Ágak, bogyók, levelek

2009. Február 19.

A holt időnek tűnő februárban is kivirágoztathatjuk a lakást. A stelázsit nem feltétlenül kell messzi vidékekről származó, méregdrága vágott virággal vagy virágzó cserepekkel telepakolni.

Szerencsére az erdők, rétek, jó esetben a kertünk tele van olyan nyáron jelentéktelennek tűnő bokrokkal, cserjékkel, amelyeknek termése egész ősszel, sőt télen is virít az ágakon. Kell egy-két tuti lelőhely, egy jó metszőolló, egy kertészkesztyű a szúrósabb fajtákhoz, és aztán már csak az ágak-bogak elhelyezése van hátra. Rengeteg téli növénycsodából csinálhatunk lakásdíszt, ajtóra koszorút, vázába kompozíciót.
Ilyen kései kedvencünk a galagonya, a berkenye, kökény, a tűztövis, a mahónia és a kecskerágó. Bogyós terméseik a halványkéktől és -sárgától, a narancssárgán keresztül a tűzpirosig minden színben pompáznak. A bejárati ajtóra fonhatunk koszorút berkenye-, kecskerágó-, esetleg galagonyavesszőből. Nem kell hozzá alapnak moha- vagy örökzöld koszorú, hiszen az ágakon sűrűn elhelyezkedő termések a csupasz, ívesen formált vesszőkön páratlan látványt nyújtanak. A mahónia pedig önmagában szép és tartós háttért ad a bogyós terméséhez, hiszen levelei nemcsak fényesek, de örökzöldek is. Fagyálló cserépedényekben a bejárati ajtó mindkét oldalára rakhatunk terméssel beborított ágakat akár önállóan, akár törpe örökzöldek társaságában.

Üveg, kavics, bogyó
Kimondottan jól mutat egy hatalmas üvegedényben egy fehér vagy fekete díszkavicskupac némi szemekre fejtett tűztövissel, berkenyével, galagonyával. Tökéletes társa lehet kavicsoknak, üveggyöngyöknek, vagy feldob egy japán porcelánvázát egy hanyagul odavetett, terméstől roskadozó ág. A nappali igazi ékessége a tűztövis és a galagonya. Egy-egy baráti, családi összejövetel alkalmával narancs- és bíborszínbe öltöztethetjük az ebédlőasztalt. Ágaktól hemzsegő vázasort rakhatunk az asztal közepére, megszórhatjuk a terítőt termésekkel, bogyókkal. Szalvétagyűrűt hajlíthatunk vagy apró ágakat köthetünk a szalvétákra. Esti partira a mécsestartókat bevonhatjuk szebbnél szebb termésággal, mahónialevelekkel.
Figyelem! Bogyós termésnél mindig ügyelnünk kell, hogy a környezetében lévő szövetek lehetőleg sötét színűek legyenek, így nem látszanak meg a gyümölcsfoltok, illetve hogy fehérek legyenek, hogy ki lehessen fehéríteni őket használat után.

Nagymama berkenyés és galagonyás finomságai
Sosem felejtem el, mikor a nagyi a téli hónapokban az ősszel elrakott berkenye- vagy galagonyalekvárt használta a finomabbnál finomabb sütikhez, nem is beszélve a berkenyebefőttről. Mivel a hétvégéket nála töltöttük, besegítettünk a sütésbe, persze a magunk módján. Amíg ő keverte-kavarta az alapanyagokat, addig mi „tapintás-, szaglás- és ízpróbát” játszottunk. Becsukott szemmel ki kellett találni a szánkba, kezünkbe, orrunkhoz került ételeket. Természetesen fülig maszatosak lettünk. Ő sosem haragudott, mindig jókat nevettünk együtt.

Nagyi berkenyés pitéje
Robotgéppel elkeverünk 3 egész tojást, fél deci olajat, 1 pohár cukrot, 2 pohár lisztet, 1 pohár tejet és fél zacskó sütőport. Kiolajozott, kilisztezett tepsibe öntjük a tésztát, Megszórjuk lecsöpögtetett berkenyebefőttel, majd előmelegített sütőben 230 fokon 30 percig sütjük. Mikor kész és kissé kihűlt, megszórjuk porcukorral. Maga a tökély!

„Ágaktól hemzsegő vázasort rakhatunk az asztal közepére, megszórhatjuk a terítőt termésekkel, bogyókkal. Szalvétagyűrűt hajlíthatunk vagy apró ágakat köthetünk a szalvétákra.”