Mindig is szerettem mozogni. Az iskolai éveimet versenysportolóként töltöttem és többféle területen is kipróbálhattam magam. Legjobban azokat a sportokat szerettem, ahol csapatban dolgoztunk és volt lehetőség a kreativitásom megmutatására is.

Ehhez képest egyetem alatt annyira rákaptam a futásra, hogy alig bírtam leállni. Megszerettem, hogy nem kell hozzá semmi és senki. Csak én meg a futócipőm. Azt is nagyon élveztem, hogy bárhova megyek, nem kell róla lemondani. Sokat utaztam és mindig csak egy futócipőnyi hely kellett a csomagomban, hogy el tudjak indulni mikor kedvem tartja. Így tudtam futni a toszkán lankákon, vagy épp a hollandiai síkságon, a francia tengerparton és az osztrák emelkedőkön.

Beraktam az MP3 lejátszót és hangosan bömbölt a fülembe az épp aktuális kedvenc. Még az első várandósságom alatt se mondtam le a futásról és ugyan kocogva, de elmentem minden héten egy kicsit mozogni.

Ahogy változott az élethelyzetem, úgy változott meg a futással való kapcsolatom is. Lassan 6 éve számomra a futás a csend és nyugalom ideje. Ilyenkor nem csak a testemmel foglalkozom, hanem tisztul az elmém és lenyugszik a lelkem. Az évek alatt egy igazi, mindfulness esemény lett minden futó alkalom.

Máris mondom – mik teszik / tehetik a futást egy testet, lelket feltöltő eseménnyé!

Ahogy futsz, te felgyorsulsz, de a világ ugyanolyan ritmusban halad melletted. Ezekkel a technikákkal igazi mentális és testi rituálét alakíthatsz ki magadnak! Adj egy esélyt ennek és próbáld ki legközelebb!

Addig míg el nem indulsz, kattintsd végig a galériát, hogy milyen csodás helyeken lehet futni!