza tanítani.
Hillary Clinton – aki 2003 óta készül a jövő évi megméretésre – már hivatalosan is bejelentette, hogy indul az elnökjelöltségért. Pártján belül ő tűnik a legesélyesebbnek, hiszen a legutóbbi felmérések szerint 41 százalékkal ő áll az élen a demokrata jelöltek toplistáján. Őt követi az afroamerikai származású, fiatal politikustehetség, Barack Hussein Obama 17 százalékkal.

Mint egy korábbi Clinton-munkatárs, Dick Morris fogalmaz könyvében: „Hillary egyenes úton halad a demokrata elnökjelöltség és a 2008-as választás megnyerése felé. A párton belül nincs számottevő ellenzéke. Ami ennél is fontosabb, az ország lakosságának többsége, jelenleg 52 százaléka egyetértene a jelölésével. – Morris kiemeli, hogy a nők körében Hillary népszerűsége az eget veri. – A demokraták részéről politikai mesterhúzás lenne, ha őt jelölnék, mert a nők, igen, a nők alkotják azt a csoportot, amely egyik vagy másik irányba billentheti egy elnökválasztás kimenetelét.”

Az ősi trend
Bizsergetően izgalmas a gondolat. De vajon elképzelhető-e, hogy Amerika fogja betetőzni a női hatalom világtrendjét? Nő ül a legmagasabb pozícióban olyan országokban, mint Chile, Libéria, Németország (Angela Merkel egyre sikeresebb), Finnország (Tarja Halonen hetedik éve köztársasági elnök), Banglades (Begum Khaleda Zia most lép le három ciklus után), Mozambik, a Fülöp-szigetek, Jamaica, Új-Zéland.

A politikusnő intézményének – bár előttünk újdonságnak tűnhet – évezredes gyökerei vannak. A hagyományosan matriarchális társadalmakban a falu vagy a nagyobb közigazgatási egység vezetését legtöbbször egy karakteres, földanya típusú nőre bízták. Ilyen hatalmi berendezkedés ma is megfigyelhető Ázsia délkeleti részén és Dél-Amerikában. Ezekben az országokban akár a parlament felét is női képviselők alkotják, és gyakran kerülnek hatalmi pozícióba nők. Gondoljunk csak például – a tévesen Mahatma Gandhi rokonának hitt – Indira Gandhi két cikluson át tartó kormányzására Indiában.

Az európai típusú polgári társadalmakban nemünknek hatalmas harcot kell vívnia a politikai ranglétrán való előrejutásért, ami nagyban annak tudható be, hogy ebben a közösségi berendezkedésben a női szerephez az otthon és a család képe, a biztos háttérország megteremtése kötődik.
Az Egyesült Államokban, ahol még az ötvenes években is a tökéletes frizurával konyhatündérkedő mozisztár, Donna Reed volt milliónyi asszony példaképe, ahol az üzletember-feleségeknek a mai napig az a legnagyobb gondja, hogy a nőegyleti jótékonysági gyűjtésen milyen szalaggal díszítsék a székeket, és hogy az üzleti vacsorákon kifogástalan csevegőpartnernek bizonyuljanak, merész lépés nőként síkra szállni az elnökségért.

Próbálkozó korábban is akadt. 1872-ben Victoria Woodhull az Egyenlő Jogok Pártjának jelöltjeként szerette volna kormányozni az országot. 1964-ben Margaret Chase Smith már egy nagy párt, a republikánusok többségének szimpátiáját igyekezett elnyerni, hasztalan. Az eddigi legkiemelkedőbb siker, amely választott pozíció betöltésében női névhez kötődik, Geraldine Ferrero demokrata párti alelnökjelöltsége Walter Mondale mellett 1984-ben.

Jelenleg az Egyesült Államok szavazópolgárai körében többségben vannak a nők, így 2008-ban a nőket célba vevő elnökjelöltnek kimagasló esélyei lehetnek. Ezt Clintonné ki is használja. „A felmérések szerint az emberek hisznek abban, hogy ahol nők kormányoznak, ott kevesebb a korrupció. Ez a titka, hogy egyre nagyobb szerephez jutnak” – mondja Marie Wilson lobbista, és emlékeztet egy friss statisztikára, amely szerint a szavazók 79 százaléka támogatna egy esetleges női elnököt. Mint kiemeli, Hillarynek kétségtelen előnye az is, hogy vett már részt országos kampányban.
Amióta az ABC televíziós csatornán a Commander in Chief (Főparancsnok) című sorozat megy, melyben Geena Davis alakítja az első amerikai elnöknőt, a női elnök eszménye még közkedveltebb lett. Ahogy egyébként a Foxon a 24 című akciósorozat David Palmer révén az afroamerikai elnök képét is elfogadottabbá tette.

