A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik. Ez a Németország, Lengyelország és Csehország részét is képező terület a 14. század óta gíresen finom kalácsot tudhatott magáénak. A bejgli osztrák úton érkezett hazánkba, és úgy a 19. század második felében terjedt el nálunk.

Mákos, diós, gesztenyés... Mennyi családi civakodás a karácsonyi asztal felett... Örök kérdés, hogy melyik a finomabb, és melyikből kell a következő évben inkább dupla adagot készíteni. Az utóbbi években kostóltam már meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás verziót is.

A bejgli készítése két fő részből áll: a tészta elkészítéséből és a töltelék elkészítéséből. A bejgli elkészítése időigényes folyamat, mivel magában foglalja a tészta kelési idejét (bár tudom, hogy van, aki nem kelt tésztából készíti) és a sütési időt is. Általánosságban elmondható, hogy a bejgli elkészítése legalább 2-3 órát vesz igénybe, mivel a tésztának időt kell adni a keléshez.

Készítés közben végig imádkozunk, hogy tökéletes legyen a végeredmény, ne menjen kárba az a sok ráfordított idő! Ne repedjen szét az az utolsó sütőben töltött percek alatt sem! Sokan pont emiatt nem mernek nekiállni. Félnek, hogy nem marad egyben a sütemény. Pedig a legtöbb családban így is, úgy is elfogy az utolsó morzsáig december 27-re.

Nem hagyott nyugodni a gondolat. Mitől lesz tökéletes a bejgli? Milyen trükköket kell bevetni annak érdekében, hogy ne repedjen meg? Meg is kérdeztem Wichmann Annust - akinek a receptjeiben még nem csalódtam -, árulja el, mi a titok?

Segíts Annus! Mit rontunk el a bejgli készítése közben? Miért reped ki?

Az talán köztudott, hogy tésztának és a tölteléknek azonos a mennyisége 1-1 rúdban, olyannyira, hogy nem is nevezhetik az üzletek azokat bejglinek, amiben a töltelék kevesebb, mint a tészta. Ezeket pl. mákos tekercs néven lehet kínálni.

Az első pont, ahol általában elrontják, hogy nem a receptben leírt méretre nyújtják a tésztát, és ha nagyobb lesz, akkor a töltelék értelemszerűen vékonyabb lesz a nagy felületen, ha pedig kisebb tészta, akkor nagyon vastag (tudom bejgliben nincs ilyen) lesz a töltelék, ami tuti kirepeszti sütés közben. Tehát meg kell találni a megfelelő tészta és töltelék vastagságot, ami nem csak mérlegen, a centin is múlik.

A tölteléknek szaftosnak és ugyanakkor száraznak is kell lennie, mert a repedést a töltelékből kiáramló gőz okozza. A cukrászok emiatt cukroszirupot főznek, amivel aztán a diót és a mákot is átforrósítják és addig hagyják a tűzön, amíg nem lesz elég száraz. Így a szirup szaftosan tartja ugyanakkor elég száraz ahhoz, hogy ne repedjen ki.

Aha... Akkor a cukorszirup lehet a trükkje. És mi van a szúrkálással? Meg kell bökdösni a bejglit sütés előtt?

Sokan mindent jól készítenek, kivéve a szúrást. Márpedig a bejglit sűrűn és a talpáig kell szúrni. Ha lehet nem hústűvel, hanem minimum fogpiszkálóval, de a hurkapálca, kötőtű is nagyon sokat tehet a siker érdekében, én magam ezeket használom és a gyakorlati helyeimen is hurkapálcáztunk.

És mi van akkor, ha reped? Menthetjük még a menthetőt?

Ha repedne semmi ok a pánikra. Még forrón konyharuha segítségével türelmesen nyomogassuk össze. Ha sikerült, akkor csomagoljuk alufóliába és így hagyjuk kihűlni. Hidegen senki nem mondja meg, hogy valaha repedt volt!

Nevetgélnél egy kicsit? Akkor nézd meg a lenti galériánkat, amiben 6 meme szórakoztat a szétrepedt bejgli tragédiájval.