Biztosan te is tudod magadról, hogy mely ételeket nem akarod elkészíteni, megkóstolni, vagy egyáltalán, még a szagát sem akarod megérezni. Míg egyesek meg vannak veszve a pacalért, mások undorodnak tőle, illetve vannak olyanok is, akik megkóstolják, de nem lesz a kedvencük, mert nem ízlik nekik. Mondjuk a pacal pont olyan „megosztó” étel, főleg, ha tudod, hogy gyomorból készült, a kinézetét pedig egy csomóan a frottír törölközőhöz hasonlítják. Én néhányszor megkóstoltam, de nem ízlik, valószínűleg sosem leszek a rajongója.

• Patkányhús:

Kínában és Vietnamban nagyon kedvelt csemegének számít a patkány. A rizs betakarítása idején sokan patkányfogással keresnek pénzt, mert a piacon jó ára van a rágcsálónak. Kibelezve, kizsigerelve, általában egyben sütve árulják, sokak szerint isteni a húsa. Nehezen tudom elképzelni, hogy Európában valaha is topcsemegének számít majd, nálunk ugyanis akkora az irtózat a patkánnyal szemben. Nyilván azért is, mert csatornában lakik és csúnya betegségeket terjeszt. Nem nagyon hiszem, hogy valaha is megkóstolnék bármit önszántamból, ami patkányhúsból készült, és tartok tőle, hogy a legtöbben így vannak ezzel, és igyekeznek a patkányt nem ételnek tekinteni. Pedig közben eszembe jutott a nagyon cuki Walt Disney mesefilm is, amelyben Lecsó, a kis patkány segít főzni a főszereplőnek, aki így igazi séffé válik.

• Bogarak, hernyók, tücskök és egyéb rovarok:

A bogarak többsége proteinben, vitaminokban gazdag és igazán egészséges táplálék. Na, jó, egyelőre se testem, se lelkem nem kívánja, hogy megkóstoljam, de simán el tudom képzelni, hogy eljön az idő, amikor a túlnépesedett föld lakossága ilyeneket fogyaszt majd. A bogarak nemcsak az embereket táplálják majd, hanem az állatoknak is tökéletes élelmiszerforrások, úgyhogy előbb vagy utóbb a bogárbiznisz beszivárog majd a mindennapokba. Abban nagyon bízom, hogy az én konyhámba nem szivárognak be a bogarak, semmilyen tekintetben sem, mert a gondolattól is rosszul vagyok. Nem látom magam előtt, amint kis családommal helyet foglalunk az asztalnál, és békésen elrágcsálunk néhány különlegesen fűszerezett csótányt.

• Szalontüdő:

Már a nevétől is kiráz a hideg, és itt igazából meg is áll a történet, és nem megy tovább. Nem akarom megkóstolni, nem akarom látni, és nem akarom elkészíteni sem. Pedig vannak olyan ételek, amit én magam nem szeretek, de a családomnak simán megcsinálom, elvégre ők szeretik, hát egyék. A szalontüdő nem ilyen. Hiába ír róla szép szavakkal Krúdy, csak azt a tanácsát fogadom meg, hogy nem kell otthon elkészíteni.

• Vér, sült vér:

Simán elhiszem, hogy a disznóvágások egyik legkedveltebb fogása a sült vér, hagymásan, fűszeresen elkészítve. Sőt, azt is tudom, hogy hogyan kell elkészíteni, mert a nagymamám elmondta, hiába tiltakoztam ellene. De nem szeretném sem csinálni, sem enni. És ami még ennél is bizarrabb, hogy a Tanzániában élő maszájok szerint is isteni csemege, csak ők nyersen fogyasztják. Nem sütögetik, hanem a tehéntejet összekeverik vérrel, és úgy eszik, mint valami joghurtot.

Van olyan étel, amit semmi pénzért nem kóstolnál meg? Ha igen, akkor írd meg nekünk!