Hillary esélyei

Hillary malmára hajtja a vizet, hogy a republikánusok népszerűsége folyamatos mélyrepülésben van. Nem könnyű helyzet George W. Bush baklövései után ringbe szállni ugyanazon párt színeiben, nem véletlen, hogy Jeb Bush floridai kormányzó, a jelenlegi elnök öccse lemondott a versengésről, hiszen neve rosszul cseng az Egyesült Államokban. Régi motoros azonban John McCain vietnami hős, aki már több választási időszakban is nagy esélyesnek számított. Tiszta múltja és kompromisszumkészsége más politikai viszonyok között akár a Fehér Ház kapujáig is elvihetné, de jelenleg – a felmérések szerint – Hillary Clintonnal szemben elveszítené a választásokat. Ugyanígy áll Rudy Giuliani is, aki mint New York polgármestere 2001-ben nagy népszerűségre tett szert, de az elnöki versengésben hátrányosan hatnak rá a Bush bel- és külpolitikai melléfogásai.

Hazai viszonyok Magyarországon a parlamenti képviselők durván 10 százaléka nő. Ez az arány évek óta a leghátsó helyek valamelyikén tartja hazánkat az európai rangsorban. Nem lehet alábecsülni a női politikai képviselet jelentőségét – ezt mi sem támasztja alá jobban, mint a bejutás és az érvényesülés nehézségei. Felmérések szerint női politikusokat sokkal kisebb számban indítanak egyéni választókörzetekben, ritkábban kérnek föl szakértőnek, egy-egy beadvány alján jobban cseng egy férfi keresztnév, ugyanakkor egy apró malőr, például egy rosszul levágott frufru is erőteljesebben rontja a női politikusok hitelét, mint a férfiakét. Mindennek látszólag ellentmond, hogy a nők hagyományosan éllovasai a politikusok népszerűségi indexeinek. Magyarországon hónapok óta Dávid Ibolya, Göncz Kinga és Szili Katalin áll az első három helyen, annak ellenére, hogy az ő megítélésük is meglehetősen ellentmondásos.

Az egyetlen elképzelhető jelölt, aki pillanatnyi állás szerint komoly veszélybe sodorhatná a demokraták esélyeit, Condoleeza Rice. A megjelenésére sokat adó, mindig tökéletesen ápolt Rice-nál nincs nagyobb hatalmú nő a világpolitikában. Ha ő lépett volna fel az USA első női és első fekete elnökaspiránsaként, rengeteg támogatót szerezhetett volna. Ellenfelei pont a párton belül támadják, kivételes szellemi képességeit azonban kritikusai is elismerik. Condoleeza Rice mindig tudja, mit akar, vele nem lehet packázni. 2000-ben, amikor Busht először megválasztották, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadónak nevezte ki. 2001. szeptember 11-e után Condi lett az iraki háború egyik fő mozgatója. Bár a beavatkozást sok kritika érte, Bush nem törődött az ellenvéleményekkel, és 2004-ben államtitkárává tette bizalmasát. Condi a Gázai övezetben, Iránban, Észak-Koreában, Palesztinában rendelkezett, dorgált, figyelmeztetett.

Hillary Clintont, akinek intelligenciahányadosa ugyancsak rendkívüli, gyakran éri az a vád, hogy férje karrierjének farvizén evez. Pedig amikor összekapcsolta életét egy Bill Clinton nevű fiatalemberrel, akit a Yale egyetemen ismert meg, és elköltözött vele a távoli Arkansas államba, sokan csodálkoztak. Hillary azonban meglátta Bill erényeit: politikai éleslátását, karizmatikus személyiségét és a női nem iránti tiszteletét, ami nagyban segítette (és nagyban hátráltatta) későbbi pályáját az arkansasi kormányzóságtól az elnöki rangig.

„Életünk során különféle szerepeket kell vállalnunk – mondta Hillary egy kampánybeszédében. – Legtöbben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy az összes feladatunkban helytálljunk. Számomra a helytállás színtere a család, a munka és a köz java.”
Hillary mint Arkansas állam kormányzójának felesége ügyvédként tevékenykedett, Chelsea lányát nevelte, és szívén viselte az oktatás, a gyermekjólét ügyét. Amikor Amerika First Ladyjévé emelkedett, nyomban tudatta a közvéleménnyel, hogy ő nem otthonülő asszonyka, hanem férjének egyenrangú partnere kíván lenni.

Leszállni az arénába
Hillary önálló fellépése főleg konzervatív körökben borzolta a kedélyeket. Szemére vetették, hogy nem maradt meg a mosolygós, iskolákat, utakat avató First Lady hagyományos szerepében. Még változó frizurája is rosszallást keltett. Megingott népszerűségét különös módon férje botránya, a Monica Lewinsky-affér állította helyre.

„Nem éreztem mást, csak mély fájdalmat, csalódottságot és visszafojtott dühöt. Alig tudtam Billhez szólni – írja 2003-ban megjelent Élő történelem című önéletrajzában. – Ha mégis próbálkoztam, azonnal kiabálás lett belőle. Inkább olvastam. Sétáltam a parton. Ő az emeleten aludt, én a földszinten.” Hillary bölcs tartózkodása, amellyel a nyilvános megaláztatást viselte a férje elleni vizsgálat idején, országszerte tiszteletet váltott ki. Egyszerű családanyák, akik korábban pökhendinek és hataloméhesnek látták, hirtelen közösséget éreztek az új, megtiport Hillaryval, aki méltósággal viselte a válság okozta megpróbáltatásokat. ...

Folyatás az Éva magazin májusi számában...