Kétgyermekes apa, költő - és önkéntes tűzoltó. Vajon hogy fér ez mind össze?

Egyre jobban. A két gyermek már közel felnőtt, szóval szép lassan a nyakamba szakadt a szabadság. Közel két éve költöztünk Gyálra, majd egy egyéves "bemelegedési" szakasz után végre lehetőségem nyílt a munka mellett visszatérni az íráshoz, és kikacsintani a város közösségi élete felé. Így akadtam a Fegy Polgárőrség és Tűzoltó Egyesület lelkes csapatára. 2013 óta van meg az alapfokú tűzoltó képesítésem, ez a hivatás mindig is nagyon vonzott. Létesítményi tűzoltóként anno három évig tevékenykedtem, most pedig egy fejlődő, remek egyesület tagjaként tanulhatok egyre többet a szakmáról.

Mi a rangsor a hivatásaidat illetően?

Elsősorban mindig apa maradok. Fizikailag ugyan egyre lazább a kapcsolat az "Élősködőimmel", de lélekben úgy érzem, mindig egyek leszünk, bármennyire is függetlenednek tőlem, vénülnek el mellőlem. Másodsorban, ez bizonyára már a korosodással is jár, egyre jobban érzem, hogy tennem kell a környezetemért, hogy tartozom legalább azzal az engem körülvevő világnak, hogy megadjam neki azt a gondoskodást, amit önmagának néha bizony elfelejt. Ide kapcsolható a Polgárőrség, a Tűzoltóság és terveim szerint valamiféle művelődésszervezéssel összefüggő tevékenység.

Rangsortól függetlenül persze mindezt átitatja az irodalom iránti szeretet. Legyen szó olvasásról, rendezvényszervezésről, felolvasásról, írásról, narrációról, lektorálásról vagy akár a hétköznapi életről, mindenben megtalálom azokat a szálakat, melyek a könyvekhez, írókhoz, költőkhöz és az ő gondolataikhoz vezet. Szerelem, na. Örök.

Figyelemmel kísérted a törökországi földrengés mentési munkáit?

A fentiek fényében gondolom, nem meglepő, hogy folyamatosan. Szerencsére olyan közösségekkel és emberekkel van szerencsém együtt dolgozni, hogy sikerült egy autó csomagtartónyi adományt ki is juttatni a kárvallottak részére. Ha már személyesen nem tudtam részt venni a mentési munkálatokban, az ebben az akcióban szerepet vállaló kollégáim, barátaim szívével és együttérzésével együtt az én lényem is a szerencsétlenül járt családokkal lehetett így, ebben a formában.

A veszély, az adrenalin része a mindennapjaidnak is?

Már közel sem annyira, mint húsz évvel ezelőtt, de azt hiszem, ez valahol így természetes. A gondok persze engem sem kerülnek el, de a koromnak köszönhetően már inkább a higgadtság, az összeszedettség jellemez a kritikus helyzetekben is. Az adrenalint meghagytam a futás fantasztikus, már-már delíriumszerű állapotának, ahol a haszna is nagyobb.

Költőként miből merítesz ihletet?

Nagyrészt történeteim vannak. Ritka az, hogy egy-egy érzést, témát ne egy sors, vagy a hétköznapokból elcsent rövidke jelenet segítségével járjak körbe. A regény, a vers, a mélység, a katarzis, a dráma és szikrázó csoda mind-mind itt történik körülöttünk, csak már egyre kevesebb a szem, hogy észrevegye ezeket. Egy keddi nap éppúgy tele lehet gondolatfordító érzelmekkel, ahogyan bármelyik klasszikus hősköltemény, csak az egyén végtelen belső világa kell hozzá, hogy oly monumentálisnak is lássék, mint amilyen valójában. Én ezt a mini univerzumot keresem, majd igyekszem kibontani, leírni és megértetni úgy, hogy akár Te is Magadra ismerj egy-egy történetemben.

Miért választottál magadnak költői álnevet?

Végre egy jó kérdés a témában! Többnyire arra kíváncsiak, hogy miért pont az a nevem ami, és nem a lényeget keresik. Pedig a válasz egyszerűbb, mint gondolnák. Onnantól, hogy valaki tollat ragad, vagy akár csak elkezd gondolkodni egy adott sztorin, már nem ugyanaz az ember arra a néhány percre, vagy órára, mint az, aki villanyszámlát fizet be, mosóport vásárol vagy épp a kutya által frissen kikapart gödröt temeti be a reményvesztett virágoskertben. Még a magamfajta, hosszasan szerkesztgető, simítgató íróféle is merőben más lénnyé lényegül át miközben a születő történet részeit igyekszik a legkülönbözőbb zugokból összevadászni. Így semmiképpen nem lehet a hétköznapjait élő formájával azonosítani. Ezt egyébként Erich Kästner az Emil és a detektívek című regényének előszavában ragyogóan megmutatja. Dylan D. Tides így léphetett színre. Őszintén megvallva, a létezése óta sokkal szabadabbnak és könnyebbnek is érzem az írást – már ha sikerül végre annyi időt felszabadítanom, hogy „átváltozhassak”.

Van példaképed? Ha igen, ki az és miért?

Képtelen lennék egyetlen személyt kiemelni. Olyan sokan éltek és élnek a világban, akiknek néhány több, mint követésre méltó tulajdonságát csodálom, hogy még csak felsorolni sem tudnám őket. Van köztük író, költő, nemes, suszter, feleség, szoknyapecér, világlátott utazó, fiatalon elhunyt, tiszta szívű gyermek, csupaszív nagypapa és még annyi mindenki… Azt hiszem, olyan vagyok, mint bárki: őszintén szeretnék a tőlem telhető legtisztább úton a példaképeim nyomában járni és gyarlóságom tudatában is hozzájuk méltón élni.

A verseid rendkívül ritmusosak. Gondoltál már arra, hogy dalszövegeket írj?

Sőt, több írásom is kimondottan dallamra született. Némelyik saját szórakoztatásomra, néhány rendelésre, de volt olyan is, amelyik tudtomon kívül - mégis legnagyobb örömömre - kapott kottaruhát, hogy aztán egy rendezvényen csendüljön fülembe megdöbbentően megszépülve. Az, hogy hivatásszerűen foglalkozzak szövegírással, talán mégsem nekem való.

A családod hogyan viszonyul a nem mindennapi életmódodhoz?

Leányom az írással kacérkodik, egyre kecsegtetőbb sikerekkel. Pici fiam pedig a gyáli Polgárőrség ifi tagozatának berkein belül ismerkedik önkéntesen a tűzoltó szakma világával. Az, hogy a feleségem mennyire tud mindezzel együtt létezni… Azt hiszem, egy interjút ez is megérne!

Min dolgozol jelenleg?

Munkahelyet és prioritásokat váltva hamarosan több területen is igyekszem bevetni magam. Pályázat-hegyek tornyosulnak előttem, felkérések várják, hogy igent mondjak rájuk, illetve, ahogy néhány kérdéssel ezelőtt már említettem, szeretnék a művelődésszervezés értékes világában valamilyen formában részt venni, ehhez építek jelenleg is kapcsolatokat. Izgalmas, új világ kezdődik számomra, és talán ez az interjú szimbolizálja épp a startpisztoly hangját.

Galériánkból híres írók álneveit ismerheted meg!