Krizantém

Borítókép: Krizantém
A köztudat leginkább temetői virágnak tartja, de az újabb virágdivat lassan megváltoztatja ezt az egyoldalú megítélést.
A krizantém vagy más néven margitvirág a margarétafélékkel rokon, ázsiai eredetű növénynemzetség. Mintegy ötezer változatban virul a földkerekségen. Őshazájában, Kínában már több ezer évvel ezelőtt szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak neki, és mint egészséget megőrző, hosszú életet adó növényt tisztelték. Mesék, legendák fűződnek a virág eredetéhez: megtalálásához, gyógyító erejének felismeréséhez, az első szál krizantém elültetéséhez. De ismerjük a történet prózai kezdeteit is: a növény a Távol-Keletről származik, ott termesztették, nemesítették és használták a korai kereskedelemben fontos csereáru gyanánt.

Divatos menyasszonyi csokor
Próbáljunk meg friss szemmel nézni erre a csodás növényre, és ne csak temetői díszt, a síri koszorúba illő kísértetvirágot lássunk benne. Egyúttal ragadjuk meg azt a különleges adottságát, hogy ebben az évszakban rajta kívül már nem nagyon van olyan dekoratív növény, mely szabadföldön nevelkedett. A krizantémnak számtalan a színe, a formája, a mérete. Alkalmas cserepes termesztésre és vágott virágnak is. Virágzata szerint lehet egyszerű vagy telt, de ezen a fő felosztáson belül rengeteg változatát megkülönböztetjük: ismerünk félgömb, gömb, pompon, japán, ernyő, sugár, pókvirágú, margaréta típust – sok-sok más között. A legújabb trend szerint az elegáns menyasszonyok krizantémcsokorral állnak az oltár elé, és kezükben – többnyire szellőrózsával egybekötött – romantikus stílusú bokrétával mondják ki a holtomiglant. Rózsa, szellőrózsa, gyöngyike és gyepliliom, frézia és némi egzotikus levélnövény társaságában lenyűgöző barokk vagy bieder csokor komponálható belőle. De fonhatunk vegyes csokrot is csupa olyan krizantémból, melyeknek virágzata nem egyforma.

Hogy minél tovább élvezhessük
Mivel a krizantém – éppúgy, mint a többi fás szárú növény (orgona, gyöngyvessző, aranyvessző, jezsámen) – csak úgy képes felvenni nedvességet, ha a vízfelvevő felületet megnöveljük, kalapáccsal roncsoljuk szét a szárának alsó 3-4 centiméterét. A növény vízzel érintkező leveleit szedjük le, hogy a víz minél később kezdjen nyálkásodni. Akár 2-3 héten át stabilan tarthatjuk frissességét némi citromsav, borkősav, citromlé, hipó, esetleg virágboltban kapható tartósítószer segítségével – és persze folyamatos vízcserével.
„A legújabb trend szerint az elegáns menyasszonyok krizantémcsokorral állnak az oltár elé, és kezükben – többnyire szellőrózsával egybekötött – romantikus stílusú bokrétával mondják ki a holtomiglant.”
#Virág