Én vagyok fontosabb vagy az arcomban a kollagén?

Először is, meg kellett állnom, hogy vegyek egy mély lélegzetet és komolyan elgondolkodjam rajta, mit rejt valójában ez a „sűrű, kusza, vad vadon”. Mitől félek? Mit tehetek, hogy jól legyek? És végtére is: én vagyok-e fontosabb, vagy az arcomban a kollagén? Negyven leszek. Az világos, hogy a magamról alkotott belső, mentális képemen nem öregedtem egy percet sem, még mindig az a csillogó szemű, hullámos szőke hajú, villogó bőrű, pofátlanul fiatal egyetemista lány vagyok, aki a barátaival ropja 2006 nyarán Krk szigetén, a malinskai diszkóban, mintha a hullámzó Adriai-tengert ölelő öbölben nem is lenne holnap. De az vajon mitől függ, hogy jóban tudok-e lenni azzal a másik alakkal, aki mostanság visszapillant rám a tükörből vagy mosolyog a képeken? Mikor kezdtem megváltozni, és miért nem érzem magamat azonosnak azzal a valakivel, akinek már nem sziával köszön a pénztáros a drogériában? Hogyan tehetném a lehető legkisebbé a két imázs közötti eltérést, hogyan zsugoríthatnám a külső és a belső énem közötti korkülönbséget? Hogyan őrizhetem meg külsőmet olyan fiatalosnak, mint amilyen fiatalnak érzem magam?

Mert igen, 2023 legelső napján arra ébredtem, hogy idén be fogom tölteni a negyvenet, és rám szakadt a szorongás. Egy pillanatra elviselhetetlenül kiszolgáltatottnak éreztem magam: a testemben zajló folyamatoknak, a mások tekintetének, az elvárásoknak, a bennem élő ideális énem rosszalló fejcsóválásának.

Korosodj okosan!

Először is – belátva, hogy az idő folyását megállítani úgysem tudom – úgy döntöttem, hogy ignorálom az anti-aging kifejezést. Helyette zászlómra tűztem a smart-aging (okosan korosodni) és az aging gracefully (elegánsan érni) jelszavakat. Szerencsére nem maradtam magamra az egzisztenciális, egészségügyi és esztétikai pánik dzsungelében, kérdéseimmel ugyanis megkerestem dr. Balogh György bőrgyógyász-onkológus kozmetológus szakorvost, aki még akkor is megingathatatlan nyugalommal és türelemmel felelt, amikor a menopauzáról leszögeztem, hogy szimpla horror, majd arra kértem, hogy a kedvemért egyenként pár mondatban foglalja össze a különböző biostimulációs kezeléseket. Ami ugyan nem teljesen olyan, mintha Tolsztojt arra akartam volna rávenni, hogy kulcsszavakban mondja el a Háború és béke lényegét, de azért majdnem.

„A bőr nagyon erős védelmet nyújt és határt képez a külvilág és a belvilág között. Helyzetéből és funkciójából adódóan rendkívül sok károsodás éri kívülről és belülről is, és mivel életünk örvendetesen meghosszabbodott, bőrünk megfelelő működése pedig nélkülözhetetlen a színvonalas élethez, különösen fontos, hogy egész életünkön át bőrbarát életmódot folytassunk. A bőr és az idegrendszer azonos telepből fejlődik ki, ezért szellemi, lelki egészség nélkül jó megjelenésű bőr nem létezik. A bőr, illetve az érzelmi élet és az idegrendszer együttes ápolása tehát elengedhetetlen” – mutatott rá az egyik legkellemetlenebb alapigazságra dr. Balogh György. Nem elég tehát pénzt gyűjteni krémekre és kezelésekre, hanem rendet kell tartanom az életemben, a lelkemben és a fejemben, a folyamatos munka pedig nem megúszható. „A bőrápolás egyben önmagunkkal való törődés. A bőrkezeléseknek lelki építő és relaxáló hatása van, aki a bőrét ápolja, az a lelkét simogatja” – fűzte hozzá a bőrgyógyász. „Az orvostudomány csak a fiatalságot tudja meghosszabbítani jelen pillanatban, az öregséget meggyógyítani még nem” – figyelmeztetett a doktor úr. Az életmód, a táplálkozás, a sport vagy az alvás nagyban hozzájárul a fiatalság megőrzéséhez. A bőrt pedig külsőleg is tudjuk táplálni, funkcióit javítani, ám a hormonszintektől az emésztésig mindennek rendben kell lennie ahhoz, hogy a rendszer hosszú ideig működőképes maradjon. A rendszeres testmozgást végző emberek szervezetében például magasabb a növekedési hormon szintje, ami kifejezetten jót tesz a bőrnek. Vagy köztudott, hogy a klimaxszal mi, nők a kötőszöveteink 35 százalékát elveszítjük, leépülési folyamat indul be a testünkben. Ha ezt nem reagáljuk le megfelelően, akkor a változások kellemetlenek és visszafordíthatatlanok lesznek.

