Amikor Megyeriné Nagy Bea, egy kiskunsági iskola tanítónője és nyolcéves fia, Csaba kertészkedni kezdtek, mindjárt nagy problémába ütköztek: „Hatalmas, 1,2 x 12 méteres ágyásaink egy kisgyerek számára félelmetesnek tűntek.” Bea azonban kitalálta a gyerek méretéhez illő megoldást: „Építettünk neki bambuszból és zsinórból egy picike sátrat, ahol ücsöröghetett. Nagyon imádta. Rájöttem, hogy ha be akarom vonni a gyereket valamibe, akkor a feladatot az ő szintjéhez kell igazítani” – mondja Bea. Csaba nőtt, növekedett, imádta a kertészkedést, s mit tesz isten, kertészmérnök lett belőle.

Persze nem lesz kertészmérnök minden gyerekből, aki kiskorában a virágágyások közt téblábol, de a kert varázslatos hely a nyiladozó képzeleletű gyerek számára. Ha kertedet hasznos és gyorsan növő növényekkel népesíted be, akkor az akár jó levegőjű osztályteremmé is válhat. A kertészkedés türelemre szoktatja a gyereket, megtanítja neki, honnan kerül az asztalra a friss ennivaló. Még a megrögzött kis szobapenészeket is a szabadba csalja, ha láthatják a ragyogó piros apró retket, vagy ha szinte percről percre megfigyelhetik, hogyan fejlődik egy maréknyi mag hatalmas tökké. A lelkes kertészkedés később ráadásul elkötelezett környezetvédőt faraghat a gyerekből. Bea szerint „a gyerekeknek előbb igazán meg kell szeretniük a természetet, csak akkor tudják felnőtt korukban odaadóan óvni és szolgálni”.

Vissza a természethez!

A mai világban már a tájkép is elektronikusan készül, legfőbb ideje tehát legalább otthon előrukkolni egy kis ellenprogramozással: az egyszerű, szerény keretek között zajló kertészkedés minden másnál jobban rászoktatja a gyereket a friss levegő és a termőföld élvezetére, a magból kikelő palánta gondozására. Az aktív kerti gyerektevékenységnek több remek, szórakoztató módszere is van. Például öntözhetnek gumitömlővel vagy locsolókannával, segíthetnek földet ásni, feltölthetik magokkal a fűz- és mogyorófából font madáretetőt, de eljátszhatnak a cserepek között is. Közben nem árt tudatosítani bennük, hogy üdítő mulatságukkal hasznos munkát végeznek, segítenek anyunak, apunak.

„A gyerekeknek előbb igazán meg kell szeretniük a természetet, csak akkor tudják felnőtt korukban odaadóan óvni és szolgálni.”

„Ültessetek koktélparadicsomot, oregánót, bazsalikomot. Nevelj mogyoróbokrot, telepíts epret. Így a gyerek tudni fogja, hogy a mogyorókrémes vagy eperlekváros kenyér nem az üvegben terem – tanácsolja az Oázis Kertészet munkatársa. – A gyerekek imádnak őshonos növényeket ültetni és megfigyelni, hogy amit elvetettek, az milyen vadon élő állatokat vonz.” A legjobb ötlet a napraforgó. A növény széles tányérját nagyon sok pillangófajta látogatja, mivel könnyen rá lehet telepedni. Persze minden kert más és más, nem mindegyikből lehet ugyanazt a látványt kihozni. Ahol például ritka vendég a napfény, ott csak árnyékot kedvelő, örökzöld, sötét levelű növényekkel lehet a gyerekek számára is izgalmas „szellemkertet” teremteni.

Piszkos kis kezek

„Az legyen az első, hogy a kisgyerek megfogja a földet. Ha megbarátkozott vele, ültessetek olyan növényeket, amelyek megragadják érzékeit” – tanácsolja a szakember. Ilyen például a jégcsapretek, az illatos citromfű vagy a napraforgóerőd – amely különben fergeteges bújócskaterep is. Minden gyereket lefegyverez a gilisztásdoboz. Ez egy nedves újságpapírral és földdel kibélelt, lyukacsos edény, amelybe némi növény, zöldség mellé gilisztát kell tenni. Ha valamiből, hát ebből megtanulhatja a gyerek, hogy a föld él és komposztálódik, hisz néhány hét múlva a tulajdon szemével láthatja, hogyan csináltak földet a giliszták a növény- és zöldségdarabkákból.

“A gyerekekre nem jellemző a kitartás, pedig épp ez a kertészkedés lényege – mondja a XY. A megoldás: mindent gyorsan és egyszerűen kell megoldani. Kertészeti katalógusból válassz egyszerűen elvethető, gyorsan kihajtó és növő virágokat, például körömvirágot vagy százszorszépet.”

Minden kertész rémálma, hogy elfagy a palánta, ezért nem mindegy, hogy mit mikor helyeztek a földbe. Néhány zöldség, például a répa vagy a saláta jól bírja a fagyot, a bab, a retek és a paradicsom azonban kényesebb.
A gyerekeknek az a legnagyobb öröm, ha élvezhetik saját munkájuk gyümölcsét – vagy éppen zöldségét.