Az, hogy valaki párkapcsolatban él, még nem jelenti azt, hogy a kapcsolati dinamikája is ezt tükrözi. Sokan, sok mindent projektálunk a párunkra, ki jobban, ki kevésbé, az azonban biztos, hogy a szülő-gyerek és a testvéri dinamika gyakori jelenség a kapcsolatokban.

Családi dinamika a párkapcsolatokban

Az életünk minden területén egy bizonyos szerepnek megfelelően viselkedünk, ez azonban nem egyenlő azzal, hogy ne lennénk őszinték vagy önazonosak. Gondolj bele, a munkahelyeden te vagy a beosztott vagy a főnök, az étteremben, a moziban a vendég, a boltban a vásárló. Otthon pedig megint csak más szerepbe kerülsz: anya, feleség, barátnő vagy, és mindez rendben is van, a gondok akkor kezdődnek, ha a kapcsolati dinamika nem ezt mutatja.

Van, ahol már a kapcsolat elején megmutatkozik a szülő-gyerek viszonyra jellemző alá-fölérendeltség, vagy épp a romantikus vonalat nélkülöző inkább haveri, baráti vonal, ami a testvérekre jellemző. Ez utóbbi esetében a párok nagyon jól megértik egymást, jókat beszélgetnek, néha rivalizálnak, miközben a szexualitás háttérbe szorul.

Az, hogy miként viselkedünk a párkapcsolatunkban, sok mindentől függ: a gyerekkori megéléseinktől, a szülői mintánktól, a traumáinktól és azok megdolgozottságától. Még akkor sem feltétlen fogsz tudni szabadulni egy-egy szereptől, ha jártas és gyakorlott vagy az önismeretben, hiszen a viselkedésünk, a reakcióink mélyen kódoltak. Ha viszont önreflexív vagy, észreveheted, mit, miért teszel, és ha szükséges, korrigálhatod.

Egymás társai vagy gyerekei, testvérei vagytok a pároddal?

Nicholas Balaisis, pszichoterapeuta szerint a hosszútávú párkapcsolatok egyik legnagyobb problémája az, hogy a párok egy olyan dinamikába csúsznak bele, ami inkább a szülői vagy testvéri kapcsolatokra emlékeztet. A szülői dinamika nem ritka a párok között, és jellemzően a nemi vonal mentén játszódik le: a nők például sokszor öntudatlanul anyai szerepbe kerülnek, ami megnyilvánulhat a túlféltésben, a túlzott gondoskodásban, abban, hogy nem egyenrangú félként kezelik a párjukat.

Az ilyen dinamikák gyakran tükrözik az igényeinket, még akkor is, ha a valóság kényelmetlen: például lehet igényünk arra, hogy gondoskodjunk valakiről, de az biztosan nem esik jól, ha sokadjára is nekünk kell felszedni a földről a szétdobált zoknikat. A másik oldalon lehet egy belső igény arra, hogy gondoskodjanak rólunk, úgy, ahogy az anyánk tette (vagy tennie kellett volna), de amikor gyerekként kezelnek, az mégis idegesítő. Ezek a mélyen gyökerező vágyaink, a tudattalan mintázatunk határozzák meg a dinamikánkat, amiket gyerekkorunkból hozunk magunkkal.

Ezekre a jelekre érdemes figyelned!

Ha többször érezted már úgy, hogy a párodnak nemcsak a barátnője/felesége vagy, hanem az anyja is, vagy épp a párod apáskodik feletted, az red flag lehet. Annak, hogy a párkapcsolatodban szülői szerepeket vagy viselkedéseket vettetek fel, egyértelmű jelei vannak. A szakember szerint a következők egészségtelen dinamikára utalhatnak:

A párodra zúdítod az összes érzésedet, szűrő nélkül, őt tekinted az első számú érzelmi kiszolgálódnak - vagy épp fordítva tapasztalod ezt. Ez természeten gyerekkorban sem egészséges, de sajnos, sok esetben a szülő a gyereket „használja” az érzelmi szükségleteinek a kielégítésére, és a gyerek ezt a mintát viszi tovább a felnőtt létbe. A pároddal nem egyenrangú félként kommunikálsz - ide tartozik a szidalmazás és a büntetés is. Itt fontos megjegyezni, hogy a sérelmeink felnőtt módon történő kommunikálása, illetve a leszidás - büntetés között óriási a különbség. Úgy érzed, hogy párod egyre inkább függ tőled, és elveszti az önállóságát a mindennapi feladatok vagy döntések terén. Természetesen, ezt tapasztalhatod fordítva is.

A fentiek mind jelei lehetnek annak, hogy a párkapcsolatban a szülői vagy testvéri minták vették át a romantikus kapcsolat helyét. Ez a dinamika gyakran a romantika és szexuális vonzalom csökkenéséhez vezet, hiszen egy ilyen kapcsolatban a partnert nem a párunkként, hanem családtagként kezeljük.

Egy párkapcsolatban természetes igény az, hogy ne „csak” anyaként vagy a praktikus, hasznos dolgok elvégzőjeként tekintsenek ránk, hanem nőként is. Ez azonban két emberen múlik: rajtad és a párodon, valamint azon, miként kommunikáltok a hétköznapokban. Ha magatokra ismertél, és változtatni szeretnél, ne félj segítséget kérni egy szakembertől, hiszen akkor fogsz tudni nőként jelen lenni a kapcsolatodban, ha tudod és a helyén kezeled a trigger pontjaidat és a gyerekkorodban megélteket. Ehhez azonban nagyfokú önismeret, a viselkedésünk és a mozgatórugóink megismerése szükséges, ami nem néhány napos folyamat.

Sajnos mindenki keveredhet mérgező kapcsolatba. Galériánkból megtudhatod, hogyan vedd észre!