Ebben talán szerepet játszott az is, hogy sokan kényszerültek távmunkára és virtuális kapcsolattartásra, videóhívás közben pedig mindenki saját magát nézte piciben, a képernyő sarkában, és a legtöbben elégedetlenek voltak a látvánnyal. Ami 2019-ben még maroknyi tudatos bőrápoló furcsa hóbortjának tűnt talán, az mára közkincs. 2023-ban már valószínűleg nagyítóval kellene keresni azokat a nőket, akik még nem hallottak a retinoidokról, a C-vitamin vagy a niacinamid hatásairól, az AHA-, BHA- és PHA-savakról, esetleg a peptidekről. De vajon mi a megfelelő megközelítés, ha a kencék, esszenciák és szérumok birodalmát készülünk meghódítani?

„Három szint épülhet egymásra. Az első a laikus szint, az otthoni bőrápolás, amelyet az ember maga művel. A második szintet az a bőrkezelés jelenti, amelyet már szakképzett ember, kozmetikus vagy kozmetikusmester végez. A harmadik az orvosi szint. A rendelőben végzett beavatkozások között pedig megkülönböztethetünk invazív vagy noninvazív, illetve műtétes vagy nem műtétes beavatkozásokat. Ezek a szintek kölcsönösen egymásra épülnek, és az egyik sikeressége feltételezi a másik meglétét” – magyarázta Balogh. „Az sem jó, ha valaki csak laikus bőrápolást folytat otthon, és nem járul ehhez szaktanácsadás vagy termékspecifikus tanácsadás. A jó szándékkal kiválasztott termékek a bőrtípus és a bőrállapot ismeretének hiányában ugyanis esetleg nem lesznek segítő jellegűek, sőt, akár árthatnak is” – fűzte hozzá. A retinoidok például jelentősen csökkenthetik a bőr mechanikai és fénnyel szembeni ellenálló képességét is. Mindenképpen tanácsos tehát bőrápoló szakemberrel, kozmetikussal vagy bőrgyógyásszal konzultálni a hatóanyagokról, illetve arról, hogyan lehet ezeket rendszerbe illeszteni.

„Napfény nélkül nem lehet élni, ez az az éltető sugárzás, amely a földi életet mozgásban tartja. Hogy a napsugárzás az ember ellensége lenne, az nem igaz” – szögezte le a bőrgyógyász a fényvédelem szerepére kitérve. De a mai napfény nem olyan, mint a száz évvel ezelőtti, az ózonréteg néhány évtizeden belüli teljes helyreállásában még csak reménykedhetünk. A napon töltött idő is növekedett a történelem során, ahogyan nőtt a szabadidő mennyisége, és ahogyan egyre több helyre utazhatunk egyre könnyedebben. A bőr fényérzékenysége ráadásul függ attól is, hogyan táplálkozunk, illetve milyen gyógyszereket szedünk – sokan talán nem gondolnak rá, de számos gyógyszer fényérzékenyít. Más civilizációs hatásokkal is számolnunk kell, akár például a mobileszközeink és ledlámpáink által kibocsátott kékfény folyamatos jelenlétével is. Ezek miatt a változások miatt vált mára különösen fontossá a fényvédelem, amelyet nem elég pusztán a napkrémekre alapoznunk. Szükség lehet a fizikai árnyékolásra is UV-szűrős napernyő, kalap és UPF-faktorjelzéssel ellátott ruházat segítségével, valamint egyes speciális táplálékkiegészítők is hozzájárulhatnak, hogy ellenállóbbak legyünk a káros sugárzásokkal szemben.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin 2023-as nyári lapszámában olvasható!