Gyakran olyan kegyetlen, szadista beszólásokkal kínozzuk saját magunkat, amilyeneket biztos, hogy a legádázabb ellenségünknek sem mondanánk soha. Miért tesszük ezt magunkkal? Valószínűleg a maximalista neveltetésünk miatt; könnyen lehet, hogy ahonnan jövünk, csak a tökéletes számított elég jónak. Ezek azok a mondatok, amelyeket a leggyakrabban szoktunk magunkhoz intézni; a galéria alatt az is kiderül, hogy mi a megoldás.

Képzeld most el, hogy a legjobb barátod áll előtted vagy egy kedves hozzátartozód. Legyél magaddal olyan kedves, amilyen velük lennél. Állj a tükör elé és mondj ilyeneket:

– Milyen izmos lett a karom.

– De igen, én ezt is meg tudom csinálni.

– Megteszek minden tőlem telhetőt.

– Szép a mosolyom.

– Tökjól néz ki a fenekem ebben a nadrágban.

– Ha keményen dolgozom, sikerülni fog.

Valahányszor a tükörbe nézel, mondj valami kedveset magadnak akkor is, ha elsőre furának tűnik. Ebből a listából is válogathatsz.