Érzéki csalódás az, hogy az idő gyorsabban telik idősebb korunkban? A tudománynak erre több válasza is van, sőt, arra is, hogy miként lehet „lelassítani”!

Miért telnek olyan gyorsan az évek?

Joseph Mazur professzor szerint az emberek egyrészt azért érzékelik most gyorsabbnak az idő múlását, mint régen, mert néhány évtizede az élet lassabban telt. Nem lehetett azonnal információhoz jutni, több időbe telt, amíg egymással beszélni tudtak az emberek, hiszen a postai levél, majd később a vezetékes telefon volt az egyetlen kapcsolattartási forma, amin keresztül tájékozódhattak egymásról. A világ történéseiről is később értesültek, internet hiányában nyomtatott újságot olvastak, tévét néztek, de a híradások nem voltak percre pontosan követhetők, mint napjainkban.

Egy másik, 19. századi elmélet szerint az idő a leélt élet arányával gyorsul. Paul Janet, francia filozófus azt állította, hogy fiatalabb korunkban az idő múlása azért tűnik lassabbnak, mert ilyenkor több új, az életünket meghatározó élményünk van, azonban ahogy idősödünk, az újdonságok aránya csökken, több a monoton nap, így az idő múlását gyorsabbnak érzékeljük.

Ezzel szemben a fiatalabb éveinkben sok olyan élményt szerzünk, ami kiemelkedik, és megtöri a rutint: az első csók, az első szerelem, az első bulik, az első sikerélmények a munkában, a külön költözés a szülőktől, vagy akár az első saját autó mind olyan élmények, amik emlékezetes mérföldkövek. Egy-egy ilyen időszakban akár minden nap találkozhatunk új kihívásokkal, amikre reagálnunk kell, azaz jelen vagyunk a pillanatban, megéljük, átéljük, így lehetetlen, hogy a megszokás vezérelje a napjainkat. De ezek az újdonságok azonban az életkor előrehaladtával csökkennek.

Amikor a napjaink szinte mindig ugyanúgy néznek ki, amikor nincs semmi újdonság a hétköznapokban, akkor úgy telhetnek el akár hónapok is, hogy szinte észre sem vesszük. Ezt kicsiben leginkább ahhoz lehet hasonlítani, amikor elmegyünk otthonról, bezárjuk az ajtót, de utólag visszagondolva nem emlékezünk arra, hogy ezt valóban megtettük-e, mert automatikus mozdulattá vált, nem figyelünk rá külön. Az életünk egy jelentős része pont ugyanígy tud eltelni, ha nem törjük meg a rutint élményekkel, újdonságokkal.

Hogyan lehet lelassítani az időt?

De az idő múlásának érzékelését a tudomány is vizsgálta. Az egyik elmélet szerint az, hogy hogyan érzékeljük az idő múlását, azon is múlik, hogy milyen a vizuális információfeldolgozásunk. Adrian Bejan professzor tanulmánya, ami a European Review-ban jelent meg, arra világít rá, hogy a szem gyors mozgása is befolyásolhatja azt, hogy mennyire érzékeljük gyorsnak az időt. A szem közvetíti az információt a hipotalamuszba, a tobozmirigybe, ami melatonint termel, hogy többek között szabályozza a pulzusszámot, az alvási szokásokat és a testhőmérsékletet. Miután az agy megkapta az információt, továbbítja a szerveink sejtjeihez, ezzel szabályozva a cirkadián ritmusunkat, ami a testünk belső órája.

Az idő múlását tehát sok minden befolyásolja, és túlságosan sokrétű ahhoz, hogy egyetlen dologgal meg lehessen magyarázni: bonyolult összefüggések halmaza, ami a cirkadián ritmusunk és a testünk, valamint az életmódunk változásával magyarázható. Ha aktívan, az újdonságokat keresve éljük az életünket, akkor „lelassíthatjuk” az időt, mivel mindig lesznek új ingerek, amikre koncentrálni tudunk.

Tehát pont az ellenkezője igaz annak, hogy az unalomban eltöltött idő lenne a lassabb. Lehet, hogy az unalmas pillanatokban úgy érezzük, hogy meg sem moccan az óra mutatója, de amikor utólag visszagondolunk egy évünkre, amiben sok újdonság nem volt, és élményeket sem szereztünk, akkor összességében gyorsabbnak érezhetjük az idő múlását.