Megnéztük ezt a Sheryl Sandberg-beszédet. És akkor most letesszük, ami a kezünkben van és elmegyünk megváltani a világot
Sheryl Sandberg híres arról, hogy nagyon inspiráló beszédeket tud tartani. Nem véletlenül lett 2013-ban megjelent könyve, a Dobd be magad! nemzetközi bestseller. Azóta teljesen megváltozott Sandberg élete: 2015-ben hirtelen meghalt a férje, és az alábbi beszédében részletesen kitér arra, mennyi mindent tanult kitartásról, ellenállóképességről, összefogásról. Kiválogattuk a legjobb részeket a Virginia Tech egyetemen elhangzott beszédéből, amelyet szakadó esőben mondott el a diplomázó fiataloknak:
„Két évvel és 11 nappal ezelőtt váratlanul elvesztettem a férjemet, Dave-et. Néha nehéz ezt kimondani, mert még mindig nem fogtam fel teljesen. De amit tanultam belőle, az alapjaiban változtatta meg azt, ahogyan a világot látom és ahogyan élek benne. (...)”
„Dave halála után azt tettem, amit más nehéz időszakokban is: a könyvekbe temetkeztem… És a legfontosabb, amit tanultam belőlük, az, hogy nem születünk mindannyian egyenlő ellenállóképességgel. Ez olyan, mint egy izom fejleszthető… Képesek vagyunk fejleszteni az ellenállóképességünket, a szeretteink ellenállóképességét és az ellenállásunkat együttesen, közösségben is. Ezt kollektív ellenállásnak hívom, ami egy elképesztően nagy erő – az országunknak és a világnak nagy szüksége van rá.”
„Dave halála előtt azon igyekeztem, hogy minél kevésbé zavarjak másokat. Azt gondoltam legalábbis, hogy zavarom őket. De aztán megváltozott az életem és szükségem lett a barátaimra és a családomra és a kollégáimra, jobban, mint valaha. Anyukám – aki apukámmal együtt itt van ma, ahogyan a ti szüleitek is itt vannak veletek – egy álló hónapig mellettem maradt, és konkrétan addig tartott a karjában, amíg álomba nem zokogtam magam. Még sosem éreztem magam olyan gyengének. De megtanultam, hogy erő kell ahhoz is, hogy másokra támaszkodjunk.”
„Mielőtt elvesztettem Dave-et, ha egy barátom nehéz helyzetben volt, megkérdeztem: „Segíthetek valamiben?” Persze a jó szándék vezérelt, csakhogy a probléma az, hogy az ilyen kérdések a nehéz helyzetben levő ember vállára helyezik a terhet. Amikor nekem tették fel ezt a kérdést, nem tudtam, mit válaszoljak. „Tudnál intézkedni, hogy elmaradjon az apák napja?”. Itt egy alternatív megközelítés. Amikor Dan barátom fia kórházban volt, egy barátja ezt az sms-t küldte neki: "Mit _nem_ kérsz a hambureredbe?" Egy másik barát a kórház földszintjéről sms-ezett: "Itt leszek a földszinten egy órán át arra az esetre, ha szükséged lenne egy ölelésre.'"
„Ez volt a témája a talán legmeghatóbb Facebook-posztnak, amit valaha olvastam – és hát azt hiszem, elmondhatom, hogy sok Facebook-posztot olvastam már. Antoine Leiris írta, egy párizsi újságíró, akinek a felesége, Hélène a 2015-ös párizsi terrortámadások áldozata lett. Két nappal később – két nappal! – Antoine nyílt levelet írt a felesége gyilkosainak. "Péntek este kioltottátok egy kivételes személyiség életét, életem szerelméét, gyermekem anyjáét. De a gyűlöletemet nem kapjátok meg. A 17 hónapos fiam ugyanúgy minden nap játszani fog, ahogy eddig is játszottunk, és minden nap legyőz titeket azáltal, hogy boldog lesz és szabad. Mert az ő gyűlöletét sem kapjátok meg."
Itt meg is nézhetitek a teljes beszédet videón: